Quest for Azrael
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!



Multiváltó
Felhasználónév:


Jelszó:


Latest topics

» [Magánküldetés] - A Fekete Valkűr Ébredése
by Wilhelmina von Nachtraben Vas. Okt. 02, 2022 8:16 pm

» Kaland: Nebel der Stadt II. - New Fog
by Wilhelmina von Nachtraben Szomb. Okt. 01, 2022 5:02 pm

» Képességvásárlás
by Alicia Zharis Csüt. Szept. 29, 2022 10:39 pm

» Magánjáték és PvP Zárás
by Nessaris Maera Vas. Szept. 18, 2022 10:22 am

» [Magánjáték - Damien & Nessa] Im Wein ist die Wahrheit
by Nessaris Maera Szomb. Szept. 17, 2022 6:39 pm

» [Azonnali] - Hexenjagd
by Voice of Beltany Hétf. Szept. 12, 2022 9:13 pm

» Városleírás
by Voice of Beltany Csüt. Szept. 08, 2022 7:51 pm

» [Útvesztő] A magoi hét próbája
by Voice of Beltany Szomb. Szept. 03, 2022 10:59 pm

» [Magánjáték] Hó és Sár
by Hóhajú Yrsil Csüt. Aug. 25, 2022 10:34 pm

Top posting users this month
Wilhelmina von Nachtraben
[Magánjáték - Damien & Nessa] Im Wein ist die Wahrheit - Page 2 1szava10[Magánjáték - Damien & Nessa] Im Wein ist die Wahrheit - Page 2 Voting_bar2[Magánjáték - Damien & Nessa] Im Wein ist die Wahrheit - Page 2 1szava11 


You are not connected. Please login or register

[Magánjáték - Damien & Nessa] Im Wein ist die Wahrheit

2 posters

Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Go down  Üzenet [2 / 2 oldal]

Nessaris Maera

Nessaris Maera
Kísértő
Kísértő

-Nem látlak mindig. De eddig mindössze kétszer láttalak mosolyogni. Egyszer ma, egyszer pedig északon az egyik reggel viccelődés közben. És biztos vagyok benne, hogy máskor is volt jó kedved, és érezted jól magad... De boldog is vagy? - Elgondolkozik Nessa, hogy nem-e kihagyott valamit, akkor azért több mint egy hétig voltak együtt, de nem ugrik be más. Sőt, rájön még valamire. -Igazából, ez mindkettő én voltam... - vakarja meg az állát. -És most itt vagyok, és még többet szeretnék adni. - mosolyog Damienre.

Hogy miért ő? Ezen a kérdésen meglepődik Nessa. Ő sem igazán tudja miért. Kedves, de volt már sok kedves pasija. Szexi, de az szintúgy. Mert olyan búsnak ismerte meg, és segíteni akar rajta? Talán közrejátszik, de látott már sokakat, akik feladták, és csak a túlélésért küzdöttek, egyik napról a másikra.
-Nem tudom... Mert megkedveltelek. - feleli jobb híján. -De kell valami különösebb ok? Te is szívesebben találkozol ilyen emberekkel - kedvesen rámosolyog Damienre - mint ilyenekkel - leengedi a vállát, kicsit összehúzza magát, és sóhajt egy szomorút - nem? Én is. És amikor legközelebb találkozunk, amiben biztos vagyok, hogy lesz legközelebb is, én is egy ilyen, mosolygós Damient szeretnék látni, aki boldogan újságolja, hogy mi történt vele a legutóbbi találkozásunk óta, milyen jól megy a sora.


_________________
Nessaris Maera

Wilhelmina von Nachtraben

Wilhelmina von Nachtraben
Vámpírmágus
Vámpírmágus

- Mosolyogtam én sokat, hidd el - mondja, s csak utólag jön rá, mennyire gyerekesnek is hangzik.
Csóválja a fejét és hitetlenkedve figyeli Nessát. Ahogy a nő előadja a kétféle hangulatot, nem tud nem felnevetni. Most már egész biztosan sokadjára mosolyog - sőt nevet - az együttlétük során. Közben egyre csak sorolja magában az alkalmakat, amikor ez megtörtént, s Nessa nem volt jelen.
Hogy gondolja feltételezni, hogy Damien nem mosolyog...
Mikor rájön, mit csinál voltaképp, újfent nevetségesnek érzi magát.
Elgondolkozik, hogy fölálljon, s vizet kérjen a kocsmárostól, de az már annyira feltűnő volna, hogy nem engedheti meg magának. Így is feltűnő lesz, hogyha hirtelen kibérli a fogadó egyik szobáját egy éjszakára, s ellátást is kér a lovaknak, meg helyet a fogatnak, ugyancsak egy éjszakára...
Megrázza a fejét.
Aztán eszébejutnak Nessa ajkai az övén.
Vajon használt mágiát? Tudnak ilyenkor, legjobb tudomása szerint. De nem. Azt észrevette volna.
Nincsen rá szüksége.
Keserűen elmosolyodik.
- Kétlem, hogy Dél nemesi hálózata, szokásos vacsoratémái és a pénzügyek különösebben érdekelnének téged - jegyzi meg, majd a mosoly leolvad az arcáról. - És... bárkinek a történeteit hallgathatnád. Ahogy nem kétlem, teszed is. És, felteszem, ezen nem is tervezel változtatni....
Valószínűleg mindketten tudják, hogy nem a történetekre gondiol elsősorban, hanem arra, ahogy azok folytatódnak. Vagy esetleg, ami helyettük van. Arra, amire Nessa teljesen nyíltan utalt is már korábban.
Démon. Nem várhatja el, hogy ne tegye ezt, hisz természetéből fakad. De mégis, nem tudta most visszafogni, hogy ne szembesítse ezzel. Egy magyarázat, egy kérdés... egy vád. Kissé haragszik magára is, amiért ezt mondta, de nem tenné másként.


_________________
"Legendákat mesélnek rólad. A tékozló gyermek, aki a semmiből bukkant fel és hős lett a márványfalú városban a sárkány tombolása után. Igazán büszke lehetsz magadra." - Lucretia von Nachtraben

Nessaris Maera

Nessaris Maera
Kísértő
Kísértő

Nessa önkéntelenül is felnevet a nemesek hallatán.
-Még jó hogy nem érdekel, hogy miket beszélgetnek! Annak a bájcsevejnek nagy része csak színjáték, üres szavak jelentés nélkül. A pénzügyekbe meg nem is hagynák, hogy egy nő beleszóljon azon kívül, hogy mit vásároljanak... Persze vannak kivételek, igaz Damien? - mosolyog rá, mintha amúgy nem lenne elég egyértelmű, hogy kire gondolt. -De... te egyébként élvezed azokat a beszélgetéseket? - kérdezi kétkedve, felvont szemöldökkel. Nem nézte volna ki Damienből, hogy annyira oda lenne az ilyen dolgokért. Bár ki tudja, erről még nem beszéltek.
-És igen, fogom hallgatni mások történeteit is. De csábdémon vagyok, és mindketten tudjuk jól, hogy nem lehetek senkié. Meséltél az álmodról, és én nagyon szívesen leszek ma az a nő... Meg holnap. A héten. A hónapban... De nem egy életen át. Nem tudnál velem családot alapítani, és egy fél évszázad múlva meg a férfiúi kötelességeidnek sem eleget tenni. A nem öregedésnek is megvan a hátránya, azt hiszem. - Egy rövid keserű kacaj hagyja el a száját. Örül neki, hogy nem öregszik, szereti a testét úgy, ahogy van, de még nem igazán gondolt bele, hogy lehet ennek rossz oldala is.
-Mondjuk, szerintem neked sem kéne monogám életet élned... Ezt egyébként sosem értettem, hogy mi a jó benne? Mármint az az ígéret szép - ha betartják - hogy a férj és feleség mindig kitart majd egymás mellett, ott lesznek egymásnak bármekkora bajban, de attól még miért ne feküdhetnének le mással is, ha olyan a kedvük?


_________________
Nessaris Maera

Wilhelmina von Nachtraben

Wilhelmina von Nachtraben
Vámpírmágus
Vámpírmágus

Keserűen felnevet.
- Egy nő és egy vámpír. Dél ilyen hely. Látszatra legalábbis. Ki tudja, mit mondanak a hátunk mögött, de nem szabad, hogy számítson. - mondja, s az asztallapra néz.
- Természetesen nem élvezem mindet. Ám van, amikor igen. Hasznos dolgokat is lehet tanulni belőlük, egyébként a világ legnagyobb része nem élvezi azt, amit legtöbbször csinál, nem?
Önkéntelenül is végigtekint újra Nessán, de inkább becsukja a szemét. Gyorsan kapkodja a levegőt. Nessa csábereje és a szavaiban hordozott bűntudat együtt nem a legkellemesebb kombináció.
Ő minden bizonnyal pont élvezi, amit csinál. Ami életben tartja. Nem mindenki ilyen szerencsés.
Rájön, hogy haragszik rá. Ismét. De nem biztos benne, hogy van joga ehhez. Elrejteni azonban nem sokáig lesz képes.
Összeráncolt szemöldökkel hajol előre és könyökével megtámaszkodik a térdén, mint aki hosszú futás után ül le pihenni.
Meg akar szólalni, de a szavai, melyek a fejében hangzanak el, durvábbak, mint amilyeneket Nessának mondhatna. Nem akarja bántani. Nem tudja, ogy ez a démonsága miatt van-e, de a kedvére akar tenni s nem akar csalódást okozni.
Ugyanakkor... saját magának sem.
Azon veszi észre magát, hogy szabályosan válaszol a csábdémon kérdésére. Nem érti, mit csinál, és néha a nyelve alig akarja formálni a szavakat, kissé mintha a szavak meg akarnák fojtani. Ugyanakkor ha nem szólalna meg, még jobban megfojtanák.
- Azért, mert... az, hogyha lefekszel valakivel, nem egyszerűen olyan, mintha elfogyasztanál egy finom fogást. Nekünk nem.
Hangja nem ítélkező, pusztán tényszerű. Fogalma sincs, miért reméli, hogy egy démon majd megérti. Lassan saját magát sem érti meg. A szemei mindenesetre ismét becsukva.
Egy őrült vagyok. Ilyesmiről beszélni egy csábdémonnal. Ha szerencsém van, kinevet és itthagy.
De nem. Nem hinné, hogy megússza ilyen olcsón.


