Egy inda ereszkedik alá a gödör tetejéről. Nem tűnik csapdának. A végén még tényleg elfogadják a segítségüket. Az inda furcsán feketéskék színekben pompázik, tulajdonképp hosszú növényi ágakból font kötélnek tűnik. Miféle elementál-természetmágia lehet ez... nem is tudná elhelyezni az általa ismert kasztokban, a keveredése több mindennek, amit már látott. A lény, aki köszöntötte őket, most ott áll fent a gödör szélén. Mináék felkapaszkodnak Tessa mögött, alatt, illetve után. Be is mutatkozik. - A nevem Oonagh. - aztán oldalra dönti a fejét. - Ti kik vagytok? - Ismét jó kérdéssel fogadják őket...
- Wilhelmina von Nachtraben és ... - mutat Damienre, aki felkászálódik mögötte.
- Damien Nightwind. Tulajdonképpen felfedezők... - És a lény most fog a képükbe röhögni...
Ám a várt reakció elmarad. Lance a nyomukban mászott fel... így utólag belegondolva emiatt kicsikét zavarban kéne lennie. Főleg, mivel a haja még mindig szép. De ez persze sokakra igaz, és nekik itt fontos küldetésük van.
- Lance Kalver, zsoldos. - csatlakozik ő is a sorhoz. Végül pedig Edem Ara ér fel, követve Ida, a vámpír által, a sötételf pedig úgy tűnik, igencsak lenyűgözve és letaglózva áll ott, nézve a tűzlényt. - Minden Tisztelettel, Edem Ara Shine vagyok.
- Oonagh. - biccent. a Schwarzjäger a valaha-volt-tünde felé, a gyanakvás enyhén sugárzik belőle. - Ida von Schwarzjäger vagyok, a kis csapat felderítője.
- Igen, kitaláltam miért vagytok itt. Legalább is a legtöbb ember vagy segíteni akar, vagy meglopni. Sajnos egyik sem lehetséges. - Micsoda? Ezek szerint mások is akartak már segíteni? Kicsit csalódott.
- Én úgy tudom, nem sokan próbálták eddig. Márpedig biztos van valami megoldás - A self lány mintha csak az ő gondolataikat mondta volna ki. - Mit tudsz a lángokról?
Szóval nem is ők az elsők? Na szép. Erről vagy Nicholas nem tudott, vagy nem tartotta fontosnak, hogy tudják. Picit csalódott... - Úgy tudtam, nem jártak még itt előttünk...
- Mindünknek azt mondták, hogy még senki nem járt itt bent. Mire gondol? - néz kérdőn a zsoldostünde.
- Azt eddig is sejteni lehetett, hogy ilyen sokáig nem hagyja senki érintetlen ezt a területet, sokkal inkább valószínű, az hogy még senki sem tért vissza, aki beljebb merészkedett... és bocsánat, utólag is köszönjük a segítséget.
Ó, valóban, erről megfeledkeztek... Picit elszégyelli magát. Úgy tűnik, a kíváncsiság hatása erősebb mindennél.
- Ahogy te mondod, Edem Ara Shine. Sokan jöttek, de senki nem tért végül vissza. Tündék, gyászolni, helyiek oltani, banditák fosztogatni. Valamiért mindenki azt hiszi, hogy ez a hely egy kincsesbánya vagy egy szentély. - A lángszín jelenés hátrálni kezd, majd megfordul. - Gyertek velem, közben elmondom, amit tudni szeretnétek. A tűzről, az erdőről, amit csak akartok.
Amit csak akartok... Finom falatként ízleli a szavakat és alig tudja visszafogni magát, hogy lelkesen bele ne vágjon azonnal a faggatózásba.
- Hova megyünk? - kérdi Tessa. Ez a lány tényleg jobban hasonlít rá, mint gondolta. Hamarabb teszi fel a kérdéseket, mint ő. Ahhoz pedig már tehetség szükségeltetik.
