[Magánjáték - Damien & Nessa] Im Wein ist die Wahrheit

Nessa önkéntelenül is felnevet a nemesek hallatán.
-Még jó hogy nem érdekel, hogy miket beszélgetnek! Annak a bájcsevejnek nagy része csak színjáték, üres szavak jelentés nélkül. A pénzügyekbe meg nem is hagynák, hogy egy nő beleszóljon azon kívül, hogy mit vásároljanak... Persze vannak kivételek, igaz Damien? - mosolyog rá, mintha amúgy nem lenne elég egyértelmű, hogy kire gondolt. -De... te egyébként élvezed azokat a beszélgetéseket? - kérdezi kétkedve, felvont szemöldökkel. Nem nézte volna ki Damienből, hogy annyira oda lenne az ilyen dolgokért. Bár ki tudja, erről még nem beszéltek.
-És igen, fogom hallgatni mások történeteit is. De csábdémon vagyok, és mindketten tudjuk jól, hogy nem lehetek senkié. Meséltél az álmodról, és én nagyon szívesen leszek ma az a nő... Meg holnap. A héten. A hónapban... De nem egy életen át. Nem tudnál velem családot alapítani, és egy fél évszázad múlva meg a férfiúi kötelességeidnek sem eleget tenni. A nem öregedésnek is megvan a hátránya, azt hiszem. - Egy rövid keserű kacaj hagyja el a száját. Örül neki, hogy nem öregszik, szereti a testét úgy, ahogy van, de még nem igazán gondolt bele, hogy lehet ennek rossz oldala is.
-Mondjuk, szerintem neked sem kéne monogám életet élned... Ezt egyébként sosem értettem, hogy mi a jó benne? Mármint az az ígéret szép - ha betartják - hogy a férj és feleség mindig kitart majd egymás mellett, ott lesznek egymásnak bármekkora bajban, de attól még miért ne feküdhetnének le mással is, ha olyan a kedvük?

Nessa elmosolyodik. Keserűen, de ezt megpróbálja leplezni. Tudja nagyon jól, hogy miről beszél Damien. Ők ráadásul még "csak" vámpír meg nő meg self, nem is démon. Csak megértően bólogat, mert tudja, hogy mit gondolhatnak az emberek a hátuk mögött.
-A világ nagy részének nincs lehetősége, hogy mindig azt csinálja amit élvez. - javítja ki, a lehetőséget hangsúlyozva - Neked van... És ha csak... A helyedben élnék vele. Vagy csak próbáld ki, hogy milyen lenne, és megláthatod te magad is, hogy mennyire tetszik!
Úgy látja Damien erősen gondolkodik a beszélgetésükön, hogy mit is kezdjen. Egyértelmű, hogy nehéz neki ez, de ezt teljesen megérti Nessa. Azt sajnálja csak, hogy nem tudja megkönnyíteni, meg mintha Damien sem engedné, hogy megkönnyítse, mintha félne közel engedni őt még mindig, annak ellenére, hogy próbál kedves lenni hozzá, és ő teljesen kitárulkozik előtte, akármire kíváncsi, készséggel válaszol rá. Olyan... elveszettnek tűnik most Damien, főleg így lehorgasztott fejjel, és nem tudja hogy kéne segítenie ezen. Minden esetre, mivel az ebédjével végzett, odaül mellé, közelebb hozzá. Olyan szívesen magához ölelné, és a fejét a keblére tenné, de valószínűleg nem segítene. Végül csak a hajába túr, ahogy átkarolja.

