Quest for Azrael
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!



Multiváltó
Felhasználónév:


Jelszó:


Latest topics

» Eichenschildi Vásár
by Syele Wilder Hétf. Jan. 17, 2022 4:57 pm

» Viccesnek szánt dolgok
by Wilhelmina von Nachtraben Vas. Jan. 16, 2022 11:33 pm

» [Magánjáték - Damien & Nessa] Im Wein ist die Wahrheit
by Wilhelmina von Nachtraben Vas. Jan. 16, 2022 9:35 pm

» [Magánjáték] Sorsok kifürkészhetetlen útjai
by Wilhelmina von Nachtraben Vas. Jan. 16, 2022 9:00 pm

» Képességvásárlás
by Erlendr von Nordenburg Szer. Jan. 12, 2022 9:13 pm

» [Küldetés] Ferrum tuum in igne est (V.I.Sz. 822 tavasza)
by Syele Wilder Hétf. Jan. 10, 2022 11:21 pm

» [Magánküldetés] Queen of the Lost
by Alicia Zharis Szer. Jan. 05, 2022 1:10 pm

» Alicia Zharis
by Alicia Zharis Pént. Dec. 31, 2021 4:37 am

» [Magánjáték: Iudex és Alicia] Kneipenkampf
by Iudex Vas. Dec. 26, 2021 6:59 pm


You are not connected. Please login or register

[Magánjáték - Damien & Nessa] Im Wein ist die Wahrheit

2 posters

Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Go down  Üzenet [2 / 2 oldal]

Nessaris Maera

Nessaris Maera
Kísértő
Kísértő

-Nem látlak mindig. De eddig mindössze kétszer láttalak mosolyogni. Egyszer ma, egyszer pedig északon az egyik reggel viccelődés közben. És biztos vagyok benne, hogy máskor is volt jó kedved, és érezted jól magad... De boldog is vagy? - Elgondolkozik Nessa, hogy nem-e kihagyott valamit, akkor azért több mint egy hétig voltak együtt, de nem ugrik be más. Sőt, rájön még valamire. -Igazából, ez mindkettő én voltam... - vakarja meg az állát. -És most itt vagyok, és még többet szeretnék adni. - mosolyog Damienre.

Hogy miért ő? Ezen a kérdésen meglepődik Nessa. Ő sem igazán tudja miért. Kedves, de volt már sok kedves pasija. Szexi, de az szintúgy. Mert olyan búsnak ismerte meg, és segíteni akar rajta? Talán közrejátszik, de látott már sokakat, akik feladták, és csak a túlélésért küzdöttek, egyik napról a másikra.
-Nem tudom... Mert megkedveltelek. - feleli jobb híján. -De kell valami különösebb ok? Te is szívesebben találkozol ilyen emberekkel - kedvesen rámosolyog Damienre - mint ilyenekkel - leengedi a vállát, kicsit összehúzza magát, és sóhajt egy szomorút - nem? Én is. És amikor legközelebb találkozunk, amiben biztos vagyok, hogy lesz legközelebb is, én is egy ilyen, mosolygós Damient szeretnék látni, aki boldogan újságolja, hogy mi történt vele a legutóbbi találkozásunk óta, milyen jól megy a sora.