Mina meghatott és érdeklődéstől csillogó szemekkel követi a tűzlényt. Egyrészt annak kinézetében merül el, másrészt pedig abban, hogy most nagyon úgy tűnik, lekerül a lepel pár dologról, és ez nem csapda. Amennyiben igen, ismét hiányolni fogják a vízdruidát... Damien komor, de reményteljes tekintettel halad mellettük. Túl szépnek hangzik ez. De bárcsak igaz lenne...
Lance kétkedőn fordul a csapathoz. - Biztos, hogy jó ötlet követni?
- Ha van jobb ötlet, hallgatjuk. De ha meg akarna ölni, minek segített ki minket a gödörből? - súgja Edem... furcsa, nemrég még őrá gyanakodtak. Valószínűleg az is alaptalan volt, akárcsak ez a gyanú. - Mindenesetre én szívesebben követem őt, mint futok az előbbi rémtől.
- Nem, nem jó ötlet követni. - rázza meg a fejét Ida. - De válaszokat ígért, és láthatóan beszédesebb, mint a kampós alak.
Megint a bizalmatlanság. Remek. Ezúttal viszont tényleg nem akarja sutba dobni érdeklődését ilyesmi okokért. Meg aztán, hm, lássuk, racionális érvek... nos, jobb választásuk úgy sincs.
Közben a tűzlény választ is ad Tessa kérdésére. - A faluba. Scarlet találkozni akar veletek.
Falu. Scarlet. "Hallgatnotok kellett volna Scarletre..." - Tehát még nem találkoztunk vele? Így hogyan hallgathattunk volna rá? - érdeklődik udvarias hangon, amennyire tőle telik jelen helyzetben.
- Skarlát. Találó név - pislog körbe Damien. Egy égő erdőben vannak, vajon ez véletlen lenne? Vagy csak túl sok ragadt rá Mina összeesküvéselméletei közül.
Lance szemforgatva, de beleegyezik, hogy kövessék Oonaghot. - Egy tűzoszlop volt, aki el akart minket küldeni. Lehet, hogy rá gondol.
Edemnek is felkeltette érdeklődését a dolog. - Már megbocsáss, hogy ilyen közvetlenül kérdezek. Te és ez a Scarlet, korábban is itt éltetek, vagy a tűzzel együtt jöttetek az erdőbe?
- Ő volt.- válaszol Lancenek Oonagh. - Legalábbis... ez bonyolult. A hang az övé volt, de a teste nem volt ott. majd megértitek, ha találkoztatok vele. És nem, Edem Ara Shine, mi itt éltünk. A tűz csak csapdába ejtett minket.
Szóval közös entitás... ez a tűz tényleg több, mint aminek hitték.
A kérdések feltételezhetően csak úgy záporozni fognak, így mindenféle kényszercselekvésbe kell kezdenie, nehogy elkezdje túlságosan is nagy árhullámmá tenni őket. Kezeit dörzsölgeti, ujjait hajtogatja, hol elöl, hol hátul fogja össze őket.
- Tünde voltál? - kérdi hirtelen Tessa. Ő is majdhogynem a fajtársa. Vajon ők mit éreznek? Teljesen mást, mint ő, amikor ránéz ezekre az egyébként gyönyörű lényekre?
- Az. Lord Amberglade hű szolgálója, a háztáji munkákban mint cseléd segítettem.
Sejthető volt, hogy a ház tagjaiból és az eleve itt élőkből lettek ilyenek. Ez már csak azt a kérdést veti fel, hogy... - Akkor a ház ura hogy élhette túl?
- Jó kérdés, meg az is, hogy hogyhogy nem tudott a már ide tett látogatásokról... és arról, mi lett a háza népével.
- Ki mondta, hogy túlélte? - kérdez vissza Lance, és ekkor jön rá Damien, hogy összekeverte Nicholast a ház urával. Hát, mindegy, úgy látszik, az a sok meleg, vízhiány... vagyis nem hiány, víz az volt, de egy lángoló erdőbe minden mennyiség kevés...s zóval a körülmények talán lefaragtak kicsikét a gondolkozásából. Újra be kell indulni. Most itt a lehetőség, hisz válaszokat ígértek nekik.
Edem előkapj egy üveget, ám gyorsan el is teszi. Talán kifogyott...
