No, lám, te mocskos gyerek... Látom megint nem bírtál magaddal, s összepiszkoltad magad. Ezerszer megmondtam már neked, hogy nem illendő dolog, nem? Legyél tiszta, ügyes, szép gyerek... Erre disznóként vergődsz a sárban és a mocsokban. Tudod mi lesz az ilyen gyerekekkel? Tudod mi lesz velük? Hogy nem? Jól van, akkor elmesélem mi lesz velük, te büdös kölyök.
Egyszer régen... Réges-régen, még ott a Nordenflusson is túl, tudod, amerre a déli kakas kukorékol, élt egy kisgyermek. Olyan volt mint te, szakasztott másod. Szép barna haja volt, aranyos kis inge, szép kék szemei. Igen, tényleg hasonlított rád. Még abban is hasonlított tényleg, hogy miféle piszok dolgokat művelt, ugyanis képzeld el, mindig rendetlenül tért haza. Hiszed vagy sem, aranyos kisgyerek volt ő, ám mégis rendetlen módra nem figyelt magára, s a ruhái mindig úgy néztek ki, mintha a kutya szájából kellett volna kirángatni. Nem, tényleg létezett, én ismertem az apukáját neki! Nagy ember volt, kicsit olyan, mint a tied, csak kevésbé jóképű, s sokkal hosszabb volt az orra. Dehogy hosszú az orrom... Most hallgass. Volt ez a kisgyerek, nevezzük úgy, hogy Frank. Nem, nem te Frank, ő Frank. Ez mind véletlen, tényleg. Ne akadékoskodj már, mert nem mesélem tovább, s akkor elvisz téged az eretnek.
No, volt ez a gyerek, a Frank. Nagyon rendetlen volt, mindig elment játszani a sárba a kis barátaival, s nem figyelt magára, nyakig merült a piszokba, mint ahogy azt minden rendetlen gyerek szokta. Egy nap hazajött piszkosan, s az apukája korholó szavakkal várt reá, rácsapva a kezére.
- Ejnye Frank, vigyázzál magadra, nagyon rosszul fogsz ám járni, ha nem figyelsz magadra! Frank egy buta gyerek volt, s nem figyelt apja korholó szavaira... NEM TE, MONDOM. Legyen inkább Klaus, jól van? Jól van. Megtisztálkodott egy dézsa vízben, ledobta a ruháit a földre, majd ment is aludni egy kiadós vacsora után, mintha mi sem történt volna. Aznap este a kis Frank nagyon csúnya dolgokat álmodott. Bocsánat, Klaus, igazad van, igazad van. Csak forgolódott és dobálta magát egyik oldalról a másikra, hatalmas kék óriásokat látott, akik bivalyokat reggeliztek, s vacsorára megettek egy egész marhát! Ocsmány nagy páncélokat viseltek, s mindenféle bolondságot kiabáltak. Ahogy felkelt a kis Klaus, apja máris ott volt mellette a frissen mosott ruhákkal, s kérdezte tőle:
- No, mit álmodtál Klaus?A kisfiú csak legyintett, felöltözött, s ment is játszani a kis barátaival, estére ismét sártól és piszoktól csöpögve visszatérve. Apja rosszallóan pillantott végig rajta, s tiltóan megrázta ujjait, hátha a kisfiú megérti, hogy mégis milyen rossz dolgot tett, ám azt nem érdekelte.
- Ejnye Klaus, ne piszkold magad ennyire össze, mert ha nem hagyod abba, jönni fog érted az eretnek. Elvisz, s olyan páncélt rak rád, amit sosem tudsz majd levenni, s majd németül olvasod a bibliát és majd azt hiszed ez így jól van. Nem szeretnéd ezt, ugye? A kisfiú csak kinevette az apukáját, s levetette piszkos ruháját a székre, hogy majd anyukája kimossa neki. Ő is csak rosszallóan rázta a fejét, s rászólt a gyermekre, hogy ne piszkolja össze a ruháit, de mind hiába. Klaus csak aludt és aludt, nem is foglalkozva anyukája szavaival. Álmában egy hatalmas fehér városban járt, ahol mindenfelé ridegen öltözött nők járkáltak, fagyosan, mint ahogy egy téli éjszaka. Itt-ott óriások is voltak, s mi több, az utcán szabadon jártak keltek a különböző rémek... Démonok, vértől vicsorgó pofával cipelték tovább Klaust, miközben vámpírok a lábát nyaldosták, fogukkal szinte karmolva a bőrt talpán . Megint máshol mocskos élőholtak, csontvázak, kísértetek beszélgettek kalapot emelve a rusnya goblinlényeknek és háziasszonyoknak. Rettenetes álom volt, s a kisfiú izzadtságtól kiverve ébredt fel ágyikójában, hogy anyja és apja ott állt mellette aggódva figyelve őt.