_________________
Nessaris Maera

Wilhelmina von Nachtraben

Wilhelmina von Nachtraben
Vámpírmágus
Vámpírmágus

- Mosolyogtam én sokat, hidd el - mondja, s csak utólag jön rá, mennyire gyerekesnek is hangzik.
Csóválja a fejét és hitetlenkedve figyeli Nessát. Ahogy a nő előadja a kétféle hangulatot, nem tud nem felnevetni. Most már egész biztosan sokadjára mosolyog - sőt nevet - az együttlétük során. Közben egyre csak sorolja magában az alkalmakat, amikor ez megtörtént, s Nessa nem volt jelen.
Hogy gondolja feltételezni, hogy Damien nem mosolyog...
Mikor rájön, mit csinál voltaképp, újfent nevetségesnek érzi magát.
Elgondolkozik, hogy fölálljon, s vizet kérjen a kocsmárostól, de az már annyira feltűnő volna, hogy nem engedheti meg magának. Így is feltűnő lesz, hogyha hirtelen kibérli a fogadó egyik szobáját egy éjszakára, s ellátást is kér a lovaknak, meg helyet a fogatnak, ugyancsak egy éjszakára...
Megrázza a fejét.
Aztán eszébejutnak Nessa ajkai az övén.
Vajon használt mágiát? Tudnak ilyenkor, legjobb tudomása szerint. De nem. Azt észrevette volna.
Nincsen rá szüksége.
Keserűen elmosolyodik.
- Kétlem, hogy Dél nemesi hálózata, szokásos vacsoratémái és a pénzügyek különösebben érdekelnének téged - jegyzi meg, majd a mosoly leolvad az arcáról. - És... bárkinek a történeteit hallgathatnád. Ahogy nem kétlem, teszed is. És, felteszem, ezen nem is tervezel változtatni....
Valószínűleg mindketten tudják, hogy nem a történetekre gondiol elsősorban, hanem arra, ahogy azok folytatódnak. Vagy esetleg, ami helyettük van. Arra, amire Nessa teljesen nyíltan utalt is már korábban.
Démon. Nem várhatja el, hogy ne tegye ezt, hisz természetéből fakad. De mégis, nem tudta most visszafogni, hogy ne szembesítse ezzel. Egy magyarázat, egy kérdés... egy vád. Kissé haragszik magára is, amiért ezt mondta, de nem tenné másként.


_________________
"Legendákat mesélnek rólad. A tékozló gyermek, aki a semmiből bukkant fel és hős lett a márványfalú városban a sárkány tombolása után. Igazán büszke lehetsz magadra." - Lucretia von Nachtraben

Nessaris Maera

Nessaris Maera
Kísértő
Kísértő

Nessa önkéntelenül is felnevet a nemesek hallatán.
-Még jó hogy nem érdekel, hogy miket beszélgetnek! Annak a bájcsevejnek nagy része csak színjáték, üres szavak jelentés nélkül. A pénzügyekbe meg nem is hagynák, hogy egy nő beleszóljon azon kívül, hogy mit vásároljanak... Persze vannak kivételek, igaz Damien? - mosolyog rá, mintha amúgy nem lenne elég egyértelmű, hogy kire gondolt. -De... te egyébként élvezed azokat a beszélgetéseket? - kérdezi kétkedve, felvont szemöldökkel. Nem nézte volna ki Damienből, hogy annyira oda lenne az ilyen dolgokért. Bár ki tudja, erről még nem beszéltek.
-És igen, fogom hallgatni mások történeteit is. De csábdémon vagyok, és mindketten tudjuk jól, hogy nem lehetek senkié. Meséltél az álmodról, és én nagyon szívesen leszek ma az a nő... Meg holnap. A héten. A hónapban... De nem egy életen át. Nem tudnál velem családot alapítani, és egy fél évszázad múlva meg a férfiúi kötelességeidnek sem eleget tenni. A nem öregedésnek is megvan a hátránya, azt hiszem. - Egy rövid keserű kacaj hagyja el a száját. Örül neki, hogy nem öregszik, szereti a testét úgy, ahogy van, de még nem igazán gondolt bele, hogy lehet ennek rossz oldala is.
-Mondjuk, szerintem neked sem kéne monogám életet élned... Ezt egyébként sosem értettem, hogy mi a jó benne? Mármint az az ígéret szép - ha betartják - hogy a férj és feleség mindig kitart majd egymás mellett, ott lesznek egymásnak bármekkora bajban, de attól még miért ne feküdhetnének le mással is, ha olyan a kedvük?


