Quest for Azrael
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!



Multiváltó
Felhasználónév:


Jelszó:



You are not connected. Please login or register

[Magánjáték] Déli rege

Go down  Üzenet [1 / 1 oldal]

1[Magánjáték] Déli rege  Empty [Magánjáték] Déli rege Pént. Ápr. 30, 2021 9:23 pm

Oswald von Bertold

Oswald von Bertold
Templomos
Templomos
Erik Ullman egyike volt azon férfiaknak, akik elsőként csatlakoztak Esroniel von Himmelreich-hoz azon a napon, huszonkét évvel ezelőtt. Ő volt az, aki le akarta mázoltatni a Nagytemplom freskóit, ám a zsinatelnök személyesen utasította el az indítványt. Valamennyien hallottunk róla akkor az egyház berkein belül, ezt az esetet, azt hiszem, épp Helmut mesélte nekem, de hamar szájára vették kezdetben egyháziak, majd egyháztagok is. Elképzelhetőnek tartom, hogy Ullman nagytiszteletű úr máskor is hevesen kiállt a nézetei mellett, azt ugyanis senki nem vitathatja, hogy
Egy ideig esperes is volt, majd hosszú idő után önként vonult vissza, hogy gyülekezetet pásztoroljon. Egyenesen Heimsrothból hívta a Hellenburgban ülésező Zsinati Tanács, hogy feladatot bízzon rá.

Megvan a vallási megújulásnak is a maga kísértése: mindig van, aki talál több újítanivalót, s puszta jószándékból holmi dísznek nézi az alappilléreket. Akadnak persze olyan csalárd szándékúak is, akik jó táptalajnak látják a reformációt érintő területeket arra, hogy tévtanításaik magvait szétszórják bennük.
Azt már nem tudom, hogy ezen a bizonyos Gelbblume nevezetű településen valóban ilyesmi fenyegetéstől kell-e tartani, a híresztelések szerint ugyanis Szentháromság-tagadó nézetek ütötték fel a fejüket a térségben. Jobbnak láttam azonban nem sokat gondolkodni a dolgon az út során, értelme úgysem volna. Az ilyesmit nem az én tisztem megítélni, az embereim egy részével katonai kíséretként érkeztünk. Az én dolgom az, hogy a nagytiszteletű úr védelmét és munkáját biztosítsam.

Bármilyen jelentős hatalmat képviselnek az egyház szolgái, még Erik Ullman sem akkora úr, hogy kedvére nekiálljon vizsgálódni a kérdéses faluban, hiába birtokolja a Zsinat megbízólevelét. A szokásjog és az illem is azt diktálja, hogy előbb a település urát keresse fel. Könnyen lehet, hogy bizonyos hírek Hellenburgba előbb megérkeznek, mint a földesúr udvarába.
Ismerem ennek a vidéknek az urait, merthogy gróf, s grófnő osztozik a birtokul kapott öt településen, két alkalommal is találkoztunk, mindkét alkalommal jó szóval váltunk el egymástól, ezért örülhetnék is, régi meghívásuknak mégsem így akartam eleget tenni.
Felpillantok a kastély falain, a borús égbe nyújtózó fehér tornyokon, ahogy hátrahúzom a lovam kantárját, s hallom, hogy prüszkölve dobbant egyet. Érkezésünkre a kapuőrök azonnal felfigyelnek, s lobogót sem kell hoznunk magunkkal, hogy kérdés nélkül beengedjenek. Az udvarban szökkenek csak le a nyeregből, s a páncélzörgés ellenére is fél füllel hallom, ahogy a lelkész egy szolgálónak felel:
- Köszönjük a felajánlást, ám inkább egyenesen a kastély úrnőjéhez és urához mennénk.
Hosszan fújom ki az orromon a levegőt, mielőtt mélyen magamba szívnám a párás levegőt. Nyomottnak érződik a levegő, ami önmagában is esőt jósol, hát még ilyen fellegekkel párosulva.
Hagyom, hogy elvezessék a lovam, majd tekintetem egy pillanatra Eirik von Hildebrandra siklik, mielőtt a heimsrothi lelkész mögött belépnénk az ajtón az épületbe.