-Nem, senkinek sem csak annyit jelent, csak nem találtam jobb hasonlatot. - egészíti ki Damient, meglepődve a válaszán. Nem is tudja, hogy most mérges-e, amiért ezt gondolja róla, örül-e, hogy azt mondja, amit gondol, vagy csak a világ leghétköznapibb dolgáról beszélgetnek egyszerű tárgyilagossággal. Nagy levegőt vesz, mert nem tudja, hogy hol kéne kezdenie.
-Persze, van egy ilyen része is nálunk, egy ilyen kényszer, hogy rendszeresen lefeküdjünk valakivel, és ez a nyugtalanító, szorító, kellemetlen érzés egyre csak erősebb lesz, ameddig meg nem tesszük újból. Jelentéktelennek érzed magad, elerőtlenedsz, egy furcsa, szorongó érzés lesz úrrá rajtad, szédülés, miközben egy hang egyre csak azt suttogja a fejedben, hogy szeeekssz, szeeeekssz, és másra nem is tudsz gondolni. Elkezd fájni a fejed, majd egy idő után mindened, és a vágy, az a hatalmas, mindent elhomályosító vágy, ami olyan dolgokra is rávesz, amire egy kicsi gondolkodás után is nemet mondanál. Ezt még meg is tudnám mutatni, hogy milyen érzés, de gondolom nem szeretnéd. - kuncog fel halkan. Azért hagy neki egy kis szünetet, hátha átgondolja, és mégis.
-De ez csupán egy kis része az egésznek. - kezd el áhítozni a sexről. -Az egész a kölcsönösségnél kezdődik. Aztán ott van a bizalom, ahogy levetkőztök, és egymásnak adjátok magatokat. A szeretet, és hogy tényleg számítasz valakinek, az ölelésben. A megértés a lágy érintésekben. Egy biztos pont az erős kezek - vagy lábak - szorításában. Egy másik csodálatos test, minden, mi szemnek vagy bármi másnak ingere. A gyönyörű összjáték, amit együtt alkottok, az ösztöneitekre hallgatva, semmit nem túlgondolva, csak a másikra figyelve. És a maga a szex által nyújtott kéjes érzésekről még egy szót sem ejtettem, ami már önmagában is elég ahhoz, hogy egész vagyonokat fizessenek érte egyesek a bordélyokban, mert ott legyünk őszinték, ennél nem kap sokkal többet az ember. De van itt még egy nagyon fontos dolog, hogy a másiknak milyen boldog pillanatokat szerzel. Ezt egyébként a közhiedelemmel ellentétben a csábdémonok élvezik. A többségük. - ingatja meg kissé a fejét. És nagyon kevesen tudják, de ez annyira így van, hogy a varázserőnket is csak akkor tudjuk visszanyerni, ha a partnerünk élvezi. Hát nem vicces? - nevet fel. -Démonok vagyunk, de nekünk az a bűnünk, arra kárhoztattunk, hogy másokat boldoggá tegyünk. És a nálunk gonoszabb emberek üldöznek és gyilkolnak minket halálra azt mondván, hogy gonoszak vagyunk... - csóválja meg a fejét. Egyszerűen nem érti ezt a logikát, hogy miért...
-Na, kicsit elkalandoztam, bocsi. Szóval, a sexben rengeteg jó dolog van, sok apróságot még nem is mondtam, és nagyon összetett. Soha nem lesz tökéletes, mint ahogy semmi sem az. Én sem, te sem. De érdemes belevágni így is. Pont ezek a kis tökéletlenségek teszik olyan izgalmassá, egyedivé, megismételhetetlenné, élvezetessé az egészet. Majd te is megtudod, ha megpróbálod. A férfi lábára teszi ő a kezét, tenyérrel felfelé, várva, hogy Damien megfogja.

-Nem mondtál semmi rosszat. - nyugtatja meg. -Inkább csak megleptél. - gondolja mellé.
-Mindenki csinált már olyat, amit megbánt. Ezért is kérdeztem rá... még mielőtt mindketten megbánnánk... Damien azt, hogy végül lefekszik vele, ő pedig azt, hogy egy képességével vette rá erre. Egyszer megfogadta, hogy nem fekszik le másokkal az akaratuk ellenére. Ez mondjuk nem az akarata ellenére lenne, mert ő akarná, biztos benne, hogy megkívánná annyira, de ez mégis több, mint a finom bőr, formás keblek és hátsó, sexy ruha, és kedves mosoly, meg egyebek, amikre a pasik bukni szoktak. Ez a képessége is az ő, és a csáberejének a része végső soron, de mégis idegenkedik tőle kicsit, még ő sem tudja miért, de minden esetre Damient e nélkül is szeretné, hogy akarja őt.
-Nem is baj, hogy nem vagy az. A tizenéves sihedereket általában csak a külsőm érdekli. Vagy csak nekik lehetne egy jó éjszakájuk? Szerintem nincs ezzel semmi baj... amég nem akar túl sokat a szarka. - mosolyog Damienre. Tudja, hogy ő is tudja, hogy mi ennek a másik fele.