_________________
"Legendákat mesélnek rólad. A tékozló gyermek, aki a semmiből bukkant fel és hős lett a márványfalú városban a sárkány tombolása után. Igazán büszke lehetsz magadra." - Lucretia von Nachtraben

Nessaris Maera

Nessaris Maera
Kísértő
Kísértő

Nessa elmosolyodik. Keserűen, de ezt megpróbálja leplezni. Tudja nagyon jól, hogy miről beszél Damien. Ők ráadásul még "csak" vámpír meg nő meg self, nem is démon. Csak megértően bólogat, mert tudja, hogy mit gondolhatnak az emberek a hátuk mögött.
-A világ nagy részének nincs lehetősége, hogy mindig azt csinálja amit élvez. - javítja ki, a lehetőséget hangsúlyozva - Neked van... És ha csak... A helyedben élnék vele. Vagy csak próbáld ki, hogy milyen lenne, és megláthatod te magad is, hogy mennyire tetszik!
Úgy látja Damien erősen gondolkodik a beszélgetésükön, hogy mit is kezdjen. Egyértelmű, hogy nehéz neki ez, de ezt teljesen megérti Nessa. Azt sajnálja csak, hogy nem tudja megkönnyíteni, meg mintha Damien sem engedné, hogy megkönnyítse, mintha félne közel engedni őt még mindig, annak ellenére, hogy próbál kedves lenni hozzá, és ő teljesen kitárulkozik előtte, akármire kíváncsi, készséggel válaszol rá. Olyan... elveszettnek tűnik most Damien, főleg így lehorgasztott fejjel, és nem tudja hogy kéne segítenie ezen. Minden esetre, mivel az ebédjével végzett, odaül mellé, közelebb hozzá. Olyan szívesen magához ölelné, és a fejét a keblére tenné, de valószínűleg nem segítene. Végül csak a hajába túr, ahogy átkarolja.

-Nem, senkinek sem csak annyit jelent, csak nem találtam jobb hasonlatot. - egészíti ki Damient, meglepődve a válaszán. Nem is tudja, hogy most mérges-e, amiért ezt gondolja róla, örül-e, hogy azt mondja, amit gondol, vagy csak a világ leghétköznapibb dolgáról beszélgetnek egyszerű tárgyilagossággal. Nagy levegőt vesz, mert nem tudja, hogy hol kéne kezdenie.
-Persze, van egy ilyen része is nálunk, egy ilyen kényszer, hogy rendszeresen lefeküdjünk valakivel, és ez a nyugtalanító, szorító, kellemetlen érzés egyre csak erősebb lesz, ameddig meg nem tesszük újból. Jelentéktelennek érzed magad, elerőtlenedsz, egy furcsa, szorongó érzés lesz úrrá rajtad, szédülés, miközben egy hang egyre csak azt suttogja a fejedben, hogy szeeekssz, szeeeekssz, és másra nem is tudsz gondolni. Elkezd fájni a fejed, majd egy idő után mindened, és a vágy, az a hatalmas, mindent elhomályosító vágy, ami olyan dolgokra is rávesz, amire egy kicsi gondolkodás után is nemet mondanál. Ezt még meg is tudnám mutatni, hogy milyen érzés, de gondolom nem szeretnéd. - kuncog fel halkan. Azért hagy neki egy kis szünetet, hátha átgondolja, és mégis.
-De ez csupán egy kis része az egésznek. - kezd el áhítozni a sexről. -Az egész a kölcsönösségnél kezdődik. Aztán ott van a bizalom, ahogy levetkőztök, és egymásnak adjátok magatokat. A szeretet, és hogy tényleg számítasz valakinek, az ölelésben. A megértés a lágy érintésekben. Egy biztos pont az erős kezek - vagy lábak - szorításában. Egy másik csodálatos test, minden, mi szemnek vagy bármi másnak ingere. A gyönyörű összjáték, amit együtt alkottok, az ösztöneitekre hallgatva, semmit nem túlgondolva, csak a másikra figyelve. És a maga a szex által nyújtott kéjes érzésekről még egy szót sem ejtettem, ami már önmagában is elég ahhoz, hogy egész vagyonokat fizessenek érte egyesek a bordélyokban, mert ott legyünk őszinték, ennél nem kap sokkal többet az ember. De van itt még egy nagyon fontos dolog, hogy a másiknak milyen boldog pillanatokat szerzel. Ezt egyébként a közhiedelemmel ellentétben a csábdémonok élvezik. A többségük. - ingatja meg kissé a fejét. És nagyon kevesen tudják, de ez annyira így van, hogy a varázserőnket is csak akkor tudjuk visszanyerni, ha a partnerünk élvezi. Hát nem vicces? - nevet fel. -Démonok vagyunk, de nekünk az a bűnünk, arra kárhoztattunk, hogy másokat boldoggá tegyünk. És a nálunk gonoszabb emberek üldöznek és gyilkolnak minket halálra azt mondván, hogy gonoszak vagyunk... - csóválja meg a fejét. Egyszerűen nem érti ezt a logikát, hogy miért...
-Na, kicsit elkalandoztam, bocsi. Szóval, a sexben rengeteg jó dolog van, sok apróságot még nem is mondtam, és nagyon összetett. Soha nem lesz tökéletes, mint ahogy semmi sem az. Én sem, te sem. De érdemes belevágni így is. Pont ezek a kis tökéletlenségek teszik olyan izgalmassá, egyedivé, megismételhetetlenné, élvezetessé az egészet. Majd te is megtudod, ha megpróbálod. A férfi lábára teszi ő a kezét, tenyérrel felfelé, várva, hogy Damien megfogja.


_________________
Nessaris Maera

Wilhelmina von Nachtraben

Wilhelmina von Nachtraben
Vámpírmágus
Vámpírmágus

Élek vele. Élvezem a napjaimat. Sokkal jobban élek, mint ahogy korábban éltem és ezért mindig hálás vagyok.
Nem tudja, kit próbál meggyőzni. Nem érzi magát annyira biztosnak az igazában, ezért inkább nem mondja ki. Talán fölösleges lenne úgyis.
Ahogy elzárkózva ül ott, behúzódva teste ketrecének a sarkába, csak azt hallgatja, ahogy Nessa eszik. Lám, neki milyen könnyű élvezni bármit is.
Úgy érzi, elrontott valamit.
Elrontott mindent.
De hát mit rontott el?
Mikor Nessa átkarolja, készül elolvadni, de még nem mer, így bár nem öleli vissza, nem is tolja el magától. Mélyen szívja be a levegőt, ahogy a démon ujjai a hajába túrnak, és hosszú idő óta a levegő teljesen kitölti a tüdejét, teljesnek érződik, minden teljesnek és megbocsátottnak. Egy pillanatra.
Attól tart, ha túlságosan szabadon ereszti a gondolatait, hamarosan könnyezni fog. Ez nagyon régen történt meg, alig emlékszik, milyen érzés. Leginkább, mintha kicsúszna a lába alól a talaj.
- Sajnálom, ha megbántottalak  - mondja halkan ismét. Mennyire könnyű megbántani egy csábdémont? Mennyire könnyű olyat mondani, amely bánthatja?
Ahogy Nessa elkezd beszélni az elvonási tüneteiről, Damien rájön, hogy még sosem hallott ilyesmiről beszámolót. Nem is sok démonnal beszélt, még kevesebb csábdémonnal.  Azon kapja magát, hogy fölemeli a fejét és őszinte érdeklődéssel figyel. Megpróbálja visszafojtani a nevetést, de az ajkai azért mosolyra rándulnak. A forróság újra terjedni kezd a testében.
Nem hiszem el, hogy ez történik velem.
Visszafojtja a késztetést, hogy körbenézzen, vajon hányan kapták oda a fejüket a "szex" szó elnyújtott ismétlésére. Kezd egyre kellemetlenebbé válni ez a tömeg. Nincsenek persze sokan, de bárki kettejükön kívül most tömeg. Nem úgy volt, hogy akkor kér egy szobát...?
"Ezt még meg is tudnám mutatni, hogy milyen érzés, de gondolom nem szeretnéd. "
- Azt hiszem, már így is tettem ilyen dolgokat. - közli némileg játékosan. Nem tudja ugyan, hogy Nessa nem használta-e a "hatalmát" már így is. Ellenőrizni nem fogja tudni. Ennek ellenére biztos benne, hogy nem. Valamiért bízik benne. És ezzel pont azt veszíti el, mely legtöbbször megvédte: a tisztánlátását.
Nessa arra kéri, hogy veszítse el ezt.
- Nessa, nem vagyok egy tizenéves siheder - közli bosszankodva. Nem tudja, miért okvetlenül fontos egy kocsmányi ember előtt ecsetelnie a testi örömöket, de egy biztos, most döntött: ezt nem itt folytatják. Éppen elég szenvedés lesz eljutni odáig, ahol végre már csak maguk lesznek, nem kell, hogy még tovább itt létezzen így, ebben a légtérben. El akar tűnni. Nos... nem teljesen, jobban örülne, ha mindenki más - kivéve Nessa - tűnne el, de erre kevesebb esélyt lát.
Ahogy így beszélget Nessával, valóban hihetetlennek tűnik, hogy őket üldözik. Bár látott már csábdémonokat harc közben, így tudja, hogy félelmetes dolgokra képesek, ha nem szándékuk ártani senkinek, akkor cseppet sem tűnnek ártalmatlannak.
Ez egy vicces gondolat, figyelembe véve, hogy a feje mindjárt felrobban. De ez már részben az ő saját hibája...
- Ezt szívesebben folytatnám ott, ahol nem néz ennyi szem és hallgat ennyi fül. Kérlek, az elkövetkező pár percet majd felejtsd el, de ez szükséges... - sóhajt fájdalmasan, majd megfogja Nessa kezét, mely a combján kezdett el fölfelé kúszni, s ha a nő nem ellenkezik, akkor föláll az asztaltól s vele sétál a pult felé. Olyan arcot vág, mint aki nem akarja, hogy zavarják - ez megfelelő a jelenlegi helyzethez, hisz tökéletesen így is van, nem nagyon kell megjátszania magát.
Köszönés nélkül közli sietős hangon:
- Kivennék egy szobát az éjszakára. - Egyik kezével pénztárcáját veszi elő, másikkal pedig átkarolja Nessa derekát és magához húzza, miközben lelkileg próbálja otthagyni a testét. Ez nem ő. Még nem. Ez csak egy játék.
A fogadós megértő és némiképp irigy arccal méri végig őt, majd sokkal hosszabban Nessát, és hümmög.
- Gondolom, nem lesz szükség két ágyra...
- Mindegy - közli Damien sürgetően. Odáig még nem jutott, mi lesz, ha ténylegesen éjszaka lesz és aludni tervez. Az alvás gondolata elképesztően messzinek tűnik. - Ami van.
A fogadós - és még páran a környéken - mindentudóan röhögcsélni kezdenek, trágár megjegyzéseket téve az ő képességeire, valamint Nessa alakjára. Rengetegszer hallott ilyen hangokat, volt tanúja hasonló jeleneteknek azon időkből, mikor még élete nagy részét Veronián keresztül bujdokolva töltötte, s azóta is. Azt képzeli, ez csak egyike azoknak, pusztán annyi különbséggel, hogy ezúttal részvevője a jelenetnek. A szeme sarkából figyeli, hogy bármelyik is meg meri-e közelíteni Nessát, de odáig nem fajul a helyzet, csak méregetik.
Ahogy meghallja az árat, fizet is, oda sem figyel, mennyit kértek a szobáért. Majd még elővesz egy tekintélyesebb összeget, leteszi a váltókat az asztalra, de egyelőre ráteszi a kezét.
- Ezt még odaadom, ha biztosítja, hogy békén hagyjanak minket.
A fogadós felnevet.
- Uram, jóféle társaság ez, nem fogják magukat háborgatni. Ne figyeljen oda, mit beszélnek, tudja, mindig ezt csinálják - csóválja a fejét.
- Akkor csak fizessen nekik még egy kört - rendezi le a dolgot Damien, és amint a kulcsot megkapta, indul is az adott szoba felé - földszint, harmadik ajtó balra -, hogy végre ne kelljen ennyi idegennel egy légtérben léteznie.