_________________
Adatlap

2[Magánjáték] Déli rege  Empty Re: [Magánjáték] Déli rege Szomb. Május 01, 2021 3:17 pm

Eirik von Hildebrand

Eirik von Hildebrand
Templomos
Templomos
A Gelbblume-ba vezető út viszonylag eseménytelenül, ám kissé nyomasztóan telt. Utunk utolsó szakaszát fülledt levegő és borongós, gyülekező fellegek kísérték, de csak nem akart eleredni az eső. Von Bertolddal és néhány lovaggal egy Erik Ullman nevű lelkész kíséreteként érkeztünk, akit a zsinat valamiféle eretnek tanok terjesztőinek felkutatására küldött Gelbblume-ba. Ullman elegáns férfi volt, szigorú tekintettel, ápolt szakállal. Én magam nem ismertem őt, és az utazás alatt sem bizonyult túl bőbeszédűnek. Még indulás előtt Hellenburgban utánakérdeztem, és Von Bertold mesélt róla ezt-azt, többek között határozott nézeteiről, és rendületlen kiállásáról. Állítólag a reformáció kezdetekor ő volt az, aki le akarta meszeltetni a Nagytemplom freskóit, ezt azonban nem hagyták neki. Nos, ha azóta is ilyen elszánt maradt, bizonyára ő lesz az ideális ember az eretnekek visszaszorítására.
Ismét az eretnekség... A Protestáns Egyház templomos lovagjaiként kötelességünk fegyverrel is védelmezni a tanokat és azok hirdetőit. Tulajdonképpen most is ez lesz a feladatunk Ullman nagytiszteletű úr kíséreteként, azonban ezek az eretnekek nem valamiféle pogányok vagy kultisták, sokkal inkább olyan pásztorok, akik a reformáció nyújtotta hitújítási lehetőségekkel visszaélve próbálják terjeszteni kétes tanaikat. Én magam csak futólag olvastam át a jelentést, ami pedig egy bizonyos "Szentháromság-tagadó" nézet aggasztó terjedéséről szólt. Nem igazán értettem, ezen felül miről is lehet szó. Nincs a szükségesnél nagyobb jártasságom a teológia tudományában, azt azonban tudom, hogy a Szentháromságot tagadni annyi, mint hitünk alapjait megkérdőjelezni...

Viszonylag hamar, két és fél napi lovaglás után érkeztünk meg Gelbblume településére. Von Bertold elmondása alapján ezen a vidéken egy gróf és egy grófnő uralkodik, akik a királytól kapták nemesi címüket, és az ezzel járó birtokokat. A lelkész és Von Bertold úgy döntöttek, mindenek előtt őket látogatjuk meg. A kastély masszív falai mögött magas, fehér tornyok nyúltak az égbe. A főkapunál álló őrök egyből átengedtek minket, ami arra utalt, hogy vagy számítottak már az érkezésünkre, vagy pedig szívesen látnak.
Az udvarba érve leszálltam a lovamról, a kantárt átadva a segítségünkre siető lovászfiúnak, majd Von Bertold mellé léptem. Egy pillanatra találkozott a tekintetem felettesemével, hát vártam, van-e bármi különösebb utasítása számomra. Ullman már valamivel előttünk járt, késlekedést nem tűrve a főépület felé indult.

3[Magánjáték] Déli rege  Empty Re: [Magánjáték] Déli rege Szomb. Május 01, 2021 4:10 pm