Damien megfogja a kezét, feláll, és elkezdi valahová vezetni. Nem tudja mit is akar, úgyhogy a szabad kezével az egyik vállára veszi az asztal lábának támasztott táskáját, és megy vele. Kicsit meglepi, hogy egy szobát akar kivenni, bár tudja, hogy csak azért, hogy kettesben beszélgethessenek. Ezt már korábban is akarta volna. Végre csinálja is. Ahogy átkarolja a fogadós előtt állva, Nessa még jobban hozzábújik, nekitámaszkodik. A kocsmai zajokra és beszélgetésekre hátranéz, főleg Damien idegessége nyomán, de nem csinál semmit. Visszafordul, és a férfi vállának dönti fejét. Hagyja, hogy a szobát ő intézze, ahogy csak szeretné, egyetlen dologra kérdez rá:
-A megpakolt szekér? - Nem tudja, hogy arról elfeledkezett-e a nagy sietségben, izgalomban, vagy még mindig úgy tervezi, hogy hamarosan indul vissza a kastélyukba, otthagyva őt estére.

A saját szobájukba érve egyszerűen hagyja becsapódni az ajtót maguk mögött. Illetve ezt magától nem akarja, úgyhogy egy kisebb rúgással besegít neki, de nem akarja elengedni Damient. A hátizsákját ledobja a válláról az ágy mellé, majd pördül egyet, Damien átkarolásából egy teljes ölelést csinálva, amit gyorsan viszonoz is.
-Azért kérted, hogy felejtsem el ezt a pár percet, mert nem lefeküdni akarsz velem, csak hogy kettesben beszélgessünk?

Színjátszott? - lepődik meg Nessa. Biztos benne, hogy komolyan gondolta, hogy kettesben akar lenni vele. És az idegessége is őszintének tűnt neki. Eszébe jut valami, úgyhogy elmosolyodik.
-Szerintem nem játszottad túl. - nyugtatja meg. -Sőt, talán még én is elhittem. Ahogy átöleli Damient, egyik keze elkezd lefelé csúszni a fenekére, a másik pedig bebújik a ruhája alá, és elkezd felfelé kúszni, a férfi hátán végigsimítva. Meg akarja csókolni, de érzi rajta, hogy még mindig ideges, így jobbnak látja, ha inkább csak a vállának dönti a fejét. Amikor kivette a szobát, átölelte, megjátszotta, mintha a szeretője lenne, de az az idegesség biztosan igazi volt. Bár, amit most érez a férfin, az kicsit más.
-Damien. Ezt vegyük le! - osztja meg vele a hirtelen támadt ötletét, miközben a másik kezével is a ruhája alá nyúl, hogy azt lesegíthesse róla.
-Nagyon feszültnek tűnsz, és azt hiszem kitaláltam, hogy lazíthatlak el. - mosolyog rá egy kissé perverz vigyorral. -Te csak feküdj az ágyra félmeztelenül, a hasadra, és a többit bízd rám.
Mivel ellenkezésre és kérdezősködésre számít, az egésznek elébe menve, pár pillanattal később még hozzáteszi: -Nyugi, nem szexelni fogunk... még... -És én nem is vetkőzök veled... persze... kivéve, ha szeretnéd, nagyon szívesen. De gondolom nyugodtabb leszel, ha nem.

Sajnálom? Ennyire nem értené őt Damien? És ennyire... túlzottan kedves? gyámoltalan? félénk? lenne vele szemben?
-Természetesen tudtam, hogy színészkedsz, e miatt ne aggódj! ... Csak jobban örülnék, ha igazából is azt szeretnéd... ha nem tudnám, és legalább úgy tehetnék, mintha szeretnéd... - feleli, miközben még jobban magához szorítja a férfit. Most örül igazán ennek az ölelésnek, és hogy a fejét a vállára tette, mert így Damien nem láthatja, hogy milyen szomorú e miatt. Ez után elengedi, hogy neki tudjon állni vetkőzni. Amit meglepetésére meg is kezd, egyetlen szó, vagy kérdés nélkül. Egy darabig csak nézi, ahogy egyre kevesebb ruha van rajta, de utána ő is ledobja gyorsan a cipőjét, hogy utána a már az ágyon fekvő Damien fenekére üljön. Két kezével lágyan végigsimít a férfi hátán, és nem tudja megállni, hogy ne hasaljon rá. Nem mond semmit, nem csinál semmit, csak ott fekszik, és apró mozdulatokkal cirógatja a vállát. Mennyivel jobb lenne, ha rajta sem lenne semmi! Csak sajnos megígérte Damiennek, hogy nem vetkőzik vele együtt. De még így is nehezére esik végül elhatároznia magát, hogy felkeljen, nem ezt akarta csinálni. Egy forró csókot lehel a férfi hátára, ahogy ismét felül, és határozott mozdulatokkal elkezdi masszírozni a hátát, ezzel próbálva oldani a férfi korábbi nagy feszültségét. Bár nem az izmai voltak ilyen feszültek, hanem szellemileg, de hisz benne, hogy test és lélek kéz a kézben járnak.