_________________
"Legendákat mesélnek rólad. A tékozló gyermek, aki a semmiből bukkant fel és hős lett a márványfalú városban a sárkány tombolása után. Igazán büszke lehetsz magadra." - Lucretia von Nachtraben

Nessaris Maera

Nessaris Maera
Kísértő
Kísértő

-Nem mondtál semmi rosszat. - nyugtatja meg. -Inkább csak megleptél. - gondolja mellé.
-Mindenki csinált már olyat, amit megbánt. Ezért is kérdeztem rá... még mielőtt mindketten megbánnánk... Damien azt, hogy végül lefekszik vele, ő pedig azt, hogy egy képességével vette rá erre. Egyszer megfogadta, hogy nem fekszik le másokkal az akaratuk ellenére. Ez mondjuk nem az akarata ellenére lenne, mert ő akarná, biztos benne, hogy megkívánná annyira, de ez mégis több, mint a finom bőr, formás keblek és hátsó, sexy ruha, és kedves mosoly, meg egyebek, amikre a pasik bukni szoktak. Ez a képessége is az ő, és a csáberejének a része végső soron, de mégis idegenkedik tőle kicsit, még ő sem tudja miért, de minden esetre Damient e nélkül is szeretné, hogy akarja őt.
-Nem is baj, hogy nem vagy az. A tizenéves sihedereket általában csak a külsőm érdekli. Vagy csak nekik lehetne egy jó éjszakájuk? Szerintem nincs ezzel semmi baj... amég nem akar túl sokat a szarka. - mosolyog Damienre. Tudja, hogy ő is tudja, hogy mi ennek a másik fele.

Damien megfogja a kezét, feláll, és elkezdi valahová vezetni. Nem tudja mit is akar, úgyhogy a szabad kezével az egyik vállára veszi az asztal lábának támasztott táskáját, és megy vele. Kicsit meglepi, hogy egy szobát akar kivenni, bár tudja, hogy csak azért, hogy kettesben beszélgethessenek. Ezt már korábban is akarta volna. Végre csinálja is. Ahogy átkarolja a fogadós előtt állva, Nessa még jobban hozzábújik, nekitámaszkodik. A kocsmai zajokra és beszélgetésekre hátranéz, főleg Damien idegessége nyomán, de nem csinál semmit. Visszafordul, és a férfi vállának dönti fejét. Hagyja, hogy a szobát ő intézze, ahogy csak szeretné, egyetlen dologra kérdez rá:
-A megpakolt szekér? - Nem tudja, hogy arról elfeledkezett-e a nagy sietségben, izgalomban, vagy még mindig úgy tervezi, hogy hamarosan indul vissza a kastélyukba, otthagyva őt estére.

A saját szobájukba érve egyszerűen hagyja becsapódni az ajtót maguk mögött. Illetve ezt magától nem akarja, úgyhogy egy kisebb rúgással besegít neki, de nem akarja elengedni Damient. A hátizsákját ledobja a válláról az ágy mellé, majd pördül egyet, Damien átkarolásából egy teljes ölelést csinálva, amit gyorsan viszonoz is.
-Azért kérted, hogy felejtsem el ezt a pár percet, mert nem lefeküdni akarsz velem, csak hogy kettesben beszélgessünk?


_________________
Nessaris Maera

Wilhelmina von Nachtraben

Wilhelmina von Nachtraben
Vámpírmágus
Vámpírmágus

A szoba felé menet Nessa egy kérdést intéz hozzá.
Szekér. Milyen szekér? - pislog pár pillanatig, majd természetesen eszébe jut, miről van szó. Annyira nem azzal foglalkozik agyban, hogy már le is zárta.
- Ja, hogy az. Nos, kész van. Fölpakolták rá, amit kértem. Holnapig eláll, felteszem... - vesz egy mély levegőt. Vajon van annyi forgalma ennek a fogadónak, hogy a szekér túl sok helyet foglaljon és valaki akadékoskodni kezdjen, amiért elfoglalták előle a helyet?
Mindegy, engem most az éjszaka közepén is fölverhetnek, az sem fog zavarni - jut eszébe, aztán belegondol, és de, valójában nagyon zavarná. Éjszaka közepe? Mi lesz akkor?
Nem tudja még.
Jelenleg nem akar egyetlen pillanattal sem tovább gondolkozni a jelennél.
Ez furcsa érzés. Sosem szokott így érezni. Majdnem soha. Általában ő az, aki tervez, gondolkodik, elrendez, s eléri, hogy a tervek végbe is mehessenek. Most pedig a jövő egy elmosódott, halvány, helyenként sötét valami, amibe nem akar belenézni. Nem, nem akar belenézni.
Akaratlanul is felnevet halkan, amikor Nessa becsukja az ajtót. Annyira egyedül vannak, ebben a kis bezárt szobában, ahol a kényelem a töredékrésze lehet annak, mint amelyben Damien nap mint nap él... és amely csodálatosabb, mint amilyen kényelemben része volt éveken keresztül. Ilyen fogadóba be sem tért volna a vándorlós éveiben, megfizethetetlen lett volna számára.
- Azért kértem, mert színjátszottam. Azt akartam, minél kevesebbet kérdezősködjenek és akadékoskodjanak.- feleli leszegett fejjel, nem kevés szégyenérzettel. - Lehet, hogy... túljátszottam.
Most minden bizonnyal meg fog sértődni, amiért csak színleltem, és számonkéri ezt rajtam. Vagy még rosszabb: nem kéri számon.


_________________
"Legendákat mesélnek rólad. A tékozló gyermek, aki a semmiből bukkant fel és hős lett a márványfalú városban a sárkány tombolása után. Igazán büszke lehetsz magadra." - Lucretia von Nachtraben

Nessaris Maera

Nessaris Maera
Kísértő
Kísértő

Színjátszott? - lepődik meg Nessa. Biztos benne, hogy komolyan gondolta, hogy kettesben akar lenni vele. És az idegessége is őszintének tűnt neki. Eszébe jut valami, úgyhogy elmosolyodik.
-Szerintem nem játszottad túl. - nyugtatja meg. -Sőt, talán még én is elhittem. Ahogy átöleli Damient, egyik keze elkezd lefelé csúszni a fenekére, a másik pedig bebújik a ruhája alá, és elkezd felfelé kúszni, a férfi hátán végigsimítva. Meg akarja csókolni, de érzi rajta, hogy még mindig ideges, így jobbnak látja, ha inkább csak a vállának dönti a fejét. Amikor kivette a szobát, átölelte, megjátszotta, mintha a szeretője lenne, de az az idegesség biztosan igazi volt. Bár, amit most érez a férfin, az kicsit más.
-Damien. Ezt vegyük le! - osztja meg vele a hirtelen támadt ötletét, miközben a másik kezével is a ruhája alá nyúl, hogy azt lesegíthesse róla.
-Nagyon feszültnek tűnsz, és azt hiszem kitaláltam, hogy lazíthatlak el. - mosolyog rá egy kissé perverz vigyorral. -Te csak feküdj az ágyra félmeztelenül, a hasadra, és a többit bízd rám.
Mivel ellenkezésre és kérdezősködésre számít, az egésznek elébe menve, pár pillanattal később még hozzáteszi: -Nyugi, nem szexelni fogunk... még... -És én nem is vetkőzök veled... persze... kivéve, ha szeretnéd, nagyon szívesen. De gondolom nyugodtabb leszel, ha nem.


_________________
Nessaris Maera

Wilhelmina von Nachtraben

Wilhelmina von Nachtraben
Vámpírmágus
Vámpírmágus

Fájdalmasan összeráncolja a szemöldökét és sóhajt. Nem akart hazudni.
- Sajnálom.
Hányszor mondta már ezt az együttlétük alatt? Túl sokszor. Vagy talán nem elégszer.
Kellemesen megborzong Nessa érintésétől, mélyen szívja be a levegőt és eszeveszetten keres mondatokat, érveket, amelyekkel megnyugtathatja magát és elhitetheti magával, hogy nem egy borzalmas személy.
Nem érzi úgy, hogy képes lenne ellenállni a démon kívánságainak, így hagyja, hogy az elméje és a test megborzongjon. Engedelmesen megemeli a kezeit és hagyja, hogy Nessa lehúzza róla a felsőjét, mint egy gyermek. Pár pillanatig nem is érzi magát védtelennek.
Némileg csalódik, amikor a nő enyhén szuggesztív szavakkal jelenti be, hogy mit tervez... aztán jelentősen meglepődik, mikor kijelenti, hogy nem szexelni fognak.
Nem is tudja leplezni ezt a meglepődést, így minden bizonnyal elég nevetségesen festhet nagyra nyitott szemeivel álldogál a szoba közepén.
Nem szól semmit, pusztán kábán az ágyhoz sétál és egyik térdét a másik után helyezi rá a kezeivel együtt, majd óvatosan előrehajol és végül kiterül az ágyon. Becsukja a szemeit. Nem gondol bele, mi fog történni, csak élvezi, ahogy az ágy húzza magához. És vár. Már majdnem olyan, mintha nem kellene aggódnia semmin.