Wilhelmina von Nachtraben

Wilhelmina von Nachtraben
Vámpírmágus
Vámpírmágus
A grófnő az egyik bástyáról szemléli a nedves rózsaillatú tájat. Hangulatosnak találja, s a hideg sosem bántotta annyira, mint egyeseket, így a hűvös, borús időből inkább a sötétség az, ami zavarja. Karjaiban egy apró csomag, egyelőre nyugodt, s ő hálás minden csendes másodpercért. A kisfiú fejét már gazdagon borítják a sötét fürtök. Kitől örökölte, lehetetlen tudni, hisz mindkét szülője haja sötét volt. Bőre halovány, de a friss levegőtől élénk pirosodás látható a kis orcáin. Vámpír. Átkos. Akárcsak ő. hogy másban is hasonlít-e rá, később kiderül. Hosszasan, elgondolkozva nézi az arcát, mint oly sokszor, s már észre sem veszi, hogy mit dúdol, de folyamatosan dúdol. Attól tart, ha abbahagyná, a kicsi éles sírással adná a tudtára, hogy valami hiányzik.
Maria, egy húsz év körüli leány közeledik egy kis kamaszfiúval együtt, aki láthatóan a kezében tartott, fából faragott szerkezetet szemléli, sokkal inkább, mint a környezetét, így ahogy jönnek föl a lépcsőn, többször majdnem elbotlik. Ugyanakkor követi a nőt, mintha tudná, hogy ezt kell tennie, nem túl sok ellenszenvvel, de nem is túl sok lelkesedéssel.
Ahogy a fiú meglátja Wilhelmina karjaiban a gyereket, megmerevedik és merően ránéz. Mina próbál kedvesen visszatekinteni rá.
- Szia, Dennis. Mi az ott nálad? - pillant rá a faragott fa... állatra? Szörnyre? Nem biztos benne, mi az, nem tudja elkülöníteni a fejet, törzset és lábakat teljes mértékben.
A fiú szokása szerint nem felel, csak kinyújtja a nyelvét a Mina kezében tartott köteg felé.
- Hogy viselkedsz, te kölyök? - kérdi Maria felháborodottan, s szégyenlősen, hisz nyilván ki nem állhatja, ha az úrnővel így viselkedik az a gyerek... akármit csinálnak, lehetetlen megzabolázni, s lehetetlen rávenni, hogy szóljon, amikor kérdezik. A legtöbbeknek legalábbis. Maria keze már ösztönösen rándul, megfelelne, megrendszabályozná a gyereket, ám Mina hangja félbeszakítja a mozdulatot.
- Maria!... Volnál oly szíves levinni Dennist az udvarba sétálni?
- Természetesen, úrnőm.
Maria megpróbálja kézen fogni a gyereket, de ő határozottan elutasítja ezt. Ugyanakkor elindul lefelé a lépcsőn, az udvar felé, morcosan magához szorítva a kis játékszert.
Mina felsóhajt. Sebastian mocorogni kezd a karjaiban. Puszit nyom az orrára, és éppen megnyugodna, amikor olyan hangokat hall, melyek kétségkívül egy közeledő fogatot jeleznek.
Talán Damien visszatért Hellenburgból?
Ki más is lenne? Épp ideje, hogy megérkezzen.
Nem is tér vissza a szobájába hát, hanem úgy, ahogy van, Sebastianal a kezében siet keresztül a folyosókon, a kastély elé, ahol is rájön, hogy ez a fogat nem az a fogat.
Szeme ugrál az idegenek között, ösztönösen is magához húzza a kisbabát még jobban. Ám az egyikük nem idegen. Oswald von Bertold.
Elvörösödik.
- Üdvözlöm Önöket, uraim. H-ha megbocsátanak, néhány perc, és állok a rendelkezésükre. Elnézést, nem számítottam az érkezésükre...
Elnézéskérően elmosolyodik, majd ha nem állítják meg, siet is hálókörlete felé. Útközben ismét találkozik két szobalánnyal, akik minden alkalommal megkérdezik, ne fektessék-e le Sebastiant, amikor látják, hogy az úrnő siet. Most is ez történik és most is, ahogy mindig, visszautasítja őket. Így is túl sok mindenkivel van körülvéve nap mint nap a fia.
A pár percből kicsit több lesz, hisz az elaltatás nem a legegyszerűbb feladat, s Mina próbál minden erejével nyugodtnak tűnni, amikor szíve igencsak hevesen dobog.
Mit akarhat ez a delegáció? Talán von Bertold hozta a barátait is az emlegetett lakomára, amelyre meghívták? Nem valószínű.
Megigazgatja a ruháját, haját, de nem öltözik át. Most nem. Laza, hosszú halványpiros ruhában van, s udvariasan és némileg összeszedettebben lép kis ismét a kastély elé.