Damien nyögésére elmosolyodik Nessa. És ez még csak a kezem. - gondolja magában.
Viszont úgy tűnik nem sikerült elég jól megértetnie magát. Ő sem szeretné megjátszania magát. Azt szeretné, hogy az igaz legyen...
-Pedig szívesen úgy tennék, mintha szeretkezni akarnál velem... igazából... csak egy szavadba kerülne...
Az ezt követő kérdésére viszont már egyáltalán nem ilyen egyszerű a válasz, és hosszabban el is gondolkozik, miközben a férfi hátán dolgozik.
-Hát, most csak te kellesz nekem. Most csak te tudnál igazán boldoggá tenni, ha megfordulnál, magadhoz húznál, elkezdenéd kioldani a fűzőmet a ruhám alatt, és ... De gondolom nem így gondoltad, hanem úgy, hogy örökre. Szóval valószínűleg nincs. Legalábbis még nem találkoztam olyannal. De az a helyzet, hogy nem is bánom. Mi lesz, ha találok ilyet? Mi van ha ő nem akar boldoggá tenni? És mi lesz ötven év múlva? Nem tudnám végignézni, ahogy megöregszel mellettem. Nyilván, ha démon az illető, akkor ez nem számít. De mi van, ha évekkel később megint találok valaki olyat? Akkor már nem is egyedül ő tesz boldoggá... Szerintem az életet egészében kell élvezni, minden egyes apró örömmel együtt, és nem csak egy személyt. És szerintem ez a nagy ő, az egyetlened dolog csak a sok keresztény berögzött, régimódi gondolkodásából jön. Mert miért ne szerethetnél több valakit is annyira nagyon? Miért ne örülhetnél több dolognak is?

Némi gondolkodás után Nessa igenlően hümmög egyet Damien kérdésére. -Örülök, hogy bocsánatot kérsz, amikor kell, de nem vagyok ennyire sértődős, és nem akarom, hogy minden második mondatodat megbánd. Még a végén azt fogom hinni, hogy sajnálod, hogy beszélünk... vagy hogy igazából nem is sajnálod, csak azt mondod. De mondom, nem vagyok annyira sértődős, nem kell sajnálkoznod minden apróságért. Majd ha mégis kell, azt tudni fogod. Meg én is jobban szeretem a magabiztos férfiakat.

-Igen, tudom. Szerencsére te jobb vagy náluk. - feleli bocsánatkérés helyett. Az előbbi kis beszélgetésük után nagyon furcsának érezné, ha ő mondaná ki azt a szót, amit megbeszéltek, hogy nem kéne annyit mondogatnia Damiennek. Végül nem is mondja ki, hanem inkább elkezd magyarázkodni, hogy hogy is értette, remélve, hogy nem sértette meg a másikat.
-Csak tudod, ők szoktak egész életen át tartó hűséget fogadni. Persze, tudom, hogy te nem vagy ember... Még milyen jó hogy nem! De mindenki másnál jobbnak gondolják magukat, és szeretik másokra erőltetni a saját dolgaikat, hitüket, szokásukat. És láttam már sok furcsaságot.

-Akarlak. Szexeljünk! Vagy van még egy pár ami működne. De attól függ mit akarsz. Ha ezt, akkor még mondanod sem kell semmit, ölelj magadhoz, csókolj meg, vetkőztess le! A tiéd vagyok Damien, azt csinálsz velem, amit csak szeretnél. Én pedig csak remélem, hogy végül szeretkezni is fogunk, és kiéled rajtam minden mélyen titkolt vágyadat. - sóhajt egyet, ahogy kicsit erősebben markol a férfi vállába - -Elég akkor kérned valamit, ha azt szeretnéd, hogy én csináljam. Például, hogy vetkőzzek. Csak mondd ki, és... - a helyett, hogy kifejtené mi történik, leveszi a felsőjét, és Damien fejére dobja. Erősen gondolkozik rajta, hogy tovább vetkőzzön, most itt lenne rá a lehetősége, és úgy látja, hogy ha szép lassan, fokozatosan vetkőzik, és vetkőzteti le a férfit is, akkor nem fog nemet mondani neki. Csak a fűzője az tényleg lassú lenne levenni, úgyhogy mielőtt hozzálátna, a combjára teszi a kezét pihentetni egy kicsit, és egy egyszerű, de annál bonyolultabb kérdést tesz fel:
-Mit mondasz?