_________________
Nessaris Maera

Wilhelmina von Nachtraben

Wilhelmina von Nachtraben
Vámpírmágus
Vámpírmágus

Keserűen felnevet.
- Egy nő és egy vámpír. Dél ilyen hely. Látszatra legalábbis. Ki tudja, mit mondanak a hátunk mögött, de nem szabad, hogy számítson. - mondja, s az asztallapra néz.
- Természetesen nem élvezem mindet. Ám van, amikor igen. Hasznos dolgokat is lehet tanulni belőlük, egyébként a világ legnagyobb része nem élvezi azt, amit legtöbbször csinál, nem?
Önkéntelenül is végigtekint újra Nessán, de inkább becsukja a szemét. Gyorsan kapkodja a levegőt. Nessa csábereje és a szavaiban hordozott bűntudat együtt nem a legkellemesebb kombináció.
Ő minden bizonnyal pont élvezi, amit csinál. Ami életben tartja. Nem mindenki ilyen szerencsés.
Rájön, hogy haragszik rá. Ismét. De nem biztos benne, hogy van joga ehhez. Elrejteni azonban nem sokáig lesz képes.
Összeráncolt szemöldökkel hajol előre és könyökével megtámaszkodik a térdén, mint aki hosszú futás után ül le pihenni.
Meg akar szólalni, de a szavai, melyek a fejében hangzanak el, durvábbak, mint amilyeneket Nessának mondhatna. Nem akarja bántani. Nem tudja, ogy ez a démonsága miatt van-e, de a kedvére akar tenni s nem akar csalódást okozni.
Ugyanakkor... saját magának sem.
Azon veszi észre magát, hogy szabályosan válaszol a csábdémon kérdésére. Nem érti, mit csinál, és néha a nyelve alig akarja formálni a szavakat, kissé mintha a szavak meg akarnák fojtani. Ugyanakkor ha nem szólalna meg, még jobban megfojtanák.
- Azért, mert... az, hogyha lefekszel valakivel, nem egyszerűen olyan, mintha elfogyasztanál egy finom fogást. Nekünk nem.
Hangja nem ítélkező, pusztán tényszerű. Fogalma sincs, miért reméli, hogy egy démon majd megérti. Lassan saját magát sem érti meg. A szemei mindenesetre ismét becsukva.
Egy őrült vagyok. Ilyesmiről beszélni egy csábdémonnal. Ha szerencsém van, kinevet és itthagy.
De nem. Nem hinné, hogy megússza ilyen olcsón.


_________________
"Legendákat mesélnek rólad. A tékozló gyermek, aki a semmiből bukkant fel és hős lett a márványfalú városban a sárkány tombolása után. Igazán büszke lehetsz magadra." - Lucretia von Nachtraben

Nessaris Maera

Nessaris Maera
Kísértő
Kísértő

Nessa elmosolyodik. Keserűen, de ezt megpróbálja leplezni. Tudja nagyon jól, hogy miről beszél Damien. Ők ráadásul még "csak" vámpír meg nő meg self, nem is démon. Csak megértően bólogat, mert tudja, hogy mit gondolhatnak az emberek a hátuk mögött.
-A világ nagy részének nincs lehetősége, hogy mindig azt csinálja amit élvez. - javítja ki, a lehetőséget hangsúlyozva - Neked van... És ha csak... A helyedben élnék vele. Vagy csak próbáld ki, hogy milyen lenne, és megláthatod te magad is, hogy mennyire tetszik!
Úgy látja Damien erősen gondolkodik a beszélgetésükön, hogy mit is kezdjen. Egyértelmű, hogy nehéz neki ez, de ezt teljesen megérti Nessa. Azt sajnálja csak, hogy nem tudja megkönnyíteni, meg mintha Damien sem engedné, hogy megkönnyítse, mintha félne közel engedni őt még mindig, annak ellenére, hogy próbál kedves lenni hozzá, és ő teljesen kitárulkozik előtte, akármire kíváncsi, készséggel válaszol rá. Olyan... elveszettnek tűnik most Damien, főleg így lehorgasztott fejjel, és nem tudja hogy kéne segítenie ezen. Minden esetre, mivel az ebédjével végzett, odaül mellé, közelebb hozzá. Olyan szívesen magához ölelné, és a fejét a keblére tenné, de valószínűleg nem segítene. Végül csak a hajába túr, ahogy átkarolja.

