Átszeli a kőmezsgyét (Nyitott, kötetlen játék)

Keresgélt egyre csak, fejét jobbra balra forgatva. De úgy tűnt, neki már nem maradt sok dolga, lévén a másik talált egy...csónakot. Elég ritka látvány volt itt a sivatag közepén. Gerard vállat vont. Úgy látszik, a Jóisten is úgy akarja, hogy megmeneküljenek. Sietve aláugrik az evezőalkalmatosságnak.
- Hát ez aztán fergeteges...egy ilyen vihar nem terem csak úgy itt a semmiből. - nyögött egy nagyot - Ráadásul ennyi homok...itt a Kősivatagban. Felettébb furcsa... - dünnyögött magában, aztán a másikra nézett - Láttál valami különöset annál az épületnél, hogy így meg akartad nézni?
Gerard most már arra gyanakodott, volt valami, amin megakadt Kastiana szeme. Valami, aminek ehhez az abnormális viharhoz is köze volt. Talán ezért akarta ennyire kideríteni, gondolta magában a démon.

Éppen ahogy leengedné a fordított fedezéket, Gerard is megjelenik, hogy besurranjon alá. Ami a kősivatag közepén, egy csónak mivoltában víz nélkül tényleg furcsa lehet, de ha itt korábban egy tó volt, akkor nem.
- Na, mégis csak? Azt hittem inkább kint állsz és elnyel a homok.
Az istenek akarata és szándékai, legyenek némelyek jók vagy gonoszak, a halandók számára kifürkészhetetlenek és földi léptékkel vállalhatatlanok. Kastiana pedig, egy ember és ezen egyetlen egy csoda vagy sötét fondorlat sem változtathat. Az évei során már régen elfogadta és megbékélt a helyzetével, egészen addig, míg a mindenhatók fel nem pattintották Pandora szelencéjét.
Gerard panaszkodik a hirtelen jött és kiszámíthatatlan vihar miatt. Kastiana is tudna néhány keresetlen szót mondani, de azzal nem változtatna a helyzetükön. Csak elhelyezkedik a csónak alatt törökülésben, és higgadtan igyekszik hozzáállni a viharhoz. Nincs mese, meg kell várniuk, míg a förgeteg elül. A fedezékük lyukain, törött lécein fütyülve hordja be a szél a homokot.
- Nem a semmiből tényleg nem, de az a piramis nem elég különös önmagában is, mint ez a vihar? Amikor megláttam sok mindenre gondoltam, de most már csak úgy, kíváncsisságból akarom megnézni. A kaland kedvéért, hogy vajon mi lehet ott. – Mondja, ahogy visszanéz Gerardra. – Figyelj, ennek is van jó oldala, ha nem lenne ez, akkor most nem ülnénk itt ez alatt az ócska ladik alatt és beszélgetnénk éppen. – Kastiana elhallgat, a csendben hallani, ahogy a kvarcszemek csiszolják a korhadt fedezékük léceit, visszásnak tartja a helyzetet, amivel egyszerűen lehetetlenség, most még bármit is tenni. Csak ülni lehet és várni, hogy mikor csillapodik el. Nem tudja, lehet itt temeti őket.
- Hallod, teljesen olyan, mintha az idő homokjában sodródnánk ezzel a bárkával, nem? Ha vihar eláll, én elmegyek a piramishoz. Nem tudom mi lesz ott és hogy te jössz-e? De sötét-tünde gyerekek még csaknem fognak potyogni az égből. Ha nem akarsz jönni, akkor most mondd. Csak egy igen vagy egy nem, ehhez még kocka sem kell.