Nem is tudja Damien, hogy most milyen boldoggá tette Nessát. Na nem a kérdésével.
-Nem kell mondanod semmit. - öleli át a férfit. Egyik kezével még ellenőrzi, hogy így tényleg esélytelen, hogy a nadrágszíját kicsatolja így fekve, de utána csak ott fekszik a hátán, a szívverését hallgatva, és egyre inkább csak a saját piszkos ötletein gondolkozva.
Azzal tette ilyen boldoggá, hogy közben végig simította a combját. Tetszik neki, vele akar lenni, szűrte le belőle a tanulságot Nessa. Tetszik neki, csak nem meri kimondani, talán még magának sem meri bevallani. De Nessának ez pont elég. És mivel Damienben innentől kezdve szinte biztos, hogy nem fog kezdeményezni, megteszi ő: Felkel a férfiról, és átgurítja a hátára, ő pedig feláll az ágyra, és elkezd vetkőzni. Először kioldja a fűzőjét, hogy ameddig a nadrágját veti le, addig azt is kellően meg tudja lazítani a farkával, végül csak a bugyiját hagyja magán, arra még ki fog találni valamit, hogy Damient is jobban belevonja, és ne csak nézze. Akármennyire is rá akarja magát vetni a férfira, imádja az előjátékot is - úgy gondolja a beszélgetést befejezték, és a szeretkezés jön -, ezért rászánja az időt, hogy ne egyszerűen csak levetkőzzön, hanem azt erotikus táncmozdulatokkal fűszerezi, és biztosra megy, hogy a testét is rendesen körbemutassa a férfinak.
Visszatérdel az ágyra, természetesen Damien fölé, és odahajol hozzá. Gyengén megrázza a fejét, hajbörtönbe zárva magukat. Lassan egyre közelebb hajol hozzá, miközben mélyen a szemébe néz, végül megcsókolja az ajkát.

Ahogy Damien fölé hajol, hogy egy utolsó "melyikünk tud kevésbé ellenállni a másiknak?" játékot játsszon vele, egyből úgy gondolja Nessa, hogy vesztésre áll. És főleg az után gondolja így, hogy végre Damien sem tétlenkedik, és a lábára teszi a kezét, és amilyen gyorsan jött ez a gondolat, olyan gyorsan távozik, mert nem gondol másra, csak kettejükre. Bár talán még erre is túlzás lenne mondani a gondolkozást, ahogy megadja magát a saját természetének, és elkezd a pillanat hevében teljesen ösztönösen mozogni, élvezni amire lehetősége adódik.

Másnap némi motoszkálásra ébred Nessa, de még nagyon korán van, annak ellenére is, hogy még fényes nappal feküdtek le. Nyújtózik egy jót a takaró alatt egy nagy, álmos nyögés mellett, majd kiterül a hasára. Lassan elkezdi nyitogatni a szemét, de ahogy megbizonyosodott a felől, hogy a korábbi nesz Damientől származik, vissza is csukja, és csak úgy köszön neki.
-Jó reggelt. - nyögi ki. - Nincs még korán felkelni? - kérdezi, miközben csak arra tud gondolni, hogy máris el akar menni. Örülne, ha maradna még vele egy darabig, de meg tudja érteni, ha sietni akar. Végülis már így is egy nappal tovább maradt miatta. Vajon magával viszi? Vajon élvezte annyira az éjszakát, hogy mások véleménye ellenére is együtt maradjanak egy ideig? Átgondolhatta a tanácsait? Változhatott a véleménye?
-Mit gondolsz a tegnapiról? - teszi föl a kérdést akaratlanul is többértelműen. A szexre kíváncsi. Meg hogy mit gondol róla... meg még sok másra. De a szex az, amire rá akart kérdezni.