_________________
"Legendákat mesélnek rólad. A tékozló gyermek, aki a semmiből bukkant fel és hős lett a márványfalú városban a sárkány tombolása után. Igazán büszke lehetsz magadra." - Lucretia von Nachtraben

Nessaris Maera

Nessaris Maera
Kísértő
Kísértő

Sajnálom? Ennyire nem értené őt Damien? És ennyire... túlzottan kedves? gyámoltalan? félénk? lenne vele szemben?
-Természetesen tudtam, hogy színészkedsz, e miatt ne aggódj! ... Csak jobban örülnék, ha igazából is azt szeretnéd... ha nem tudnám, és legalább úgy tehetnék, mintha szeretnéd... - feleli, miközben még jobban magához szorítja a férfit. Most örül igazán ennek az ölelésnek, és hogy a fejét a vállára tette, mert így Damien nem láthatja, hogy milyen szomorú e miatt. Ez után elengedi, hogy neki tudjon állni vetkőzni. Amit meglepetésére meg is kezd, egyetlen szó, vagy kérdés nélkül. Egy darabig csak nézi, ahogy egyre kevesebb ruha van rajta, de utána ő is ledobja gyorsan a cipőjét, hogy utána a már az ágyon fekvő Damien fenekére üljön. Két kezével lágyan végigsimít a férfi hátán, és nem tudja megállni, hogy ne hasaljon rá. Nem mond semmit, nem csinál semmit, csak ott fekszik, és apró mozdulatokkal cirógatja a vállát. Mennyivel jobb lenne, ha rajta sem lenne semmi! Csak sajnos megígérte Damiennek, hogy nem vetkőzik vele együtt. De még így is nehezére esik végül elhatároznia magát, hogy felkeljen, nem ezt akarta csinálni. Egy forró csókot lehel a férfi hátára, ahogy ismét felül, és határozott mozdulatokkal elkezdi masszírozni a hátát, ezzel próbálva oldani a férfi korábbi nagy feszültségét. Bár nem az izmai voltak ilyen feszültek, hanem szellemileg, de hisz benne, hogy test és lélek kéz a kézben járnak.


_________________
Nessaris Maera

Wilhelmina von Nachtraben

Wilhelmina von Nachtraben
Vámpírmágus
Vámpírmágus

Annyira szeretne nem törődni semmivel. Annyira szeretne valaki más lenni.
Próbálja összeszedni a szavait, hogy elnézést kérjen Nessától, de már így is túl sokszor tette, s azok a szavak nem úgy tűnik, hogy értek valamit. A rajta fekvő nő érzetétől pedig különösen nehéz megszólalnia. Úgy húzza magához az ágy, hogy nincs kedve megszólalni. Kényelmesen fordítja oldalra a fejét, hogy úgy helyezkedjen, hogy a nyaka ne akarjon kitörni, amikor masszírozzák.
Ami egyelőre nem történik meg, ellenben érzi, ahogy Nessa meleg teste elsimul rajta. Sokadjára gondolkozik el, mi járhat a nő fejében.
Túlságosan is kellemes ez így. Nem lett volna szabad hagynia, hogy egy szobába kerüljenek, ráadásul egy ágyba.
Egy túlságosan is elégedett hang hagyja el a száját, ahogy Nessa szakavatott ujjai belevájnak az izmaiba. Valóban tapasztalhat ott némi feszültséget. Normális mozgásra kevésszer volt Damiennek lehetősége az utóbbi időben, ellenben sokat ült és görnyedt. És talán nem volt a legnyugodtabb. Az izmai pont úgy feszülnek, ahogy a nem jól átmozgatott, de kényelmetlenül álló helyzetben lévő izmok szoktak. Mintha be lettek volna zárva egy börtönbe.
Ennek ellenére, vagy tán épp emiatt igen kellemes, ahogy a feszültség széttöredezik Nessa ujjai alatt.
Egészségtelenül kellemesnek érződik a dolog, pedig védtelennek kellene éreznie magát, hiszen nincs rajta ruha... egy démon van rajta.
- Nem kell úgy tenned. Nem kell megjátszanod semmit. - mormogja, amennyire jelen helyzetben meg tud szólalni. Hangja enyhén megerőltetett a rá feszülő - bár nem túl nehéz - súlytól. Szavai kellemetlenül visszarántják a valóságba. Sokáig gondolkozik a nő korábbi szavain. - Boldoggá tud tenni téged valaki? Úgy, hogy... hogy csak...- Azt szeretné, szavai eltűnjenek a párnában és a takaróban, ugyanakkor azt is szeretné, hogy meghallják őket. -... hogy csak ő egyedül tesz boldoggá?
Kissé forog körülötte a világ. Nem gondolta volna, hogy valaha ezt a kérdést fölteszi egy csábdémonnak. De már megtörtént, nincs visszalépés.


_________________
"Legendákat mesélnek rólad. A tékozló gyermek, aki a semmiből bukkant fel és hős lett a márványfalú városban a sárkány tombolása után. Igazán büszke lehetsz magadra." - Lucretia von Nachtraben

Nessaris Maera

Nessaris Maera
Kísértő
Kísértő

Damien nyögésére elmosolyodik Nessa. És ez még csak a kezem. - gondolja magában.
Viszont úgy tűnik nem sikerült elég jól megértetnie magát. Ő sem szeretné megjátszania magát. Azt szeretné, hogy az igaz legyen...
-Pedig szívesen úgy tennék, mintha szeretkezni akarnál velem... igazából... csak egy szavadba kerülne...
Az ezt követő kérdésére viszont már egyáltalán nem ilyen egyszerű a válasz, és hosszabban el is gondolkozik, miközben a férfi hátán dolgozik.
-Hát, most csak te kellesz nekem. Most csak te tudnál igazán boldoggá tenni, ha megfordulnál, magadhoz húznál, elkezdenéd kioldani a fűzőmet a ruhám alatt, és ... De gondolom nem így gondoltad, hanem úgy, hogy örökre. Szóval valószínűleg nincs. Legalábbis még nem találkoztam olyannal. De az a helyzet, hogy nem is bánom. Mi lesz, ha találok ilyet? Mi van ha ő nem akar boldoggá tenni? És mi lesz ötven év múlva? Nem tudnám végignézni, ahogy megöregszel mellettem. Nyilván, ha démon az illető, akkor ez nem számít. De mi van, ha évekkel később megint találok valaki olyat? Akkor már nem is egyedül ő tesz boldoggá... Szerintem az életet egészében kell élvezni, minden egyes apró örömmel együtt, és nem csak egy személyt. És szerintem ez a nagy ő, az egyetlened dolog csak a sok keresztény berögzött, régimódi gondolkodásából jön. Mert miért ne szerethetnél több valakit is annyira nagyon? Miért ne örülhetnél több dolognak is?


_________________
Nessaris Maera

Wilhelmina von Nachtraben

Wilhelmina von Nachtraben
Vámpírmágus
Vámpírmágus

Gyilkosan kellemes forróság járja át a bőre alatt. Tudja, hogy amit érez, az mérgező, mint az ételek, italok, amelyek jólesnek, és azt hazudják az agynak, hogy jó neki.
Hazudják?
Nem biztos már benne. Távolról könnyű volt nézni erre az egészre. Azt képzelni, mint mindig mindenki, hogy ilyesmi vele biztosan nem fordulhat elő. Bízni benne, hogy ha ilyen helyzetbe kerülne, nem hódolna be, hogy le tudná győzni a késztetést.
De hisz volt már egyszer hasonló helyzetben. Sokkal inkább kiszolgáltatva, eichenschildben. Érezte a mágiát, az erőszakos ráhatást, amellyel a démon sugározta irányába az erejét. Kétségen kívüli volt, de akkor nemet tudott mondani.
És Nessa még csak nem is használt mágiát. Ellenőrizni ugyan nem tudja, de bízik benne.
Nem tudnám végignézni, ahogy megöregszel mellettem. Hát persze, erre nem gondolt. Ritkán gondol a halálára. Legalábbis igyekszik. Felnevet, halkan és tehetetlenül.
- S-sajná... - kezdi préselni magából a szavakat, ahogy még mindig enyhe nyomás van a hátán. Aztán kifújja a levegőt. -... abba kéne hagynom ennek az ismételgetését, igaz?
Belemosolyog a párnába. Annyira könnyű, mintha sodródna egy folyó felszínén. Vagy inkább egy nyugodt tó felszínén. Hallgatni akar Nessára. Meg tudná tenni, hogy nem teszi, ha nagyon akarná, de olyan volna, mint meleg takarók közül kirohanni a jeges hóviharba és nekiindulni a hegynek, a beláthatatlan, végtelen gyilkos fehérségnek.
- Nem érdekelnek a keresztények. Nem miattuk... én, hát... csak nézz rám - nevet fel, és már nem teljesen biztos benne, hogy mit beszél. Csak valamiféle közösséget akar érezni Nessával. Ő is átkos, ahogy a démon is. Persze más mértékben. És nem is mondhatja, hogy ne értene egyet semmivel, amit az emberek istene mond. Ez inkább olyasmi, amit ő mondott hosszú ideig saját magának. Viszont ismét csak - belegondolni, hogy itt kellene hagynia Nessát, szomorúan és vágyakozva, egyszerűen csak fáj.
Belegondolni, hogy itt kellene hagynia saját magát szomorúan és vágyakozva, fáj.
Nem akar elmenni innen. Nem akar menni sehova máshova.
- Nem gondoltam, hogy valaha ilyen részletes válaszokat fogok kapni - mondja, de a szavainak nem látja értelmét a következő pillanatban. Nem kellene hosszú mondatokban fogalmaznia. Hiszen csak egy szavába kerül...
- Melyik... melyik egy szóba kerülne, Nessa? - kérdi, és sérülékenyebbnek hangzik, mint valaha tette az elmúlt sok-sok évben.


_________________
"Legendákat mesélnek rólad. A tékozló gyermek, aki a semmiből bukkant fel és hős lett a márványfalú városban a sárkány tombolása után. Igazán büszke lehetsz magadra." - Lucretia von Nachtraben

Nessaris Maera

Nessaris Maera
Kísértő
Kísértő

Némi gondolkodás után Nessa igenlően hümmög egyet Damien kérdésére. -Örülök, hogy bocsánatot kérsz, amikor kell, de nem vagyok ennyire sértődős, és nem akarom, hogy minden második mondatodat megbánd. Még a végén azt fogom hinni, hogy sajnálod, hogy beszélünk... vagy hogy igazából nem is sajnálod, csak azt mondod. De mondom, nem vagyok annyira sértődős, nem kell sajnálkoznod minden apróságért. Majd ha mégis kell, azt tudni fogod. Meg én is jobban szeretem a magabiztos férfiakat.

-Igen, tudom. Szerencsére te jobb vagy náluk. - feleli bocsánatkérés helyett. Az előbbi kis beszélgetésük után nagyon furcsának érezné, ha ő mondaná ki azt a szót, amit megbeszéltek, hogy nem kéne annyit mondogatnia Damiennek. Végül nem is mondja ki, hanem inkább elkezd magyarázkodni, hogy hogy is értette, remélve, hogy nem sértette meg a másikat.
-Csak tudod, ők szoktak egész életen át tartó hűséget fogadni. Persze, tudom, hogy te nem vagy ember... Még milyen jó hogy nem! De mindenki másnál jobbnak gondolják magukat, és szeretik másokra erőltetni a saját dolgaikat, hitüket, szokásukat. És láttam már sok furcsaságot.