_________________
"Legendákat mesélnek rólad. A tékozló gyermek, aki a semmiből bukkant fel és hős lett a márványfalú városban a sárkány tombolása után. Igazán büszke lehetsz magadra." - Lucretia von Nachtraben

4[Magánjáték] Déli rege  Empty Re: [Magánjáték] Déli rege Szomb. Május 01, 2021 6:45 pm

Oswald von Bertold

Oswald von Bertold
Templomos
Templomos
Bizonnyal lehetett itt élet már azelőtt is, hogy mi hívatlanul betoppantunk, mégis mintha egyszeriben felbolydult volna minden körülöttünk. A bolond is tisztában van vele, hogy sehová nem érkezik egyházi küldöttség komoly ok nélkül. A levegő megtelik feszültséggel, ránehezedik a nyakszirtemre, nyomja a halántékom, s egy pillanatra le kell hunynom a szemem.
Lépések. Közeledik valaki. Ahogy felpillantok, előbb a halványvörös ruhára leszek figyelmes - talán selyem-brokát, de nem látom elég jól a kinti szürkeségtől -, majd a tekintetem felfelé siklik a kezében tartott kis csomagra, utoljára is pedig megállapodik az éjsötét hajkorona keretezéséből szinte kivilágló hófehér arcon. Pillantása öltözéke színeivel szinte tökéletesen megegyezik, s annyira különleges, hogy ezer közül is megismerném. Nem kell ismerni a nevét, hogy bárki emberfia megállapítsa: von Nachtraben úrnő valóban nemes. Vonásai árulkodóbbak voltak, mint bármilyen királyi oklevél.
Zavartan hajtom le a fejem, mint a gyermek, mikor rajtakapják valami komiszságon, s magamban átkozom, hogy épp énrám esett a Parancsnokság megbízása, még ha megtisztelve is kellene éreznem magam, hogy ilyen ismert ember kíséretéül választottak. Miért nem tudott bárki mást küldeni von Witten kapitány?
Grófnő, nem így terveztem a viszontlátást.
- Ugyan, elnézését kérem a hívatlan érkezésünkért, grófnő - Hajt kissé fejet a lelkész - Természetesen megvárjuk, s amint visszatér, mindent megmagyarázok.
Ahogy a kastély úrhölgye elsiet, Erik Ullman a mosdótállal érkező szolgálólány felé fordul.
- Felteszem, a gróf úr nem tartózkodik a kastélyban.
- Elvégre érkezésünkről nem küldtünk előzetesen értesítést.
- Mint ahogy nem is szükséges ilyesmit a Zsinatnak bejelentenie, hadnagy. - Nem kell rám pillantania, hangjából kihallom, hogy nem értékeli a kihallott kritikát. Lerázza a kezeit, majd a felé nyújtott keszkenőben letörli a maradék cseppeket, aztán teszi csak hozzá jól hallhatóan, mintha a jelenlevő személyzet fel nem tett kérdéseit akarná megválaszolni vele:
- Épp azért érkeztünk, hogy tájékoztatással szolgáljunk a birtok urainak, amint az illendő.
Némán bólintok. Magabiztossága lehengerlő, s puszta kisugárzása is elegendő, hogy csend álljon be. Nem mintha keresném a bajt, vagy ellene akarnék szólni: pontosan tudom, hogy csupán kellemetlen számomra a kialakult helyzet, s valahol szégyellem magam, hogy a nyomasztó légkörnek én magam is hozója vagyok. Bízom benne azért, hogy amint a nagytiszteletű úr tisztázza jövetelünk okát, a hangulat is oldottá válik majd.
Tekintetem öntudatlanul vándorol a beosztottamra. Nem említettem aggályaimat a megbízásunkkal kapcsolatban még neki sem, feleslegesnek tartottam ilyesmi diskurzust megejteni katonai feladat kapcsán, egyébként is személyes problémaként könyveltem el magamban a dolgot, mellyel értelmetlen bárki mást terhelnem. Egy másodperc erejéig még próbálom kiolvasni von Hildebrand gondolatait az arcából, amikor a grófnő immárom egyedül visszatér. Vagy roppant mód igyekezett, vagy észre sem vettem az idő múlását.
A lelkész előre biccenti a fejét üdvözlésül, mielőtt kezet csókolna von Nachtraben úrnőnek, amennyiben az kezét nyújtja.