-Igen, az elég nyilvánvaló, hogy hogy érezted magad tegnap este. - feleli egy magabiztos mosollyal az arcán, ő is hasonlóan volt vele. -De azt nem tudom, hogy most, utólag mit gondolsz róla. Megérte-e? Megbántad-e? ... hogy nem vártál többé az igazira, hanem velem háltál. Megutáltál-e miatta? Megismételnéd-e? - kérdezgeti Damient, miközben meg sem moccan. Próbálja nem befolyásolni a válaszában. A végén kinyitja a szemeit, vizslató tekintetével a férfi arcát véve célba, de be is csukja, még mielőtt az válaszolna, felkészülve rá, akármit is feleljen. Igyekszik kívülről a legnagyobb nyugalmat, már-már közömbösséget mutatni, pedig belülről pont ellenkezőleg érez. Reméli nem követett el egy újabb nagy hibát, ami miatt elveszítené a barátját, akiről tudta, hogy nem ez az, amit akar.

Damien válaszára, mi szerint nem utálta meg Nessát, nagyot sóhajt örömében, kifújja a nagy levegőt, amire már nem is emlékszik, hogy mikor vette, és mi óta tartja vissza. Az nem is érdekli, hogy a többi kérdésére nem válaszol, hogy nem mondja, hogy megismételné, de továbbra is barátok maradhatnak. Nagyon félt őle, hogy megint olyat tett, amivel elveszít valakit, egy jó barátját. Elmosolyodik, és... aztán eszébe jut, hogy Damient milyen fából faragták.
-És ugye magadat sem? - kérdezi, hogy biztosra menjen.
Damien elmosolyodik, elgondolkozik egy pillanatra.
- Nem mondanám. Viszont tegnap igenis vissza kellett volna mennem azzal a szállítmánnyal, ami odakint vár az istállóban. Azt fogják hinni, valami bajom esett. - feleli üres hangon, maga elé nézve.
-Csak kibírnak még fél napot nélküled. - próbálja megnyugtatni, miközben az egyik kezét a feje alá teszi, hogy kényelmesebben nézhesse a mellette fekvő férfit.
- Az uradalmi élet sajnos nem így működik. - feleli, némi kioktatással a hangjában. Elkapja róla a tekintetét, mintha attól félne, hogy megint megadja magát a démon bájainak. - Hová mész most? - kérdezi könnyedén.
Tudom, hogy nem így működik. Ezért kérdeztem már tegnap is, hogy biztos ezt szeretnéd-e? Hogy mindig meg legyen kötve a kezed, hogy mit csinálhatsz, hogy mindig a határidőkön kelljen izgulnod, hogy olyanokkal csevegj akiket nem is kedvelsz, és hogy bármennyire is igyekszel mindenki kedvére tenni, az nem fog menni, de akikére sikerül, még azok közül is sokan kinézzenek maguk közül a legkisebb hála nélkül. - tudja, hogy ettől csak feszült lesz Damien... Miért csinálod ezt Nessa?
-Még nem tudom. Szívesen megnézném a kastélyodat. - hozza fel a szintén előző napi témát, de mivel nem akarja eröltetni, és nem úgy néz ki, mintha annyira magával akarná vinni Damien, gyorsan kitalál még valamit: - Vagy elindulok délre, a Schattenschield lábánál még nem jártam.
- Előtte nélkülöznöm kellett, hazudtam, volt, hogy loptam is, bűnözőket, rablókat öltem és ritkán volt bárki is hálás érte. Előtte senkinek nem volt fogalma, ki vagyok, mert nem is voltam más, csak egy kormosképű árva. - feleli tényszerűen, komoran. - Mindenféle életnek van hátránya, Nessa. De valamelyiknek több az előnye, mint a másiknak.
A kastélyos megjegyzésnél nagy levegőt vesz. - És miként mutatnálak be?
Nessa úgy érzi, hogy most nagyon sokat tudott meg Damienről egy pillanat alatt, hogy régen milyen volt neki, honnan jutott el oda, ahová. Általában nem szokott ilyen beszédes lenni, és nagyon örül, hogy most így megnyílt neki. E miatt úgy érzi, hogy most kell átesniük ezen a beszélgetésen, nem máskor. Minden beszélgetésen át kell esni egyszer, akkor, is, ha kellemetlen, nem várják, és várhatóan elmérgesedik. Még ha nem is lesz kellemes, inkább ez, mint állandóan kerülgetni a témát, és miután túlesnek rajta, sokkal jobb lesz. A bátor szavakra hát megpróbál ő is ugyanígy felelni.