-Akarlak. Szexeljünk! Vagy van még egy pár ami működne. De attól függ mit akarsz. Ha ezt, akkor még mondanod sem kell semmit, ölelj magadhoz, csókolj meg, vetkőztess le! A tiéd vagyok Damien, azt csinálsz velem, amit csak szeretnél. Én pedig csak remélem, hogy végül szeretkezni is fogunk, és kiéled rajtam minden mélyen titkolt vágyadat. - sóhajt egyet, ahogy kicsit erősebben markol a férfi vállába - -Elég akkor kérned valamit, ha azt szeretnéd, hogy én csináljam. Például, hogy vetkőzzek. Csak mondd ki, és... - a helyett, hogy kifejtené mi történik, leveszi a felsőjét, és Damien fejére dobja. Erősen gondolkozik rajta, hogy tovább vetkőzzön, most itt lenne rá a lehetősége, és úgy látja, hogy ha szép lassan, fokozatosan vetkőzik, és vetkőzteti le a férfit is, akkor nem fog nemet mondani neki. Csak a fűzője az tényleg lassú lenne levenni, úgyhogy mielőtt hozzálátna, a combjára teszi a kezét pihentetni egy kicsit, és egy egyszerű, de annál bonyolultabb kérdést tesz fel:
-Mit mondasz?


_________________
Nessaris Maera

Wilhelmina von Nachtraben

Wilhelmina von Nachtraben
Vámpírmágus
Vámpírmágus

Vajon mi gondja lehet Nessának az emberekkel? - kötik még le mindig ilyen apróságok. Újra meg újra eszébejut a nyugtalanító gondolat, hogy ezeket a szavakat hányan hallották már. Hogy számít-e egyáltalán, hogy ő van itt és nem más. Neki magának számít persze.
Szíve olyan hangosan dobog, hogy minden bizonnyal Nessa is hallja. A párna egyelőre hűsen ér az arcához, de ez sem fog sokáig így maradni. Egy pillanatra ösztönösen megrezzen, ahogy egy ruhadarab érkezik rá, majd könnyeden felnevet. Igen, könnyed, ilyennek kellene lennie, teljes mértékben ilyennek. Hogy lehet ilyen nagyon nehéz?
Nessa szavai szólhatnának bárkihez, tudja ezt, az elméjével tudja, mégis őt érintik meg, arra gondol, ez mágia, egész biztosan az, ha nem is szándékos, akkor valami olyasmi, amelyről nem tehet, amit Nessa nem is befolyásol. Ami a lényege. Rémisztő, mérgező és ellenállhatatlan. A sóhaját hallva begörbülnek az ujjai és felgyűrik az ágy lepedőjét. Annak nem árt, annak űgy sem fáj.
Bár van egy sejtése, hogy Nessa sem bánná, ha az ő valamely tagja lenne ott.
Ahogy levegőt vesz, mélyen beszívja Nessa illatát. Megtölti az elméjét, összefonódik a szavaival, teste érzetével a hátán.
Kiszolgáltatott.
Valóban nehezebb feladatot ad neki Nessa, mint gondolná.
- Muszáj mondanom valamit? - kérdi, a hangja mélyebb, nem teljesen az övé, és kezeit hátranyújtja, rásimítva a nő combjaira.


_________________
"Legendákat mesélnek rólad. A tékozló gyermek, aki a semmiből bukkant fel és hős lett a márványfalú városban a sárkány tombolása után. Igazán büszke lehetsz magadra." - Lucretia von Nachtraben

Nessaris Maera

Nessaris Maera
Kísértő
Kísértő

A reag olvasása csak 18 éven felülieknek javasolt!


Nem is tudja Damien, hogy most milyen boldoggá tette Nessát. Na nem a kérdésével.
-Nem kell mondanod semmit. - öleli át a férfit. Egyik kezével még ellenőrzi, hogy így tényleg esélytelen, hogy a nadrágszíját kicsatolja így fekve, de utána csak ott fekszik a hátán, a szívverését hallgatva, és egyre inkább csak a saját piszkos ötletein gondolkozva.
Azzal tette ilyen boldoggá, hogy közben végig simította a combját. Tetszik neki, vele akar lenni, szűrte le belőle a tanulságot Nessa. Tetszik neki, csak nem meri kimondani, talán még magának sem meri bevallani. De Nessának ez pont elég. És mivel Damienben innentől kezdve szinte biztos, hogy nem fog kezdeményezni, megteszi ő: Felkel a férfiról, és átgurítja a hátára, ő pedig feláll az ágyra, és elkezd vetkőzni. Először kioldja a fűzőjét, hogy ameddig a nadrágját veti le, addig azt is kellően meg tudja lazítani a farkával, végül csak a bugyiját hagyja magán, arra még ki fog találni valamit, hogy Damient is jobban belevonja, és ne csak nézze. Akármennyire is rá akarja magát vetni a férfira, imádja az előjátékot is - úgy gondolja a beszélgetést befejezték, és a szeretkezés jön -, ezért rászánja az időt, hogy ne egyszerűen csak levetkőzzön, hanem azt erotikus táncmozdulatokkal fűszerezi, és biztosra megy, hogy a testét is rendesen körbemutassa a férfinak.
Visszatérdel az ágyra, természetesen Damien fölé, és odahajol hozzá. Gyengén megrázza a fejét, hajbörtönbe zárva magukat. Lassan egyre közelebb hajol hozzá, miközben mélyen a szemébe néz, végül megcsókolja az ajkát.


_________________
Nessaris Maera

Wilhelmina von Nachtraben

Wilhelmina von Nachtraben
Vámpírmágus
Vámpírmágus

Természetesen tudta a választ. Nem is volt valódi kérdés, csak játszma végül is… Mint az egész. A játszmáknak nem kell feltétlenül rossz dolgoknak lenniük. Vajon hányszor kell ezt még elmondania magának, hogy el is higgye?
De hát behódolva fekszik, mintegy magatehetetlenül, hisz igent mondott már anélkül, hogy pontosan kimondta volna a szót.
Meglepetten szívja be a levegőt, ahogy hirtelen átforgatják a másik oldalára, de meglepetésére Nessa lábait látja. Aztán a többi részét is, ahogy felnéz. Kezei szinte ösztönösen mozdulnak és végigsimítják a lábszárát, olyan, mintha valami húzná őket. Ha belegondol, ott volt ez eddig is, mint egy erős fénypászma, csak próbálta csukva tartani a szemét, de most már nem is érti, miért nem akarta látni ezt a gyönyörűséget.
Eközben kezei véletlenül összeérnek Nessa farkával, és némileg megilletődötten realizálja ismét, hogy Nessa egy démon. Annyira természetes hozzáérnie most, hogy pillanatról pillanatra újra meg újra elfelejti.
Ha a tény, hogy nem tudsz gondolkozni normálisan, nem lenne elég árulkodó jel… – horkan fel magában kesernyésen.
Szemei isszák a látványt, ahogy a nő illegeti magát előtte. Tudja, hogy túlzásnak kellene éreznie, hogy taszítania kéne ennek, de nem teszi. Azt is tudja, hogy miért. A tudat ott van és csendesen megvan magában, amíg fölnéz Nessa szemeibe és a hajába túr az ujjaival. Nem tudja, melyikük csókolta meg a másikat először, nem is érdekli, mert az elsőt sok további fogja követni, ennek az ígéretére pedig lángolni kezd, boldogan és megkönnyebbülten.

***
Úgy érzi, hajnal van. S ahogy kinyitja a szemét, be is bizonyosodik, élénksárgán ömlik be a fény az ablakon. Hosszú idő óta először aludta át a teljes éjszakát. Hitetlenkedve pislog pár pillanatig, új ez a hely, nem tudja, miért van itt, pedig volt időszak az életében, mikor minden egyes nap máshol ébredt, akkor megszokta, hogy semmit se vegyen természetesnek. Most mégis új, hogy ez nem a kastély. Az ágy sokkal kevésbé puha, sokkal kisebb és az egyik felét elfoglalja valaki.
Kifújja a levegőt, mely, mint észrevette, egy ideje bent rekedt a tüdejében. Vajon mennyit kell a démonoknak aludniuk? Ugyanannyit, mint neki?
Mennyire bolond gondolatok. De valóban nem tudja. Néha meglepi, mennyire nincs tisztában dolgokkal.
A hátára fordul és újra behunyja a szemét. Végigpörgeti, milyen teendőket is ígért vagy tervezett a mai napra, és mennyi volt az, amit annak következtében kihagyott, hogy most itt van és nem ott.
Légzése gyorsulni kezd, ahogy a szívverése is. Bár el tudná feledni azokat. Bár ne léteznének.
Bár ott lenne és az előző nap alakult volna máshogy.
Nem tudja, melyiket kívánja inkább. A teste kellemes bizsergése vajon meddig fog megmaradni emlékeztetőnek?
Ekkor tűnik fel neki, hogy kissé hűvöset érez. Ugyanis nincs rajta semmi.
Kissé kábán, de óvatosan ül föl és mászik ki a takaró alól, visszafordulva, hogy felébresztette-e a mellette alvót.
Megfordul benne, hogy fölkel és csendben távozik, valami azt súgja, menekülnie kellene innen, de mégis meg kellene várnia, hogy a nő felébredjen.
Összeráncolt szemöldökkel vizsgálja végig a padlót, a nadrágja ott van, a felsője még félig lelóg az ágyról. Újabb sóhajjal nyúl érte és kelletlenül magára rántja, hisz nem hozott mást.
Amint felöltözött, kissé kevésbé érzi vádlónak a korai napfényt.
Aztán csak áll ott, bámulva az ágy sarkát, azon gondolkozva, ezek után mi történjen?
Egy ponton meg kell majd mozdulnia és cselekedni, ez biztos. De amíg Nessa alszik, talán akad pár perc, amíg olyan, mintha az idő megállt volna és a csendes békében lebeghet, amiben a rá zúduló kétségek nem léteznek, csak a csicsergő madarak vannak, a kissé kába, részben kipihent feje érzete, az előző éjszaka emlékei és a kellemes jelen, melyben olyan, mint aki jóllakott, de tudja, hogy tiltott ételt evett.
Szóval a madarak. És a csend. Végül is az ilyen apró pillanatokért (is) érdemes élni, nem?


_________________
"Legendákat mesélnek rólad. A tékozló gyermek, aki a semmiből bukkant fel és hős lett a márványfalú városban a sárkány tombolása után. Igazán büszke lehetsz magadra." - Lucretia von Nachtraben

Nessaris Maera

Nessaris Maera
Kísértő
Kísértő

Ahogy Damien fölé hajol, hogy egy utolsó "melyikünk tud kevésbé ellenállni a másiknak?" játékot játsszon vele, egyből úgy gondolja Nessa, hogy vesztésre áll. És főleg az után gondolja így, hogy végre Damien sem tétlenkedik, és a lábára teszi a kezét, és amilyen gyorsan jött ez a gondolat, olyan gyorsan távozik, mert nem gondol másra, csak kettejükre. Bár talán még erre is túlzás lenne mondani a gondolkozást, ahogy megadja magát a saját természetének, és elkezd a pillanat hevében teljesen ösztönösen mozogni, élvezni amire lehetősége adódik.