_________________
Adatlap

5[Magánjáték] Déli rege  Empty Re: [Magánjáték] Déli rege Vas. Május 02, 2021 11:33 pm

Eirik von Hildebrand

Eirik von Hildebrand
Templomos
Templomos
Noha a kapuőrök nem állítottak meg minket, és minden további nélkül bebocsátást engedtek nekünk a várudvarba, odabent igazán felkeltettük az emberek figyelmét. Többen is összesúgtak egymás között, megbámulták a menet élén lovagló lelkészt, és a maroknyi palástos lovagot. Bizonyára felkeltette a várnép érdeklődését az egyházi küldöttség érkezése, elvégre ilyesmi sohasem puszta vendégeskedés végett történik.
Nem tágítottam von Bertold mellől, inkább csak némán szemlélődtem, várva, hogy a nagytiszteletű úr intézkedjen. Ullman azonnal a főépület felé indult, miután elvezettette a lovát, azonban mielőtt odaért volna, a roppant tölgyajtó kitárult, és egy fiatal, halványvörös ruhát viselő hölgy jelent meg mögötte. Elegáns volt és kecses, haja éjfekete, bőre sápadt, tartása nemes. Apró, bebugyolált csomagot tartott karjaiban. Egy kisbaba. Ismertem fel, ahogy jobban szemügyre vettem a nő vigyázó ölelését.
- Üdvözlöm Önöket, uraim  - szólalt meg. Hangja arról árulkodott, mintha kissé zavarban lenne. - H-ha megbocsátanak, néhány perc, és állok a rendelkezésükre. Elnézést, nem számítottam az érkezésükre...
Ez alapján ő lehet a már említett grófnő, a birtok úrnője. Valóban váratlanul érhette betoppanásunk, noha megjelenése kifogástalan volt, mégsem tűnt úgy, mint aki egyházi követek fogadására érkezett.
- Ugyan, elnézését kérem a hívatlan érkezésünkért, grófnő - lépett előre Ullman, fejet hajtva a nő előtt. - Természetesen megvárjuk, s amint visszatér, mindent megmagyarázok.
Azzal a grófnő el is tűnt a hatalmas ajtószárnyak mögött. Engedelmesen vártam visszatértét, hogy a lelkész úr ismertethesse ittlétünk okát, és szándékainkat. Kissé elmerengtem, vajon a grófnő mennyit tudhat ezekről az eretnekekről és a tanaikról? Földesúrként bizonyára értesülnie kell mindenről, ami a településein zajlik. Talán tud majd adni néhány választ, amikkel Ullman segítségére lehet.
Diszkréten elengedtem a fülem mellett Von Bertold megjegyzését, és a nagytiszteletű úr szigorú válaszát. Valóban, a Zsinat nem köteles bejelenteni a küldötteit, különösen a hasonló jellegű vizsgálódások során, azonban a hadnagynak igaza van abban, hogy így jó esély lehet rá, hogy a birtok másik urát nem találjuk itthon. Mindenesetre úgy fest, a grófnő jelenlétével kell beérnünk.
Némán von Bertoldra sandítottam, ismét találkozott a tekintetünk. Kérdőn felvontam a szemöldökömet, de nem tettem szóvá véleményemet. Tudom, hol a helyem. Von Bertold arcáról azonban valamiféle aggodalmat sikerült leolvasnom. Ami azt illeti, nem sokat mesélt magáról a feladatról, sem az azt érintő emberekről, csupán annyit, amennyi feltétlen szükséges volt. Mióta mellette vagyok, mindig is szakszerű volt és gyakorlatias, tudta a dolgát. Ez az aggály nem vall rá... Már, ha nem csak én látok rémeket. Ám bármiről is legyen szó, érdemes lesz nyitva tartani a szememet.
Némi várakozás után ismét nyílt az ajtó, és a górfnő jelent meg előttünk, most már egyedül. Nemes létére nem váratott meg minket túlzottan, valószínűleg annál jobban érdekli őt ittéltünk szándéka. Ezúttal a lelkész úr elé lépett, és illőképpen üdvözölte.