-Ha ezt akarod, akkor rendben. Nem arra akarlak minden áron rábeszélni, hogy dobj félre mindent amit kemény munkával elértél. De csak ha boldoggá tesz! Ha nem azért vagy ott, csinálod ezt, mert megszerezted, vagy mert sokan irigykednek rá, hanem mert boldoggá tesz... Nem azért, mert van rosszabb is, hanem mert jó. - hagy egy kis szünetet, mielőtt lágyabb hangon folytatná. - Te nagyon ügyes vagy. És ha ezt el tudtad érni, mást is el tudnál. Mást is el tudsz majd... miután rájössz, hogy mi az, amit tényleg el szeretnél érni. Könnyű mondani, de még ő maga sem tudja mindig, hogy mit akar. Viszont megpróbál magához hűen élni, úgy, hogy sose bánja ha valemit nem tett meg, hogy valamit nem próbált meg.
Egondolkozik, hogy hogy is lenne őt jó bemutatnia. De a számára annyira nem nehéz a kérdés, mind amennyire Damiennek lehet. Nessa sem szokta nagy dobra verni, ha valakivel lefekszik, de Damiennek vigyáznia kell a nevére, a nemesekről még akkor is pletykálnak, ha nincs semmi alapja.
-Mondjuk mint egy barátod régebbről? Nem kell túlzásokba esni, vagy elmondani, hogy mi van köztünk, ilyesmit.
Damien fújtat egyet, mielőtt ismét megszólalna, hangjában picivel több az indulat ezúttal.
- Nem érdekel, ki irigyli. A munkakörömből kifolyóan sokat kellett fejlődnöm abban, hogy ne érdekeljen, más mit gondol, amikor nincs erre szükség. Persze ez korábban is ment. - teszi hozzá halkabban. - Nem ezt akartam elérni. Amikor Eicnehscildben harcoltam, fogalmam sem volt, hogy ilyen jutalom jár majd érte. És nem is akartam. De nem.. nem csak a kastélyrról beszélek, a birtokról, nem csak a vagyonról. Ott vannak az emberek is. Akik számítanak rám most már. És talán Minának tudnék hazudni? Talán nem látja rajtam az első pillanattól majd, hogy mi történt? - kérdi lemondón.
-Pont ezt próbálom mondani! Mit ér az, hogy nekik jó, ha neked nem? - úgy érzi, hogy nem sikerült elég jól elmondania, hogy mire gondol. Csak azt akarja, hogy boldog legyen, hogy élvezze az életét.
Mina?- gondolkozik el egy pillanatra. Ő az egyetlen, akivel igazán törődik Damien. -Van köztetek valami? - vonja fel a szemöldökét.
-Valami? - kezdi kétkedően, majd felnevet, de kevés őszinte örömmel. - Elég sok, igen. Nem kevés borzalmas átvészeltünk együt, segítettük egymást hosszú éveken át. Elmondhatta nekem minden fájdalmát, ami bántotta... - Nessa már a korábbi találkozásuknál is érezte, hogy milyen szoros kettelyük köteléke, és hogy mennyi mindenen mehettek együtt keresztül. - De olyasmi nem, ami az elmúlt éjszaka veled történt. - teszi hozzá sötétebben.
-Kár. - sóhajtja halkan, inkább csak magának szánja megjegyzésnek, nem is figyeli, hogy tényleg kimondta. Pedig annyira összeillenének ők ketten.
-Nem hiszem, hogy észrevenné, ha nem mondod neki. - A hallottak alapján, mintha vakok lennének egymás érzéseire. Bár, még a sajátjaikra is. Mina ráadásul elég naívnak, ártatlannak tűnt (legalábbis ilyen téren), nem gondolja, hogy egyből rájönne. - Egyébként részemről nyugodtan megoszthatod vele.
- Tessék? Most... arra gondolsz, amire gondolom, hogy gondolsz? A... az éjszaka után? - Értetlenül pislog Nessára, majd hitetlenkedve megrázza a fejét.
-Hmm? Szerinted mire gondolok? - kérdezi elmosolyodva, miközben kellemetlenül közel hajol Damien arcához. Legalábbis beszélgetéshez kellemetlenül... Nem tudja miért csinálja, néha jól eskik kicsit cukkolnia másokat.
