Egy különleges kérés érkezett a birtokra. Egy meglehetősen hosszú fantázianevű borból rendelt tekintélyes adagot egy nemes, akivel nem ártott kedvezően tartani a diplomáciai kapcsolatokat. A grófnő otthon maradt ezúttal a gyermekével, mint oly sokszor, s Damien őszintén remélte, hogy nem bánta ezt. Mina nem szerette cselédekre bízni a gyermeket. Senkire nem szerette bízni, még akkor sem, ha borzasztóan fáradt volt attól, hogy el kellett látnia őt.
Damiennek viszont hasznos volt már csak kilépni is a kastélyból.
Ahogy a kék tornyok rózsás illatukkal együtt eltűntek mögötte, fellélegzik és megdörzsöli homlokát, lelkifurdalásos megkönnyebbüléssel.
Hellenburgba érve azon veszi észre magát, hogy figyel mindent, akár egy gyermek. Ritkán jár errefelé egyedül, így minden újnak fest, pedig már sokszor látta ezeket az épületeket, a hajnalban munkába vonuló embereket, piacon az árusokat.
Mina még minden bizonnyal alszik. Hacsak Sebastian fel nem keltette.
Ekkor jut eszébe, hogy körbenézhetne valamelyik piacon, hogy vigyen neki valamiféle ajándékot. Nem, mintha a maga életkorával különösen felfogná még a kisfiú, hogy mi az. De enni nagyon szeret...
...meg talán akad errefelé valami játék is, amit talán nem tör szét rögtön.
Megállítja hát a lovakat és körbenéz Hellenburg egyik, a város szélén található piacán. Udvarias mosollyal hűti le a kofákat, akik zöldséget és gyümölcsöt sóznának rá, erre most nincs szüksége. Sikeresen talál egy bódét, ahol apró fajátékokat árulnak, s vesz egy strapabírónak tűnő kisebb falovat. Kemény fából készült, s fehérre van festve, hintaló. Nem kerül szinte semmibe.
Ezek után előveszi táskájából a sebtében felskiccelt térképet, amelyet a nemesember üzenetküldője magyarázata alapján alkotott, hogy ne kelljen kérdezősködnie, merre is van az a bizonyos kocsma. Nos, az illető valamiféle más szóval illetve, tekintve, hogy egy igen drága és magas rangú helyről van szó, de alapvetően alkoholügyben járul oda, így... kocsma.
Néhány fölösleges kanyar után meg is pillantja a cégért: élénklila szőlőfürt egy világoszöld háttér előtt, lemenő nappal a hátterében, alatta cikornyás betűk, nehéz kivenni, de határozottan az a név, amelyre neki szükség van. Visszfény Borozó. Mily kreatív.
Bár lényegében minden létező fogadó- illetve kocsmanévre ezt a megjegyzést szokta alkalmazni, talán nem annyira igazságosan. Rengeteg ilyen létezik elvégre.
Végiggondolja, pontosan mennyit is kell rendelnie abból a borból, majd vesz egy nagy levegőt és benyit az épületbe. Határozott léptekkel a pulthoz siet, bejelenti, mifélét szeretne vásárolni, s ellenőrzi óvatosan figyelve, hogy a papírra valóban az kerül-e. Majd készségesen megköszöni és mivel beletelik egy időbe, míg hazaér, előtte rendel egy adag sültet, majd egy félreeső asztalhoz ül s várja, hogy étele megérkezzék.
A hozzászólást Wilhelmina von Nachtraben összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Okt. 24, 2021 10:53 pm-kor.