Másnap némi motoszkálásra ébred Nessa, de még nagyon korán van, annak ellenére is, hogy még fényes nappal feküdtek le. Nyújtózik egy jót a takaró alatt egy nagy, álmos nyögés mellett, majd kiterül a hasára. Lassan elkezdi nyitogatni a szemét, de ahogy megbizonyosodott a felől, hogy a korábbi nesz Damientől származik, vissza is csukja, és csak úgy köszön neki.
-Jó reggelt. - nyögi ki. - Nincs még korán felkelni? - kérdezi, miközben csak arra tud gondolni, hogy máris el akar menni. Örülne, ha maradna még vele egy darabig, de meg tudja érteni, ha sietni akar. Végülis már így is egy nappal tovább maradt miatta. Vajon magával viszi? Vajon élvezte annyira az éjszakát, hogy mások véleménye ellenére is együtt maradjanak egy ideig? Átgondolhatta a tanácsait? Változhatott a véleménye?
-Mit gondolsz a tegnapiról? - teszi föl a kérdést akaratlanul is többértelműen. A szexre kíváncsi. Meg hogy mit gondol róla... meg még sok másra. De a szex az, amire rá akart kérdezni.


_________________
Nessaris Maera

Wilhelmina von Nachtraben

Wilhelmina von Nachtraben
Vámpírmágus
Vámpírmágus

Ösztönösen odafordul, mikor meghallja a mozgolódást. Nem tudja levenni a szemét Nessáról. Pedig volt alkalma eleget nézni. Kevésbé ártatlanul. Annyira ártatlannak tűnik.
Feltehetően értelmetlen olyan gondolatfolyamokba bocsátkozni, mint hogy mit követhetetett el az a valaki, aki valaha Nessa volt, damien mégis megteszi most akaratlanul. Furcsa a sorsuk, ahhoz, hogy megmeneküljenek, küzdeniük kéne a saját lényegük ellen. Erre meg persze senki nem vágyik.
Nessa sem. Úgy tűnik, teljesen elfogadta azt, ami, és nem is tudná jobban élvezni. És most... talán... nem érez mást, csak elégedettséget.
Irigyli őt.
- Jó reggelt. - felel ismételve szinte ösztönösen. A hangja halk, és kicsit rekedt még. Megköszörüli a torkát. Mikor is volt, hogy utoljára értelmes szó hagyta el az ajkait?
- Lehet - vonja meg egy pillanatra a szemöldökét, majd pár pillanat gondolkodás után úgy, ahogy van, ismét hanyatt terül az ágyon.
Gyenge. Gyáva. Futnak át a szavak az agyán. Már megint megadja magát. Nyilván sokkal jobb itt lustálkodni, mint szembenézni a tényekkel és felkerekedni. De ahogy az ágy húzza, ahogy lehunyja a szemét és hagyja egy pár pillanatra eltűnni a világot... el akar olvadni, itt akar maradni.
Nem lepődik meg, de mégis remélte, hogy nem következik be.
A felelősségrevonás.
Persze nem az, csak egy egyszerű kérdés, miért tekint már mindent fenyegetésnek?
Felszusszan és akaratlanul is mosolyra húzódnak az ajkai. De már nem tud elbújni. Kinyitja a szemét. De nem ül fel.
- Nem vártál sokat - jegyzi meg, talán időt nyerve, hogy összeszedje gondolatait, kiválassza a szavakat, amelyeket kimondhat, amelyeket ki szeretne mondani... amelyeket hajlandó, ha már muszáj. - Szerintem... szavak nélkül is eléggé nyilvánvalóvá tettem, hogy hogy érzem magam. - Nem kellene erről beszélni. Ettől eszébe jut és újból... újbból akarni fogja.


_________________
"Legendákat mesélnek rólad. A tékozló gyermek, aki a semmiből bukkant fel és hős lett a márványfalú városban a sárkány tombolása után. Igazán büszke lehetsz magadra." - Lucretia von Nachtraben

Nessaris Maera

Nessaris Maera
Kísértő
Kísértő

-Igen, az elég nyilvánvaló, hogy hogy érezted magad tegnap este. - feleli egy magabiztos mosollyal az arcán, ő is hasonlóan volt vele. -De azt nem tudom, hogy most, utólag mit gondolsz róla. Megérte-e? Megbántad-e? ... hogy nem vártál többé az igazira, hanem velem háltál. Megutáltál-e miatta? Megismételnéd-e? - kérdezgeti Damient, miközben meg sem moccan. Próbálja nem befolyásolni a válaszában. A végén kinyitja a szemeit, vizslató tekintetével a férfi arcát véve célba, de be is csukja, még mielőtt az válaszolna, felkészülve rá, akármit is feleljen. Igyekszik kívülről a legnagyobb nyugalmat, már-már közömbösséget mutatni, pedig belülről pont ellenkezőleg érez. Reméli nem követett el egy újabb nagy hibát, ami miatt elveszítené a barátját, akiről tudta, hogy nem ez az, amit akar.


_________________
Nessaris Maera

Wilhelmina von Nachtraben

Wilhelmina von Nachtraben
Vámpírmágus
Vámpírmágus

Hogy jut eszébe valakinek ennyi kérdés rögtön ébredés után?
Ha valaki, hát Damien olyan, akinek sok dolga van rögtön, amint pirkad, és nincs ideje lustálkodni, de most valahogy a szavak, amik megtörik a csendet... azoknál is nagyobb nyugtalansággal töltik el.
Nem várt többé az igazira?
Mégis honnan tudnád, hogy mi az? - jut eszébe, és akaratlanul is megrándulnak az ajkai.
- Megutáltalak? - ismétli meg halkan, óvatosan, mintha egy veszélyesnek tűnő tárgyhoz nyúlna. Nemnek kell lennie a válasznak, persze, hogy nemnek. Hogy is lehetne más? - Dehogyis...
A következő kérdésre egyelőre csend a válasz. Régen "vallatták" így.
Megismételné-e?
Tehát most mindig várni fogsz rám? S ha nem jövök, akkor... soha többé egy szó? Akkor fájdalmat okoztam neked és ez lesz a felelősségem.
Igen, ezt tudnia kellett volna előre. És tudta is, pusztán úgy döntött, hogy nem foglalkozik vele.
Ismét olyan a pillanat, mikor azt kívánja, bárcsak jobban hasonlítana azokra, akik egyszerűen nem törődnek azzal, a világ mit gondol róluk. Minden annyiban egyszerűbb lenne. A nő kérdései fenyegetőbben tornyosulnak előtte, mint egy tucat íróasztalnyi megválaszolatlan levél és számítás.


_________________
"Legendákat mesélnek rólad. A tékozló gyermek, aki a semmiből bukkant fel és hős lett a márványfalú városban a sárkány tombolása után. Igazán büszke lehetsz magadra." - Lucretia von Nachtraben