Összehúzza a szemeit. - Neked ez tényleg...? Áh... mindegy. - sütti le a szemeit és hátrébb húzódik. - Ez nem ennyire egyszerű. Mindegy. Már... megértettem és felfogtam. Ugyanazt tudom mondani, mint amit tegnap is. Nem vagyunk egyformák. Ebben sosem leszünk.
Nem akarta megbántani, és mégha már a tudtára is adta, hogy szerelemről nem lehet szó köztük, most mégis kicsit rosszul érzi magát. Részben vigasztalásként, részben pedig a szeretete jeleként ad egy puszit a fiú arcára.
Annyira szép pár lennétek! Csak ki kéne nyitni a szemeteket... Tudsz mondani bármit ezen a világon, ami fontosabb neked mint ő? Szereted? Rábíznád akár az életedet is? Csúnya? Tudsz rá mondani bármi rosszat? Ne is válaszolj, annyira egyértelmű! És szerintem ha őt kérdezném sem kapnék nagyon más válaszokat... Ráadásul Minának megvan az az elég naív természete, te pedig eléggé komoly szoktál maradni mellette, mindig vigyázva rá, szerintem annyira szép pár lennétek, csak fogalmam sincs hogy mikor jönnétek rá magatoktól is, hogy mennyire összeilletek...
Erősen gyanítja, hogy ez után reggeli sex már nem lesz, úgyhogy közben felül az ágy szélén, és elkezdi keresni a ruháit a padlón, amit tegnap oda valahová dobáltak le.
- Mi... tessék?! Ha nem tűnt volna fel, Minának van egy kisfia. Azt hiszem, ennél jobb jelzés nem kell arra, hogy ki volt a vonzó számára. - feleli dühösen. Fölkel az ágyról és föl-alá kezd sétálni.
Nessa egyszerűen lefagy. Hogy micsodája?
A háta mögött járkáló Damienre néz, és most először nem tudja, hogy mit kellene mondania neki. Leginkább semmit, csak egy baltát, meg pár bútort és tüzifát adnia a kezébe, de az most nem tűnik opciónak. Hosszú várakozás után végül csak megszólal:
-Akarsz róla beszélni?
Damien keserűen felnevet, és Nessa nem tudja hibáztatni e miatt.
-Nem különösebben. - kis szünetet tart. - Köszönöm - teszi hozzá halkabban. - Azt hittem, eléggé messze terjednek a pletykák. Nem számít. Nem... nem a te feladatod, hogy megoldd az életem, hanem az enyém.
Nessa felsóhajt, majd odamegy Damienhez, és megfogja a kezét.
-Nem az én feladatom, de szívesen segítek benne, ha tudok.
Tudja, hogy nagyon nem ide illő, de mégis azon gondolkozik közben, hogy hova tegye Damien kezét, és nehezen bár, de sikerül megállnia, hogy cselekedjen is.
- Már... már azt hiszem, megtetted. - mondja halkan. - Viszont tényleg mennem kell. Vigyázz magadra. - néz maga elé.
Átöleli Damient. Vigasztalni akarja, a támasza lenni, amég ezt feldolgozza, a pótlék lenni, de érzi, hogy eltaszítja magától a férfi.
-Örülök, ha így gondolod. - feleli őszintén, bár nem biztos benne, hogy tényleg segített-e rajta. Eleget valószínűleg nem. - Jó utat, és... kitartást! Merre van a kastélyotok? Ha most nem is megyek veled, de egyszer biztosan meglátogatlak majd. - Meg akkor már Minával is elbeszélgetek, hogy MI???
- Északnyugatra innen. A sok erdőség után néhány kisebb falu veszi körbe. Gelbblume lesz az első, amelybe érkezel, de ha megkérdezed az embereket a Nachtraben-Nightwind birtokról, tudni fogják. Keresd a fehér falakat a kék tornyokkal. - halványan elmosolyodik.
Ahogy elengedi a férfit, az ajtó mögé áll, hogy kívülről ne sokan leshessék meg a még mindig kissé hiányos öltözetében, amikor Damien távozik.
-Jó volt veled találkozni. - búcsúzik szomorkásan.
Mi a fene, Mina? - gondolja magában. Kicsit büszke is rá, hogy felnőtt, kíváncsi is, hogy kit talált magának, akit ennyire szeret, de legfőképp szomorú, amiért nem Damien az. Szegény nagyon szomorú és mérges lehetett, amikor megtudta, ha még most is ilyen erős indulatok dúlnak benne. Nem hiszi, hogy túl sokat fog várni azzal a látogatással.