-Nem, senkinek sem csak annyit jelent, csak nem találtam jobb hasonlatot. - egészíti ki Damient, meglepődve a válaszán. Nem is tudja, hogy most mérges-e, amiért ezt gondolja róla, örül-e, hogy azt mondja, amit gondol, vagy csak a világ leghétköznapibb dolgáról beszélgetnek egyszerű tárgyilagossággal. Nagy levegőt vesz, mert nem tudja, hogy hol kéne kezdenie.
-Persze, van egy ilyen része is nálunk, egy ilyen kényszer, hogy rendszeresen lefeküdjünk valakivel, és ez a nyugtalanító, szorító, kellemetlen érzés egyre csak erősebb lesz, ameddig meg nem tesszük újból. Jelentéktelennek érzed magad, elerőtlenedsz, egy furcsa, szorongó érzés lesz úrrá rajtad, szédülés, miközben egy hang egyre csak azt suttogja a fejedben, hogy szeeekssz, szeeeekssz, és másra nem is tudsz gondolni. Elkezd fájni a fejed, majd egy idő után mindened, és a vágy, az a hatalmas, mindent elhomályosító vágy, ami olyan dolgokra is rávesz, amire egy kicsi gondolkodás után is nemet mondanál. Ezt még meg is tudnám mutatni, hogy milyen érzés, de gondolom nem szeretnéd. - kuncog fel halkan. Azért hagy neki egy kis szünetet, hátha átgondolja, és mégis.
-De ez csupán egy kis része az egésznek. - kezd el áhítozni a sexről. -Az egész a kölcsönösségnél kezdődik. Aztán ott van a bizalom, ahogy levetkőztök, és egymásnak adjátok magatokat. A szeretet, és hogy tényleg számítasz valakinek, az ölelésben. A megértés a lágy érintésekben. Egy biztos pont az erős kezek - vagy lábak - szorításában. Egy másik csodálatos test, minden, mi szemnek vagy bármi másnak ingere. A gyönyörű összjáték, amit együtt alkottok, az ösztöneitekre hallgatva, semmit nem túlgondolva, csak a másikra figyelve. És a maga a szex által nyújtott kéjes érzésekről még egy szót sem ejtettem, ami már önmagában is elég ahhoz, hogy egész vagyonokat fizessenek érte egyesek a bordélyokban, mert ott legyünk őszinték, ennél nem kap sokkal többet az ember. De van itt még egy nagyon fontos dolog, hogy a másiknak milyen boldog pillanatokat szerzel. Ezt egyébként a közhiedelemmel ellentétben a csábdémonok élvezik. A többségük. - ingatja meg kissé a fejét. És nagyon kevesen tudják, de ez annyira így van, hogy a varázserőnket is csak akkor tudjuk visszanyerni, ha a partnerünk élvezi. Hát nem vicces? - nevet fel. -Démonok vagyunk, de nekünk az a bűnünk, arra kárhoztattunk, hogy másokat boldoggá tegyünk. És a nálunk gonoszabb emberek üldöznek és gyilkolnak minket halálra azt mondván, hogy gonoszak vagyunk... - csóválja meg a fejét. Egyszerűen nem érti ezt a logikát, hogy miért...
-Na, kicsit elkalandoztam, bocsi. Szóval, a sexben rengeteg jó dolog van, sok apróságot még nem is mondtam, és nagyon összetett. Soha nem lesz tökéletes, mint ahogy semmi sem az. Én sem, te sem. De érdemes belevágni így is. Pont ezek a kis tökéletlenségek teszik olyan izgalmassá, egyedivé, megismételhetetlenné, élvezetessé az egészet. Majd te is megtudod, ha megpróbálod. A férfi lábára teszi ő a kezét, tenyérrel felfelé, várva, hogy Damien megfogja.