Wilhelmina von Nachtraben

Wilhelmina von Nachtraben
Vámpírmágus
Vámpírmágus

A válaszára a nő kifújja a levegőt, mintha tényleg ettől tartott volna... Azt gondolja róla? Tényleg ezt?
Könnyeden elmosolyodik, Nessa megkönnyebbülése valahol aranyos...
-És ugye magadat sem? - kérdi a nő ugyanolyan komolysággal.
Elgondolkozik egy pillanatra.
- Azt nem mondanám. Viszont tegnap igenis vissza kellett volna mennem azzal a szállítmánnyal, ami odakint vár az istállóban. Azt fogják hinni, valami bajom esett. - feleli üres hangon, maga elé nézve. Még az úton meg kell fogalmaznia, mit tesz, ha visszaér. Még nem tudja.
-Csak kibírnak még fél napot nélküled. - feleli Nessa, ahogy a feje alá rakja egyik kezét, kitámasztva magát, úgy méregeti őt. Elnézően elmosolyodik. Persze, egy csábdémon gondolhatja így. Nekik nincs gondjuk ilyesmire. Nessának nincs gondja ilyesmire.
Ruha van rajta, és mégis meztelennek érzi magát. Mosolyogni akar, úgy, ahogy éjjel tette. Azon kapja magát, hogy elégedetten méregeti a még ruha nélküli testet, mintha az övé lenne. Ösztönösen és elégedetten mászkál rajta a tekintete, hiába a tény, hogy ez egy másik nap, hiába az, hogy eltervezte: lezárja ezt magában. Vissza akar térni oda. Vissza akar bújni a karjai közé.
Nyilván. Démon, ez a célja. - emlékezteti magát.
- Az uradalmi élet sajnos nem így működik. - feleli, s utólag érzi, túl sok kioktatás került a hangjába. Elkapja a tekintetét. - Hová mész most? - csempész könnyedséget a hangjába.
Tudom, hogy nem így működik. Ezért kérdeztem már tegnap is, hogy biztos ezt szeretnéd-e? Hogy mindig meg legyen kötve a kezed, hogy mit csinálhatsz, hogy mindig a határidőkön kelljen izgulnod, hogy olyanokkal csevegj akiket nem is kedvelsz, és hogy bármennyire is igyekszel mindenki kedvére tenni, az nem fog menni, de akikére sikerül, még azok közül is sokan kinézzenek maguk közül a legkisebb hála nélkül.
-Még nem tudom. Szívesen megnézném a kastélyodat. - jegyzi meg a nő, majd hozzáteszi: - Vagy elindulok délre, a Schattenschield lábánál még nem jártam.
Leereszti a szemhéját és kissé komorabban néz vissza.
- Előtte nélkülöznöm kellett, hazudtam, volt, hogy loptam is, bűnözőket, rablókat öltem és ritkán volt bárki is hálás érte. Előtte senkinek nem volt fogalma, ki vagyok, mert nem is voltam más, csak egy kormosképű árva. - feleli tényszerűen. - Mindenféle életnek van hátránya, Nessa. De valamelyiknek több az előnye, mint a másiknak.
A kastélyos megjegyzésnél nagy levegőt vesz. - És miként mutatnálak be?
-Ha ezt akarod, akkor rendben. Nem arra akarlak minden áron rábeszélni, hogy dobj félre mindent amit kemény munkával elértél. De csak ha boldoggá tesz! Ha nem azért vagy ott, csinálod ezt, mert megszerezted, vagy mert sokan irigykednek rá, hanem mert boldoggá tesz... Nem azért, mert van rosszabb is, hanem mert jó. - Nessa egy kis szünetet tart.
- Te nagyon ügyes vagy. És ha ezt el tudtad érni, mást is el tudnál. Mást is el tudsz majd... miután rájössz, hogy mi az, amit tényleg el szeretnél érni.
A kérdésre, hogy hogy mutattná be, ezt feleli:
-Mondjuk mint egy barátod régebbről? Nem kell túlzásokba esni, vagy elmondani, hogy mi van köztünk, ilyesmit.
Fújtat egyet, mielőtt ismét megszólalna, hangjában picivel több az indulat ezúttal.
- Nem érdekel, ki irigyli. A munkakörömből kifolyóan sokat kellett fejlődnöm abban, hogy ne érdekeljen, más mit gondol, amikor nincs erre szükség. Persze ez korábban isment. - teszi hozzá halkabban.  - Nem ezt akartam elérni. Amikor Eicnehscildben harcoltam, fogalmam sem volt, hogy ilyen jutalom jár majd érte. És nem is akartam. De nem.. nem csak a kastélyrról beszélek, a birtokról, nem csak a vagyonról. Ott vannak az emberek is. Akik számítanak rám most már. És talán Minának tudnék hazudni? Talán nem látja rajtam az első pillanattól majd, hogy mi történt? - kérdi lemondón.
Akarnék-e egyáltalán hazudni neki? Aligha lennék képes rá.
-Pont ezt próbálom mondani! Mit ér az, hogy nekik jó, ha neked nem? Mina?- A nő egy pillanatra elgondolkozik. Damien keresi a jeleket az arcán: megvetésre, féltékenységre, szomorúságra. Nem talál ilyeneket, pusztán elmélkedést. -Van köztetek valami?
- Valami? - kezdi kétkedően, majd felnevet, de kevés őszinte örömmel. - Elég sok, igen. Nem kevés borzalmas átvészeltünk együt, segítettük egymást hosszú éveken át. Elmondhatta nekem minden fájdalmát, ami bántotta. - Miért beszél ennyi mindenről? Mintha ivott volna.
Persze egy csábémon talán felér az alkohollal, ami a tudatmódosítást illeti. Úgy fest, tán erőseb is a hatás.
- De olyasmi nem, ami az elmúlt éjszaka veled történt. - feleli sötétebben, és csak utólag fogja fel, hogy tényleg kimondta ezt a mondatot. Most furcsán könnyű volt.
-Kár. - sóhajtja a lány. Égő béklyó, ami a húsába vág.
-Nem hiszem, hogy észrevenné, ha nem mondod neki.
Nem úgy viselkednék. Furcsa lennék, mert szégyellem, és érezné. Tudná. Legalábbis megkérdezné.
- Egyébként részemről nyugodtan. - jegyzi meg végül Nessa.
Damien Értetlenül pislog, majd hitetlenkedve megrázza a fejét.
- Tessék? Most... arra gondolsz, amire gondolom, hogy gondolsz? A... az éjszaka után?
Mégis ki akarná őt összehozni valaki mással, miután együtt töltötték az éjszakát?
Azt hiszem, nem fogom fel, hogy működnek a démonok. - állapítja meg. Talán náluk nincs olyan, hogy féltékenység. Nessa tegnapi szavaiból persze gondolhatta volna.
-Hmm? Szerinted mire gondolok? - Nessa kacéran közelebb hajol az arcához. Ismét rá kell jönnie, mennyire más, mint ő.
Összehúzza a szemeit.
- Neke d ez tényleg...? Áh... mindegy. - süti le a szemeit és hátrébb húzódik. Távol akar lenni tőle a hőjétől, a gondolataitól, attól, hogy elé nyújt valamit, mintha annyira könnyű lenne, mintha bárkinek annyira könnyű lenne...
- Ez nem ennyire egyszerű. Mindegy. Már... megértettem és felfogtam. Ugyanazt tudom mondani, mint amit tegnap is. Nem vagyunk egyformák. Ebben sosem leszünk.
Nessa újból közelebb hajol és egy puszit ad az arcára. Megremeg az érintésre.
Annyira szép pár lennétek! Csak ki kéne nyitni a szemeteket... Tudsz mondani bármit ezen a világon, ami fontosabb neked, mint ő? Szereted? Rábíznád akár az életedet is? Csúnya? Tudsz rá mondani bármi rosszat? Ne is válaszolj, annyira egyértelmű! És szerintem, ha őt kérdezném, sem kapnék nagyon más válaszokat... Ráadásul Minának megvan az az elég naív természete, te pedig eléggé komoly szoktál maradni mellette, mindig vigyázva rá, szerintem annyira szép pár lennétek, csak fogalmam sincs hogy mikor jönnétek rá magatoktól is, hogy mennyire összeilletek...
Amit érez és hall, dulakodnak egymással. A nő minden szava mint egy késszúrás.
- Mi... tessék?! Ha nem tűnt volna fel, Minának van egy kisfia. Azt hiszem, ennél jobb jelzés nem kell arra, hogy ki volt a vonzó számára. - feleli, dühösen, bár nem Nessára mérges. Fölkel az ágyról és föl-alá kezd sétálni, mindenhová nézve, csak az ágyra nem. Rég volt, hogy pár pillanat alatt ennyivel hevesebben verjen a szíve és felgyorsuljon a légzésre. Hogy felemelje a hangját. Legszívesebben visszamenne időben és megváltoztatná ha lehetne.
Kezeibe temeti az arcát. Mit vétett, hogy ezt kell tenni vele?
Sokáig nem hall választ. Meg sem fordult a fejében, hogy Nessa talán nem tudja, de ahogy újra ránéz, döbbenetet lát az arcán. Sokáig meg sem szólal.
A rohadt életbe. Nem kellett volna kiabálnom vele akkor sem.
-Akarsz róla beszélni? - kérdi végül halkan Nessa.
Keserűen felnevet. Nessa eközben elkezdi elfedni magát a ruháival, amelyek a padlón vannak szétszórva.
- Nem különösebben. - kis szünetet tart. - Köszönöm - teszi hozzá halkabban, kelletlenül. - Azt hittem, eléggé messze terjednek a pletykák. Nem számít. Nem... nem a te feladatod, hogy megoldd az életem, hanem az enyém.
Úgy hangzok, mint valami lázadó tizenéves.
Állítólag ők szoktak így vitatkozni a szüleikkel.
Már akiknek még vannak.
Nessa feláll és megfogja Damien kezét. Túl gyenge, hogy ellenkezzen. Nem. Nem akar ellenkezni.
-Nem az én feladatom, de szívesen segítek benne, ha tudok.
Miért? Miért nem tudsz egyszerűen a testemre vágyni, és nem a lelkemen segíteni? Miért kell ennyire kedvesnek lenned?
Úgy legalább nem hiányozna majd ennyire. Úgy talán rá tudná venni magát, hogy megvesse. Hogy bezárja ezeket a napokat egy dobozba és eltegye. Hogy megpróbálja elfelejteni. Hogy elválassza a többi részétől.
Ha csak egy olyan nő lenne, aki le akart vele feküdni, mert ez az élete. Ha nem lennének a szavak a kastélyról, Eichenschildről, Mináról.
- Már... már azt hiszem, megtetted. - mondja halkan, és furcsállva figyeli, ahogy a haragja hálává alakul. Szomorkás hálává - Viszont tényleg mennem kell. Vigyázz magadra. - néz maga elé. El akar tűnni.
Nem teheti. Nessa átöleli. Immár ruhában, de a teste nem tudja feledni, milyen volt még anélkül. Ki akarja zárni, és egyben elfogadni az ölelést. Csak áll ott.
-Örülök, ha így gondolod. Jó utat, és... kitartást! Merre van a kastélyotok? Ha most nem is megyek veled, de egyszer biztosan meglátogatlak majd.
Ne... ne tedd - akarja mondani, de nem bírja rávenni magát, hogy tényleg megtegye. Fájdalmas lesz újra látni őt, ez biztos, de... ha soha nem látná...
Mégis mit fognak szólni...
Nessa közelsége eloszlatja a kétségeket. Utálja ezt. A szavak omlanak belőle, mint egy földön guruló gombolyagból a fonál.
- Északnyugatra innen. A sok erdőség után néhány kisebb falu veszi körbe. Gelbblume lesz az első, amelybe érkezel, de ha megkérdezed az embereket a Nachtraben-Nightwind birtokról, tudni fogják. Keresd a fehér falakat a kék tornyokkal. - halványan elmosolyodik. Bármennyire is olyannak tűnik most, mint egy börtön, kedveli azt a helyet. Nagyon is.
Szótlanul kisétál az ajtón ezek után. A haját még igazgatja egy kicsit, udvarias mosollyal köszön a fogadósnak, még egyszer megköszöni, hogy a bort felpakolták a kocsira, majd kimegy, beszáll, s elindul, maga mögött hagyva Hellenburgot.
Elbújna a naptól, amely a bőrére süt. Elbújna az illatoktól, amelyek az orrába szállnak. Elbújna mindentől, de úgysem teheti meg.
Boldognak kellene lennie. Nem kötötte magát semmihez. Nessa soha nem haragszik meg rá, akárkivel tesz akármit a jövőben.
De a kérdés, hogy önmagát nem utálta-e meg, még mindig fennáll. Nos, lesz ideje gondolkodni a hazafeléúton...


_________________
"Legendákat mesélnek rólad. A tékozló gyermek, aki a semmiből bukkant fel és hős lett a márványfalú városban a sárkány tombolása után. Igazán büszke lehetsz magadra." - Lucretia von Nachtraben