- A túlélte az elég erős kifejezés. - válaszol a tűzlány, szomorú mosollyal az arcán. - Csak annyira, mint én, de még annyira sem. De hiszen láttátok, nem kell győzködjelek titeket. Lord Sean nincs a legkifinomultabb állapotában. Pedig higgyétek el, igazi úriember volt azelőtt.
- Aki üldözött minket? - csodálkozik el Tessa.- Nehéz elhinni, de gondolom, akkor nem sarlóval fogadta korábban a vendégeket.
Tehát van humorérzéke az ilyen helyzetekre, ez jó, ez segíti feldolgozni a fájdalmakat... Remélhetőleg Oonagh sem sértődik meg. Bár úgy tűnt, neki is van, nem is kevés.
Nem akárkivel találkoztak ezek szerint. De legalább ez lecsökkenti a lehetséges tűzlények számát valamennyire. - Micsoda ez a tűz? Hogyan jelent meg? Kell legyen valami oka, hogy csak itt van, és máshol nincs..
- Nem mintha Finsterwald sokkal gyönyörűbb helynek ígérkezne.
- Nos, igen.. Finsterwald egy másik kalandra hagyja majd, hogy megoldják a rejtélyét.
- Azt elmondta Sir Nicholas, Abaddón pusztítása miatt jelent itt meg. - magyaráz Lance, ám ezt a választ valahogy még nem érzi kellőképp kielégítőnek. Abbadón miért épp ezt a helyet választotta?
- Ne feledd, azt se mondta nekünk hányan vesztek oda. Én nem bíznék abba amit korábban hallottunk. - mutat rá Edem, ami elég jogosan hangzik. Pedig bíztak Nicholasban... noha már akkor is gyanús volt, miért hárítja el minden kérdésüket. Ha felbérelt egy csapatot és gyakorlatilag a bizonytalan halálba hajlandó őket küldeni, információk lettek volna a minimum. Vagy hogy velük jöjjön. Bár akkor talán belőle is ez a lény lett volna... ilyen, mint ő. - Azt mondta, mi leszünk az elsők, akik betesszük a lábunkat ide... de mindegy már. - felel sóhajtva Edemnek. Nyilván nem így volt.
- Nicholas úrfi még él? Különös... ő sosem próbálkozott. - mosolyodik el Oonagh. Mi a fene, egyikük sem tudott eszerint a másikról? - Azt hittük, meghalt. De igazad van, Lance Kalver, a sárkány tüze hozta a pusztulást. Az, hogy mégis megvagyunk már Scarletnek köszönhető.
- Mi is csodálkoztunk, hogy nem jön... Igazából ő küldött minket.
Ez... elég érdekes. Kezd gyanúsnak feltűnni a tünde alakja. - Miatta vagyunk itt. Igen. Azt mondta, hogy... hozzunk igazságot családja földjére, hogy apja nyughelye ne legyen megszentségtelenítve. Valami ilyesmit.
- Vagy nem tudott róla… - gondolkozik el Lance, majd előveszi a kardját és ránézve megkérdi: - Fragarach! A férfi, aki ideküldött minket, tudatosan hazudott nekünk?
Komolyan a kardtól vár választ...?
Ahogy a reakciójából kiveszi, meg is kapta.
- Végül is tényleg mindegy. Így is, úgy is jöttünk volna. - zárja le a történteket magában Edem. Ez bizonyítja az elszántságát legalább.
- A Válaszadó. Ez a kard... sok tünde kutatott utána. - Oonagh közelebb lépett már Lancehez, és hol őt nézi, hol pedig a pengét, olyan áhítattal és csodálattal, hogy Mina arcocskái még pirosabb színt vesznek fel és valamiféle enyhén kellemetlen érzés kezd égni a mellkasában. Irigységhez, féltékenységhez hasonló undorító érzelem, amit nagyon nehezen tud elűzni onnan. - Gyönyörű. -
- Köszönöm. - feleli hallható büszkeséggel a hangjában Lance, és mintha ő is elvörösödne kissé. Oonaghon ilyesmit nyilvánvaló okokból nehezebb felfedezni.