_________________
Nessaris Maera

Wilhelmina von Nachtraben

Wilhelmina von Nachtraben
Vámpírmágus
Vámpírmágus

Élek vele. Élvezem a napjaimat. Sokkal jobban élek, mint ahogy korábban éltem és ezért mindig hálás vagyok.
Nem tudja, kit próbál meggyőzni. Nem érzi magát annyira biztosnak az igazában, ezért inkább nem mondja ki. Talán fölösleges lenne úgyis.
Ahogy elzárkózva ül ott, behúzódva teste ketrecének a sarkába, csak azt hallgatja, ahogy Nessa eszik. Lám, neki milyen könnyű élvezni bármit is.
Úgy érzi, elrontott valamit.
Elrontott mindent.
De hát mit rontott el?
Mikor Nessa átkarolja, készül elolvadni, de még nem mer, így bár nem öleli vissza, nem is tolja el magától. Mélyen szívja be a levegőt, ahogy a démon ujjai a hajába túrnak, és hosszú idő óta a levegő teljesen kitölti a tüdejét, teljesnek érződik, minden teljesnek és megbocsátottnak. Egy pillanatra.
Attól tart, ha túlságosan szabadon ereszti a gondolatait, hamarosan könnyezni fog. Ez nagyon régen történt meg, alig emlékszik, milyen érzés. Leginkább, mintha kicsúszna a lába alól a talaj.
- Sajnálom, ha megbántottalak  - mondja halkan ismét. Mennyire könnyű megbántani egy csábdémont? Mennyire könnyű olyat mondani, amely bánthatja?
Ahogy Nessa elkezd beszélni az elvonási tüneteiről, Damien rájön, hogy még sosem hallott ilyesmiről beszámolót. Nem is sok démonnal beszélt, még kevesebb csábdémonnal.  Azon kapja magát, hogy fölemeli a fejét és őszinte érdeklődéssel figyel. Megpróbálja visszafojtani a nevetést, de az ajkai azért mosolyra rándulnak. A forróság újra terjedni kezd a testében.
Nem hiszem el, hogy ez történik velem.
Visszafojtja a késztetést, hogy körbenézzen, vajon hányan kapták oda a fejüket a "szex" szó elnyújtott ismétlésére. Kezd egyre kellemetlenebbé válni ez a tömeg. Nincsenek persze sokan, de bárki kettejükön kívül most tömeg. Nem úgy volt, hogy akkor kér egy szobát...?
"Ezt még meg is tudnám mutatni, hogy milyen érzés, de gondolom nem szeretnéd. "
- Azt hiszem, már így is tettem ilyen dolgokat. - közli némileg játékosan. Nem tudja ugyan, hogy Nessa nem használta-e a "hatalmát" már így is. Ellenőrizni nem fogja tudni. Ennek ellenére biztos benne, hogy nem. Valamiért bízik benne. És ezzel pont azt veszíti el, mely legtöbbször megvédte: a tisztánlátását.
Nessa arra kéri, hogy veszítse el ezt.
- Nessa, nem vagyok egy tizenéves siheder - közli bosszankodva. Nem tudja, miért okvetlenül fontos egy kocsmányi ember előtt ecsetelnie a testi örömöket, de egy biztos, most döntött: ezt nem itt folytatják. Éppen elég szenvedés lesz eljutni odáig, ahol végre már csak maguk lesznek, nem kell, hogy még tovább itt létezzen így, ebben a légtérben. El akar tűnni. Nos... nem teljesen, jobban örülne, ha mindenki más - kivéve Nessa - tűnne el, de erre kevesebb esélyt lát.
Ahogy így beszélget Nessával, valóban hihetetlennek tűnik, hogy őket üldözik. Bár látott már csábdémonokat harc közben, így tudja, hogy félelmetes dolgokra képesek, ha nem szándékuk ártani senkinek, akkor cseppet sem tűnnek ártalmatlannak.
Ez egy vicces gondolat, figyelembe véve, hogy a feje mindjárt felrobban. De ez már részben az ő saját hibája...
- Ezt szívesebben folytatnám ott, ahol nem néz ennyi szem és hallgat ennyi fül. Kérlek, az elkövetkező pár percet majd felejtsd el, de ez szükséges... - sóhajt fájdalmasan, majd megfogja Nessa kezét, mely a combján kezdett el fölfelé kúszni, s ha a nő nem ellenkezik, akkor föláll az asztaltól s vele sétál a pult felé. Olyan arcot vág, mint aki nem akarja, hogy zavarják - ez megfelelő a jelenlegi helyzethez, hisz tökéletesen így is van, nem nagyon kell megjátszania magát.
Köszönés nélkül közli sietős hangon:
- Kivennék egy szobát az éjszakára. - Egyik kezével pénztárcáját veszi elő, másikkal pedig átkarolja Nessa derekát és magához húzza, miközben lelkileg próbálja otthagyni a testét. Ez nem ő. Még nem. Ez csak egy játék.
A fogadós megértő és némiképp irigy arccal méri végig őt, majd sokkal hosszabban Nessát, és hümmög.
- Gondolom, nem lesz szükség két ágyra...
- Mindegy - közli Damien sürgetően. Odáig még nem jutott, mi lesz, ha ténylegesen éjszaka lesz és aludni tervez. Az alvás gondolata elképesztően messzinek tűnik. - Ami van.
A fogadós - és még páran a környéken - mindentudóan röhögcsélni kezdenek, trágár megjegyzéseket téve az ő képességeire, valamint Nessa alakjára. Rengetegszer hallott ilyen hangokat, volt tanúja hasonló jeleneteknek azon időkből, mikor még élete nagy részét Veronián keresztül bujdokolva töltötte, s azóta is. Azt képzeli, ez csak egyike azoknak, pusztán annyi különbséggel, hogy ezúttal részvevője a jelenetnek. A szeme sarkából figyeli, hogy bármelyik is meg meri-e közelíteni Nessát, de odáig nem fajul a helyzet, csak méregetik.
Ahogy meghallja az árat, fizet is, oda sem figyel, mennyit kértek a szobáért. Majd még elővesz egy tekintélyesebb összeget, leteszi a váltókat az asztalra, de egyelőre ráteszi a kezét.
- Ezt még odaadom, ha biztosítja, hogy békén hagyjanak minket.
A fogadós felnevet.
- Uram, jóféle társaság ez, nem fogják magukat háborgatni. Ne figyeljen oda, mit beszélnek, tudja, mindig ezt csinálják - csóválja a fejét.
- Akkor csak fizessen nekik még egy kört - rendezi le a dolgot Damien, és amint a kulcsot megkapta, indul is az adott szoba felé - földszint, harmadik ajtó balra -, hogy végre ne kelljen ennyi idegennel egy légtérben léteznie.