Nessaris Maera

Nessaris Maera
Kísértő
Kísértő

Damien válaszára, mi szerint nem utálta meg Nessát, nagyot sóhajt örömében, kifújja a nagy levegőt, amire már nem is emlékszik, hogy mikor vette, és mi óta tartja vissza. Az nem is érdekli, hogy a többi kérdésére nem válaszol, hogy nem mondja, hogy megismételné, de továbbra is barátok maradhatnak. Nagyon félt őle, hogy megint olyat tett, amivel elveszít valakit, egy jó barátját. Elmosolyodik, és... aztán eszébe jut, hogy Damient milyen fából faragták.
-És ugye magadat sem? - kérdezi, hogy biztosra menjen.
Damien elmosolyodik, elgondolkozik egy pillanatra.
- Nem mondanám. Viszont tegnap igenis vissza kellett volna mennem azzal a szállítmánnyal, ami odakint vár az istállóban. Azt fogják hinni, valami bajom esett. - feleli üres hangon, maga elé nézve.
-Csak kibírnak még fél napot nélküled. - próbálja megnyugtatni, miközben az egyik kezét a feje alá teszi, hogy kényelmesebben nézhesse a mellette fekvő férfit.
- Az uradalmi élet sajnos nem így működik. - feleli, némi kioktatással a hangjában. Elkapja róla a tekintetét, mintha attól félne, hogy megint megadja magát a démon bájainak. - Hová mész most? - kérdezi könnyedén.
Tudom, hogy nem így működik. Ezért kérdeztem már tegnap is, hogy biztos ezt szeretnéd-e? Hogy mindig meg legyen kötve a kezed, hogy mit csinálhatsz, hogy mindig a határidőkön kelljen izgulnod, hogy olyanokkal csevegj akiket nem is kedvelsz, és hogy bármennyire is igyekszel mindenki kedvére tenni, az nem fog menni, de akikére sikerül, még azok közül is sokan kinézzenek maguk közül a legkisebb hála nélkül. - tudja, hogy ettől csak feszült lesz Damien... Miért csinálod ezt Nessa?
-Még nem tudom. Szívesen megnézném a kastélyodat. - hozza fel a szintén előző napi témát, de mivel nem akarja eröltetni, és nem úgy néz ki, mintha annyira magával akarná vinni Damien, gyorsan kitalál még valamit: - Vagy elindulok délre, a Schattenschield lábánál még nem jártam.
- Előtte nélkülöznöm kellett, hazudtam, volt, hogy loptam is, bűnözőket, rablókat öltem és ritkán volt bárki is hálás érte. Előtte senkinek nem volt fogalma, ki vagyok, mert nem is voltam más, csak egy kormosképű árva. - feleli tényszerűen, komoran. - Mindenféle életnek van hátránya, Nessa. De valamelyiknek több az előnye, mint a másiknak.
A kastélyos megjegyzésnél nagy levegőt vesz. - És miként mutatnálak be?
Nessa úgy érzi, hogy most nagyon sokat tudott meg Damienről egy pillanat alatt, hogy régen milyen volt neki, honnan jutott el oda, ahová. Általában nem szokott ilyen beszédes lenni, és nagyon örül, hogy most így megnyílt neki. E miatt úgy érzi, hogy most kell átesniük ezen a beszélgetésen, nem máskor. Minden beszélgetésen át kell esni egyszer, akkor, is, ha kellemetlen, nem várják, és várhatóan elmérgesedik. Még ha nem is lesz kellemes, inkább ez, mint állandóan kerülgetni a témát, és miután túlesnek rajta, sokkal jobb lesz. A bátor szavakra hát megpróbál ő is ugyanígy felelni.
-Ha ezt akarod, akkor rendben. Nem arra akarlak minden áron rábeszélni, hogy dobj félre mindent amit kemény munkával elértél. De csak ha boldoggá tesz! Ha nem azért vagy ott, csinálod ezt, mert megszerezted, vagy mert sokan irigykednek rá, hanem mert boldoggá tesz... Nem azért, mert van rosszabb is, hanem mert jó. - hagy egy kis szünetet, mielőtt lágyabb hangon folytatná. - Te nagyon ügyes vagy. És ha ezt el tudtad érni, mást is el tudnál. Mást is el tudsz majd... miután rájössz, hogy mi az, amit tényleg el szeretnél érni. Könnyű mondani, de még ő maga sem tudja mindig, hogy mit akar. Viszont megpróbál magához hűen élni, úgy, hogy sose bánja ha valemit nem tett meg, hogy valamit nem próbált meg.
Egondolkozik, hogy hogy is lenne őt jó bemutatnia. De a számára annyira nem nehéz a kérdés, mind amennyire Damiennek lehet. Nessa sem szokta nagy dobra verni, ha valakivel lefekszik, de Damiennek vigyáznia kell a nevére, a nemesekről még akkor is pletykálnak, ha nincs semmi alapja.
-Mondjuk mint egy barátod régebbről? Nem kell túlzásokba esni, vagy elmondani, hogy mi van köztünk, ilyesmit.
Damien fújtat egyet, mielőtt ismét megszólalna, hangjában picivel több az indulat ezúttal.
- Nem érdekel, ki irigyli. A munkakörömből kifolyóan sokat kellett fejlődnöm abban, hogy ne érdekeljen, más mit gondol, amikor nincs erre szükség. Persze ez korábban is ment. - teszi hozzá halkabban. - Nem ezt akartam elérni. Amikor Eicnehscildben harcoltam, fogalmam sem volt, hogy ilyen jutalom jár majd érte. És nem is akartam. De nem.. nem csak a kastélyrról beszélek, a birtokról, nem csak a vagyonról. Ott vannak az emberek is. Akik számítanak rám most már. És talán Minának tudnék hazudni? Talán nem látja rajtam az első pillanattól majd, hogy mi történt? - kérdi lemondón.
-Pont ezt próbálom mondani! Mit ér az, hogy nekik jó, ha neked nem? - úgy érzi, hogy nem sikerült elég jól elmondania, hogy mire gondol. Csak azt akarja, hogy boldog legyen, hogy élvezze az életét.
Mina?- gondolkozik el egy pillanatra. Ő az egyetlen, akivel igazán törődik Damien. -Van köztetek valami? - vonja fel a szemöldökét.
-Valami? - kezdi kétkedően, majd felnevet, de kevés őszinte örömmel. - Elég sok, igen. Nem kevés borzalmas átvészeltünk együt, segítettük egymást hosszú éveken át. Elmondhatta nekem minden fájdalmát, ami bántotta... - Nessa már a korábbi találkozásuknál is érezte, hogy milyen szoros kettelyük köteléke, és hogy mennyi mindenen mehettek együtt keresztül. - De olyasmi nem, ami az elmúlt éjszaka veled történt. - teszi hozzá sötétebben.
-Kár. - sóhajtja halkan, inkább csak magának szánja megjegyzésnek, nem is figyeli, hogy tényleg kimondta. Pedig annyira összeillenének ők ketten.
-Nem hiszem, hogy észrevenné, ha nem mondod neki. - A hallottak alapján, mintha vakok lennének egymás érzéseire. Bár, még a sajátjaikra is. Mina ráadásul elég naívnak, ártatlannak tűnt (legalábbis ilyen téren), nem gondolja, hogy egyből rájönne. - Egyébként részemről nyugodtan megoszthatod vele.
- Tessék? Most... arra gondolsz, amire gondolom, hogy gondolsz? A... az éjszaka után? - Értetlenül pislog Nessára, majd hitetlenkedve megrázza a fejét.
-Hmm? Szerinted mire gondolok? - kérdezi elmosolyodva, miközben kellemetlenül közel hajol Damien arcához. Legalábbis beszélgetéshez kellemetlenül... Nem tudja miért csinálja, néha jól eskik kicsit cukkolnia másokat.
Összehúzza a szemeit. - Neked ez tényleg...? Áh... mindegy. - sütti le a szemeit és hátrébb húzódik. - Ez nem ennyire egyszerű. Mindegy. Már... megértettem és felfogtam. Ugyanazt tudom mondani, mint amit tegnap is. Nem vagyunk egyformák. Ebben sosem leszünk.
Nem akarta megbántani, és mégha már a tudtára is adta, hogy szerelemről nem lehet szó köztük, most mégis kicsit rosszul érzi magát. Részben vigasztalásként, részben pedig a szeretete jeleként ad egy puszit a fiú arcára.
Annyira szép pár lennétek! Csak ki kéne nyitni a szemeteket... Tudsz mondani bármit ezen a világon, ami fontosabb neked mint ő? Szereted? Rábíznád akár az életedet is? Csúnya? Tudsz rá mondani bármi rosszat? Ne is válaszolj, annyira egyértelmű! És szerintem ha őt kérdezném sem kapnék nagyon más válaszokat... Ráadásul Minának megvan az az elég naív természete, te pedig eléggé komoly szoktál maradni mellette, mindig vigyázva rá, szerintem annyira szép pár lennétek, csak fogalmam sincs hogy mikor jönnétek rá magatoktól is, hogy mennyire összeilletek...
Erősen gyanítja, hogy ez után reggeli sex már nem lesz, úgyhogy közben felül az ágy szélén, és elkezdi keresni a ruháit a padlón, amit tegnap oda valahová dobáltak le.
- Mi... tessék?! Ha nem tűnt volna fel, Minának van egy kisfia. Azt hiszem, ennél jobb jelzés nem kell arra, hogy ki volt a vonzó számára. - feleli dühösen. Fölkel az ágyról és föl-alá kezd sétálni.
Nessa egyszerűen lefagy. Hogy micsodája?
A háta mögött járkáló Damienre néz, és most először nem tudja, hogy mit kellene mondania neki. Leginkább semmit, csak egy baltát, meg pár bútort és tüzifát adnia a kezébe, de az most nem tűnik opciónak. Hosszú várakozás után végül csak megszólal:
-Akarsz róla beszélni?
Damien keserűen felnevet, és Nessa nem tudja hibáztatni e miatt.
-Nem különösebben. - kis szünetet tart. - Köszönöm - teszi hozzá halkabban. - Azt hittem, eléggé messze terjednek a pletykák. Nem számít. Nem... nem a te feladatod, hogy megoldd az életem, hanem az enyém.
Nessa felsóhajt, majd odamegy Damienhez, és megfogja a kezét.
-Nem az én feladatom, de szívesen segítek benne, ha tudok.
Tudja, hogy nagyon nem ide illő, de mégis azon gondolkozik közben, hogy hova tegye Damien kezét, és nehezen bár, de sikerül megállnia, hogy cselekedjen is.
- Már... már azt hiszem, megtetted. - mondja halkan. - Viszont tényleg mennem kell. Vigyázz magadra. - néz maga elé.
Átöleli Damient. Vigasztalni akarja, a támasza lenni, amég ezt feldolgozza, a pótlék lenni, de érzi, hogy eltaszítja magától a férfi.
-Örülök, ha így gondolod. - feleli őszintén, bár nem biztos benne, hogy tényleg segített-e rajta. Eleget valószínűleg nem. - Jó utat, és... kitartást! Merre van a kastélyotok? Ha most nem is megyek veled, de egyszer biztosan meglátogatlak majd. - Meg akkor már Minával is elbeszélgetek, hogy MI???
- Északnyugatra innen. A sok erdőség után néhány kisebb falu veszi körbe. Gelbblume lesz az első, amelybe érkezel, de ha megkérdezed az embereket a Nachtraben-Nightwind birtokról, tudni fogják. Keresd a fehér falakat a kék tornyokkal. - halványan elmosolyodik.
Ahogy elengedi a férfit, az ajtó mögé áll, hogy kívülről ne sokan leshessék meg a még mindig kissé hiányos öltözetében, amikor Damien távozik.
-Jó volt veled találkozni. - búcsúzik szomorkásan.
Mi a fene, Mina? - gondolja magában. Kicsit büszke is rá, hogy felnőtt, kíváncsi is, hogy kit talált magának, akit ennyire szeret, de legfőképp szomorú, amiért nem Damien az. Szegény nagyon szomorú és mérges lehetett, amikor megtudta, ha még most is ilyen erős indulatok dúlnak benne. Nem hiszi, hogy túl sokat fog várni azzal a látogatással.


_________________
Nessaris Maera

Ajánlott tartalom



Vissza az elejére  Üzenet [2 / 2 oldal]

Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.