Majd a tűzlény hátrébb is lép, haladniuk kell. - Gyertek, már nincs messze.
- Wow, ez bármilyen kérdésedre válaszol? - Tessának is elnyerte tetszését.
- Igen, bármilyenre, de nem találja ki, mire gondolok, úgyhogy nagyon pontosan kell mindig fogalmaznom, és csak én tudom megfejteni a válaszát. Egyébként nem, nem hazudott nekünk Nicholas, legalábbis tudva és akarva nem, úgyhogy máshol van a kutya elásva.
Miféle ereklyék voltak szétszórva ebben a világban? Mind Damien, mind a vámpír csodálkozva nézik a különleges képességű fegyvert, ami láthatólag híresebb, mint hitték. Halvány mosoly fut át a self arcán. Elnézi a tűzlényt és Lance-t. Valaha egyek voltak... azazhogy valaha a tűzlény is pont ugyanilyen tünde volt. S talán lesz is?
Nincs messze, ez felettébb jó hír. Minának nem kell kétszer mondani, sebesen szedi a lábát, persze csak óvatosan és vezetői nyomdokaiban, nincs kedve olyan parázsba lépni, amit nem ismer.
Öt percig haladnak, közben Mina mindenfelé érdeklődve nézeget körbe-körbe, mintha egy mesevilágba került volna. Egy sövénykerítést találnak, mely ugyanazon feketés indákból áll, mint amin felhúzták őket a csávából. Azaz a gödörből. Ahogy átpréselik magukat a szálak között, úgy érzi magát, mint egy kislány, mint mikor új volt számára a világ, meg mint négy éve, mikor még szintén borzasztó gyerek volt, és... az a baj, hogy most se érez nagyon mást. Csak most tudatosabban az. Csillogó szemeit érdeklődve veti erre a kis gyöngyszemre itt a tomboló lángok közepén. Egy falu. Egy apró falu, ahol több Oonaghhoz hasonlatos valaha volt tünde jár-kel, érdeklődő tekintetükkel vizslatva őket, ahogy haladnak. Néhol szenesek a fák, de egyébként minden új és helyrehozott, de hogy miből csinálták meg... hacsak nem saját erejükből.
- Üdvözöllek titeket Emberhavenben.
- Ha ez itt van... akkor lehet még segíteni rajtatok. - mosolyog.
- Mi ez a rengeteg inda? Emiatt nincs itt tűz? Vagy itt egyébként se volt? - kérdezget Tessa, majd Lance is felteszi azt, ami az egyik kérdésével szinte teljesen azonos.
- Hogy kerültek ide az indák?
- Ezeket úgy hívják, hogy "éjrózsa" indák. Teliholdkor kinyílnak, olyankor igazán gyönyörűek. Egy... jóakaró adta nekünk. Megállítják a tűz terjedését, de csak bizonyos területet tudnak benőni. Gyertek, Scarlet már vár. -
Éjrózsa... Csodaszép. Akar ilyet a saját kertecskéjébe, ennél gyönyörűbb dolgot nehéz elképzelni... még ha fekete is, de valóban az éjjeli teliholdra emlékeztet. És ennek itt még nincsenek is virágai. Milyenek lehetnek, amikor kinyílnak? És az illatuk? A hatóanyagaik? Annyi meg annyi kérdése lesz Scarlethez...Szinte betolakodónak érzi magát itt, mintha joga sem lenne taposni ezt a földet. De itt van, és ha itt van, akkor már annyira akarja kiélvezni a csodáit, amennyire csak lehet.
Mina szemei úgy csillognak, mint egy kislányéi, aki felfedezi a világot. Persze ez nem nehéz, ha a világ olyan dolgokat tár elé, amik eddig nem voltak és amiket elképzelhetőnek sem hittek. Damien is csak kapkod a levegő után, ahogy nézi ezeket a képződményeket, amivé ez a furcsa mágia vagy katasztrófa vagy ki tudja, minek lehetne nevezni, tette a tündéket. Úgy érzik magukat, mint valami betolakodók, de egyben mégsem. A self legalábbis... valamennyire idetartozott. Még ha annak idején a fajtáját nem is nagyon fogadták el maguk közül valónak. Most talán majd megteszik, ha sikerül megszabadítani őket valahogyan.