6[Magánjáték] Déli rege  Empty Re: [Magánjáték] Déli rege Hétf. Május 03, 2021 12:50 am

Wilhelmina von Nachtraben

Wilhelmina von Nachtraben
Vámpírmágus
Vámpírmágus
Tudja, mit várnak el tőle, így hát kinyújtja a kezét, s halvány mosollyal fogadja a kézcsókot.
- Nem, ő jelenleg nem tartózkodik itt. Különleges árubeszerző körúton van Hellenburgban.
Milyen szépen körül lehet írni a ritka és egyedi termékek bevásárlását...
- Rövidesen vissza kellene érnie. Úgy sejtem, legfeljebb egy fél óra.
Azazhogy már egy órája is itt lehetett volna, de most már igazán jöhetne. A vendégeknek viszont nem szükséges értesülniük az aggodalmáról.
Úgysem történt vele semmi. Nem történhetett. Csak talán sokat válogat.
Sajnálatos módon az etikett kevéssé engedi meg, hogy Mina itt és most kivallassa a különítményt érkezésük céljáról, pedig roppant szívesen megtenné. Kénytelen előbb beinvitálni őket. Gyanakodna, ha nem egy egyházi különítményről lenne szó, és az egyik tag nem egy ismerőse volna. Így valószínűnek tartja, hogy nincs semmiféle hátsó szándékuk. Egyébként is, vannak őrök. Ő pedig egy Nachtraben-mágus. Erre emlékeznie kell még kissé megfáradt jelenleg-anyukaként is.
- Kérem, fáradjanak beljebb.
Ha megteszik, elvezeti őket a balra található konyha s étkezőhelyiség, valamint előrébb a mindkét oldalon fellelhető vendégszobák mellett, majd jobbra egy nagyobbacska ajtón nyit be, s engedi előre az urakat. A szoba nagyjából egy tárgyalóterem és egy vendégszoba keveréke, ágy nincs, ellenben egy hosszú faasztal helyezkedik el középen számos székkel, eléggel ahhoz, hogy egy nagyobb csapat is ülésezzen itt akár. A támla hajlított mintás, már-már majdnem ki lehet belőle olvasni növényszerű rajzolatokat, az ülőkét bordó bársonyszerű szövet borítja. Akárhányszor Mina rápillant, elfogja a büszkeség és szégyen vegyes érzete. Mostanában, amikor ezeket a bútorokat szemléli, felidézi Crispin szavait, aki becsmérlően oktatta ki arról, mire is költi a pénzét.
Részben természetesen igaza volt.
Talán teljesen igaza volt.
Nagy levegőt vesz. Ennek itt most nincs helye.
Ha az érkezők elfoglalják helyüket az asztalnál, addig ő odaint egy leányzót és kérvényez valamiféle ihatót nekik.
- De milyet, úrnőm?
- A legutóbbi borszállítmányból... csak... válassz egyet, kérlek.
A lány - Gerda, ugrik be a neve - pislog párat, majd bólint és eltűnik. Mina pedig belép s helyet foglal a szobához közelebbi asztalfőn.
- Hamarosan érkezik egy kis frissítő. Kérem, elmondanák, mi ügyben jöttek? - néz sorban végig a férfiakon, felvonva a szemöldökét, s kissé megnyugszik, amikor Oswaldhoz ér a tekintete.


_________________
"Legendákat mesélnek rólad. A tékozló gyermek, aki a semmiből bukkant fel és hős lett a márványfalú városban a sárkány tombolása után. Igazán büszke lehetsz magadra." - Lucretia von Nachtraben

Ajánlott tartalom


Vissza az elejére  Üzenet [1 / 1 oldal]

Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.