- Klaus ne piszkold össze a ruhád, mert tényleg nagy baj lesz belőle, elvisz a Himmelreich, s sose hoz vissza ide hozzánk. Németül olvastatja majd veled a Bibliát, s állandóan vértől piszkos ruhákban kell majd járnod! Vigyázz magadra kérlek, nehogy piszkos ruhával jöjj ma haza! Kiheverve a rettenetes álmot a piszok kis Klaus csak legyintett szülőinek, s ment is játszani. Egész nap ügyes volt, ám akkor egy kis barátja a legnagyobb sár közepén ezt mondta neki:
- Te Klaus, ha bele tudsz lökni a sárba, adok neked egy egész almát. Olyan finom alma lesz, amilyet sosem láttál még! A gyermek belement a játékba, mit sem foglalkozva azzal, hogy miféle gyötrelmek és félelmek környékezték egész nap, s a kis barátjával lökdösődni kezdtek a gané közepén. Tudod mi történt? Bezony. Nyakig csúszott a sárban a mocsok kölyök, s pont úgy nézett ki, mint te, amikor hazajöttél. Nagyon megijedt ám, szaladt a folyópartra hogy letisztítsa magát, ám akkor már késő volt, s amikor hazaért a lakásába, szülei ott szenesedtek az épület előtt máglyákon, amiket a csúnya protestánsok állítottak. ÍGY VAN! Ott füstölögtek, mint a szalonna amit megégettél tavaly nyáron. Klaus megpróbált elszaladni, ám akkor egy hatalmas szőke óriás termett előtte, ocsmány kék ruhában, s felkapta öblösen nevetve. A kisfiú azt hitte menten megeszi, vagy rosszabb, nekicsapja a sáros-véres páncéljának, ám csak bement a házba, ahol is egy hatalmas ezüsthajú férfiú ücsörgött. Ocsmány egy lény volt, biztosan démonnak lehetett a fattya, mert fogai hegyesek voltak mint a tőrök, nyelve pont mint egy kígyóé, szemei pedig bágyadtan és vizesen dülledtek kifele. Éppen csontokat harapott kettébe, s kezeit zsíros hajába törölte. Sziszegve beszélt, s szájából kénköves szag távozott.
- Von Himmelreich vagyok, s eljöttem érted Klaus, mert mindig piszkos ruhákban jársz haza! No ne aggódj, neked való helyre megyünk. A palotámban fogsz lakni, s az én lovagom leszel majd, olyan páncélt adok rád, amit sosem veszel le többet, jó piszkos lehet majd! Kár ám most sírni ríni, mert bizony engem nem zavar, kisgyerekek könnyét iszom.Azzal a szörnyűséges von Himmelreich kinyújtotta ocsmány nagy nyelvét, s megnyalta Klaus arcát. Forró volt, mint a parázs, s ahogy Klaus sikítani akart volna, a rettenetes eretnek felkapta, grabancánál fogva, majd olyan lóra rakta, mely megtörte a lábának a belét oly cudarul, hogy rá két napig járni nem tudott. Utána Bibliát olvastatott vele, csontot és kását kapott csak enni, s aztán mikor nagy lett, bivalyt.
No látod, jobb lesz ám, ha odafigyelsz magadra, s nem piszkolod össze a ruháid, mert csak úgy, mint Klausért, érted is eljön a kegyetlen von Himmelreich, s megtáncoltat, egyenesen a pokol irányába. Nem szeretnéd ugye? Sejtettem. Pssszt, hallod ezeket a hangokat...? Igen... A lódobogás... Valahol most is itt lófrál a ház körül a kegyetlen rút Himmelreich, holnap nem piszkolod magad össze igaz? Még csak az hiányozna, hogy téged is elvigyen a földi pokolra! Helyes, jó gyerek vagy.
Északi történet a gyermekek ijesztgetésére
Kezdőlap
Regisztráció
Belépés