Szívük hevesen dobog, ahogy kísérőjük bekopog egy házba.
- Scarlet, ők itt akiket kértél. Felderítők, ő itt Scarlet. - mutat a tűzlényre, aki ajtót nyitott.
Fenséges hölgyemény lehetett egykor, hisz most is az. Sárgásvöröslő teste mintha folytonosan égő parázs lenne, vonásait piros-.éjszín csíkok rajzolják ki, az egész vibráló jelenés megfoghatatlan evilági szemekkel, mint maga a tűz, de azért próbálkozik vele. Ijesztő lenne nagyon, ha nem épp ilyen barátságos körülmények között találkoznának.
Mi az, hogy ő várta őket... hát nem Nicholas volt? Vagy Nicholas is Scarlet lenne?
- Üdvözlöm. Damien Nightwind.
- Wilhelmina von Nachtraben. - feleli halkan és szendén, mint egyetlen... na jó, a kettő közül az egyik kilógó fajú.
- Üdvözletem, én Tessa Hendriks vagyok
- Lance Kalver, szolgálatára. - köszön udvariasan és formálisan a zsoldos. Edem viszont most a szokásosnál is jobban el van ájulva a látványtól...
- Gyönyörű... - sóhajtja elemi csodálkozással, majd rögtön észre is veszi magát. ... Bocsásson meg. Edem Vagyok Edem Ara Shine.
Mina erősen somolyogva pislog az irányába. Bájos... komolyan, harcedzett tapasztalt selfeket és elfeket zavarba tud hozni egy tűzlény... most hogy már itt tartanak, eddig csak női alakúakkal találkoztak, akik ilyen szépek lettek volna. Pedig ha nem így lenne, nem csak a férfiaknak lenne okuk pirulni.
Talán nem kéne ilyeneken gondolkoznia. De örül, hogy már nem csak ő van itt a nagy lelkesedésével a tűz iránt.
Scarletnek tetszésére válnak a bókok. A kimondottak, s a kimondatlanok is. - Ti vagytok hát a bátrak, akik nem riadnak meg a pokoltól. Üdv néktek, kalandorok. Gondolom rengeteg kérdésetek van. Oonagh, maradt még a tegnapi vízadagból és kenyérből?
- Egy kevés. - feleli Oonagh.
- Hozd ide, kérlek. Vendégeljük meg a vendégeinket, így illik Amberglade lovag birtokán.
Víz és kenyér.. ha ezzel szolgálhatnak, hát ezzel szolgálnak. Még így, sokszoros átkukban se veszett ki belőlük az udvariasság.
Némi büszkeség terjed szét a mellkasában. Azok vagyunk, talán. Bátrak. Akik nem félnek a pokoltól. Kérdéseik pedig kétséget kizáróan vannak. Tessa ügyesen összefoglalja a hátterüket - amennyiben Scarlet nem tudná, bár az a sejtése, hogy igenis tudja -, így kíváncsian várja ő is a beszámolót. Furcsa, hogy ilyen lelkesek. A tűzlény csak annyit mondott, menjenek innen és valószínűleg úgy gondolta, ne is legyen több dolguk Cinderwealdben.
- Köszönjük - hálálkodik Tessa. - Mielőtt bármit is kérdeznénk, szerintem mindannyian szívesen vennénk, ha előtte felvázolnád előttünk a helyzetet, hogy mi is történt pontosan, és mit kellene tudnunk a tűzről. Megoldásért jöttünk, vagyis nem, inkább azt reméljük, hogy mi hozzuk el azt - foglalja össze nagyon is helyesen a helyzetet. - Viszont alig tudunk valamit. Nicholas Amberglade bízott meg minket ezzel a feladattal, de nem sok információval látott el bennünket.
- Köszönjük. - biccent Lance is. - Nekem most csak egy kérdésem lenne így hirtelen. Az indákat milyen „jótevő” adta?