_________________
"Legendákat mesélnek rólad. A tékozló gyermek, aki a semmiből bukkant fel és hős lett a márványfalú városban a sárkány tombolása után. Igazán büszke lehetsz magadra." - Lucretia von Nachtraben

Nessaris Maera

Nessaris Maera
Kísértő
Kísértő

-Nem mondtál semmi rosszat. - nyugtatja meg. -Inkább csak megleptél. - gondolja mellé.
-Mindenki csinált már olyat, amit megbánt. Ezért is kérdeztem rá... még mielőtt mindketten megbánnánk... Damien azt, hogy végül lefekszik vele, ő pedig azt, hogy egy képességével vette rá erre. Egyszer megfogadta, hogy nem fekszik le másokkal az akaratuk ellenére. Ez mondjuk nem az akarata ellenére lenne, mert ő akarná, biztos benne, hogy megkívánná annyira, de ez mégis több, mint a finom bőr, formás keblek és hátsó, sexy ruha, és kedves mosoly, meg egyebek, amikre a pasik bukni szoktak. Ez a képessége is az ő, és a csáberejének a része végső soron, de mégis idegenkedik tőle kicsit, még ő sem tudja miért, de minden esetre Damient e nélkül is szeretné, hogy akarja őt.
-Nem is baj, hogy nem vagy az. A tizenéves sihedereket általában csak a külsőm érdekli. Vagy csak nekik lehetne egy jó éjszakájuk? Szerintem nincs ezzel semmi baj... amég nem akar túl sokat a szarka. - mosolyog Damienre. Tudja, hogy ő is tudja, hogy mi ennek a másik fele.

Damien megfogja a kezét, feláll, és elkezdi valahová vezetni. Nem tudja mit is akar, úgyhogy a szabad kezével az egyik vállára veszi az asztal lábának támasztott táskáját, és megy vele. Kicsit meglepi, hogy egy szobát akar kivenni, bár tudja, hogy csak azért, hogy kettesben beszélgethessenek. Ezt már korábban is akarta volna. Végre csinálja is. Ahogy átkarolja a fogadós előtt állva, Nessa még jobban hozzábújik, nekitámaszkodik. A kocsmai zajokra és beszélgetésekre hátranéz, főleg Damien idegessége nyomán, de nem csinál semmit. Visszafordul, és a férfi vállának dönti fejét. Hagyja, hogy a szobát ő intézze, ahogy csak szeretné, egyetlen dologra kérdez rá:
-A megpakolt szekér? - Nem tudja, hogy arról elfeledkezett-e a nagy sietségben, izgalomban, vagy még mindig úgy tervezi, hogy hamarosan indul vissza a kastélyukba, otthagyva őt estére.

A saját szobájukba érve egyszerűen hagyja becsapódni az ajtót maguk mögött. Illetve ezt magától nem akarja, úgyhogy egy kisebb rúgással besegít neki, de nem akarja elengedni Damient. A hátizsákját ledobja a válláról az ágy mellé, majd pördül egyet, Damien átkarolásából egy teljes ölelést csinálva, amit gyorsan viszonoz is.
-Azért kérted, hogy felejtsem el ezt a pár percet, mert nem lefeküdni akarsz velem, csak hogy kettesben beszélgessünk?


_________________
Nessaris Maera

Wilhelmina von Nachtraben

Wilhelmina von Nachtraben
Vámpírmágus
Vámpírmágus

A szoba felé menet Nessa egy kérdést intéz hozzá.
Szekér. Milyen szekér? - pislog pár pillanatig, majd természetesen eszébe jut, miről van szó. Annyira nem azzal foglalkozik agyban, hogy már le is zárta.
- Ja, hogy az. Nos, kész van. Fölpakolták rá, amit kértem. Holnapig eláll, felteszem... - vesz egy mély levegőt. Vajon van annyi forgalma ennek a fogadónak, hogy a szekér túl sok helyet foglaljon és valaki akadékoskodni kezdjen, amiért elfoglalták előle a helyet?
Mindegy, engem most az éjszaka közepén is fölverhetnek, az sem fog zavarni - jut eszébe, aztán belegondol, és de, valójában nagyon zavarná. Éjszaka közepe? Mi lesz akkor?
Nem tudja még.
Jelenleg nem akar egyetlen pillanattal sem tovább gondolkozni a jelennél.
Ez furcsa érzés. Sosem szokott így érezni. Majdnem soha. Általában ő az, aki tervez, gondolkodik, elrendez, s eléri, hogy a tervek végbe is mehessenek. Most pedig a jövő egy elmosódott, halvány, helyenként sötét valami, amibe nem akar belenézni. Nem, nem akar belenézni.
Akaratlanul is felnevet halkan, amikor Nessa becsukja az ajtót. Annyira egyedül vannak, ebben a kis bezárt szobában, ahol a kényelem a töredékrésze lehet annak, mint amelyben Damien nap mint nap él... és amely csodálatosabb, mint amilyen kényelemben része volt éveken keresztül. Ilyen fogadóba be sem tért volna a vándorlós éveiben, megfizethetetlen lett volna számára.
- Azért kértem, mert színjátszottam. Azt akartam, minél kevesebbet kérdezősködjenek és akadékoskodjanak.- feleli leszegett fejjel, nem kevés szégyenérzettel. - Lehet, hogy... túljátszottam.
Most minden bizonnyal meg fog sértődni, amiért csak színleltem, és számonkéri ezt rajtam. Vagy még rosszabb: nem kéri számon.


_________________
"Legendákat mesélnek rólad. A tékozló gyermek, aki a semmiből bukkant fel és hős lett a márványfalú városban a sárkány tombolása után. Igazán büszke lehetsz magadra." - Lucretia von Nachtraben

Nessaris Maera

Nessaris Maera
Kísértő
Kísértő

Színjátszott? - lepődik meg Nessa. Biztos benne, hogy komolyan gondolta, hogy kettesben akar lenni vele. És az idegessége is őszintének tűnt neki. Eszébe jut valami, úgyhogy elmosolyodik.
-Szerintem nem játszottad túl. - nyugtatja meg. -Sőt, talán még én is elhittem. Ahogy átöleli Damient, egyik keze elkezd lefelé csúszni a fenekére, a másik pedig bebújik a ruhája alá, és elkezd felfelé kúszni, a férfi hátán végigsimítva. Meg akarja csókolni, de érzi rajta, hogy még mindig ideges, így jobbnak látja, ha inkább csak a vállának dönti a fejét. Amikor kivette a szobát, átölelte, megjátszotta, mintha a szeretője lenne, de az az idegesség biztosan igazi volt. Bár, amit most érez a férfin, az kicsit más.
-Damien. Ezt vegyük le! - osztja meg vele a hirtelen támadt ötletét, miközben a másik kezével is a ruhája alá nyúl, hogy azt lesegíthesse róla.
-Nagyon feszültnek tűnsz, és azt hiszem kitaláltam, hogy lazíthatlak el. - mosolyog rá egy kissé perverz vigyorral. -Te csak feküdj az ágyra félmeztelenül, a hasadra, és a többit bízd rám.
Mivel ellenkezésre és kérdezősködésre számít, az egésznek elébe menve, pár pillanattal később még hozzáteszi: -Nyugi, nem szexelni fogunk... még... -És én nem is vetkőzök veled... persze... kivéve, ha szeretnéd, nagyon szívesen. De gondolom nyugodtabb leszel, ha nem.


_________________
Nessaris Maera

Wilhelmina von Nachtraben

Wilhelmina von Nachtraben
Vámpírmágus
Vámpírmágus

Fájdalmasan összeráncolja a szemöldökét és sóhajt. Nem akart hazudni.
- Sajnálom.
Hányszor mondta már ezt az együttlétük alatt? Túl sokszor. Vagy talán nem elégszer.
Kellemesen megborzong Nessa érintésétől, mélyen szívja be a levegőt és eszeveszetten keres mondatokat, érveket, amelyekkel megnyugtathatja magát és elhitetheti magával, hogy nem egy borzalmas személy.
Nem érzi úgy, hogy képes lenne ellenállni a démon kívánságainak, így hagyja, hogy az elméje és a test megborzongjon. Engedelmesen megemeli a kezeit és hagyja, hogy Nessa lehúzza róla a felsőjét, mint egy gyermek. Pár pillanatig nem is érzi magát védtelennek.
Némileg csalódik, amikor a nő enyhén szuggesztív szavakkal jelenti be, hogy mit tervez... aztán jelentősen meglepődik, mikor kijelenti, hogy nem szexelni fognak.
Nem is tudja leplezni ezt a meglepődést, így minden bizonnyal elég nevetségesen festhet nagyra nyitott szemeivel álldogál a szoba közepén.
Nem szól semmit, pusztán kábán az ágyhoz sétál és egyik térdét a másik után helyezi rá a kezeivel együtt, majd óvatosan előrehajol és végül kiterül az ágyon. Becsukja a szemeit. Nem gondol bele, mi fog történni, csak élvezi, ahogy az ágy húzza magához. És vár. Már majdnem olyan, mintha nem kellene aggódnia semmin.


_________________
"Legendákat mesélnek rólad. A tékozló gyermek, aki a semmiből bukkant fel és hős lett a márványfalú városban a sárkány tombolása után. Igazán büszke lehetsz magadra." - Lucretia von Nachtraben

Ajánlott tartalom



Vissza az elejére  Üzenet [2 / 2 oldal]

Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.