Scarlet felsóhajt, majd kimondja a bevezetőmondatot, amelyre igencsak várt már valószínűleg a társaság valamennyi tagja. Scarlet sóhajt
- Úgy néz ki, ez egy hosszú beszélgetés lesz. Gyertek be, elmagyarázom az elejétől a végéig.
- Wilhelmina von Nachtraben és ... - mutat Damienre, aki felkászálódik mögötte.
- Damien Nightwind. Tulajdonképpen felfedezők... - És a lény most fog a képükbe röhögni...
Ám a várt reakció elmarad. Lance a nyomukban mászott fel... így utólag belegondolva emiatt kicsikét zavarban kéne lennie. Főleg, mivel a haja még mindig szép. De ez persze sokakra igaz, és nekik itt fontos küldetésük van.
- Lance Kalver, zsoldos. - csatlakozik ő is a sorhoz. Végül pedig Edem Ara ér fel, követve Ida, a vámpír által, a sötételf pedig úgy tűnik, igencsak lenyűgözve és letaglózva áll ott, nézve a tűzlényt. - Minden Tisztelettel, Edem Ara Shine vagyok.
- Oonagh. - biccent. a Schwarzjäger a valaha-volt-tünde felé, a gyanakvás enyhén sugárzik belőle. - Ida von Schwarzjäger vagyok, a kis csapat felderítője.
- Igen, kitaláltam miért vagytok itt. Legalább is a legtöbb ember vagy segíteni akar, vagy meglopni. Sajnos egyik sem lehetséges. - Micsoda? Ezek szerint mások is akartak már segíteni? Kicsit csalódott.
- Én úgy tudom, nem sokan próbálták eddig. Márpedig biztos van valami megoldás - A self lány mintha csak az ő gondolataikat mondta volna ki. - Mit tudsz a lángokról?
Szóval nem is ők az elsők? Na szép. Erről vagy Nicholas nem tudott, vagy nem tartotta fontosnak, hogy tudják. Picit csalódott... - Úgy tudtam, nem jártak még itt előttünk...
- Mindünknek azt mondták, hogy még senki nem járt itt bent. Mire gondol? - néz kérdőn a zsoldostünde.
- Azt eddig is sejteni lehetett, hogy ilyen sokáig nem hagyja senki érintetlen ezt a területet, sokkal inkább valószínű, az hogy még senki sem tért vissza, aki beljebb merészkedett... és bocsánat, utólag is köszönjük a segítséget.
Ó, valóban, erről megfeledkeztek... Picit elszégyelli magát. Úgy tűnik, a kíváncsiság hatása erősebb mindennél.
- Ahogy te mondod, Edem Ara Shine. Sokan jöttek, de senki nem tért végül vissza. Tündék, gyászolni, helyiek oltani, banditák fosztogatni. Valamiért mindenki azt hiszi, hogy ez a hely egy kincsesbánya vagy egy szentély. - A lángszín jelenés hátrálni kezd, majd megfordul. - Gyertek velem, közben elmondom, amit tudni szeretnétek. A tűzről, az erdőről, amit csak akartok.
Amit csak akartok... Finom falatként ízleli a szavakat és alig tudja visszafogni magát, hogy lelkesen bele ne vágjon azonnal a faggatózásba.
- Hova megyünk? - kérdi Tessa. Ez a lány tényleg jobban hasonlít rá, mint gondolta. Hamarabb teszi fel a kérdéseket, mint ő. Ahhoz pedig már tehetség szükségeltetik.
Mina meghatott és érdeklődéstől csillogó szemekkel követi a tűzlényt. Egyrészt annak kinézetében merül el, másrészt pedig abban, hogy most nagyon úgy tűnik, lekerül a lepel pár dologról, és ez nem csapda. Amennyiben igen, ismét hiányolni fogják a vízdruidát... Damien komor, de reményteljes tekintettel halad mellettük. Túl szépnek hangzik ez. De bárcsak igaz lenne...
Lance kétkedőn fordul a csapathoz. - Biztos, hogy jó ötlet követni?
- Ha van jobb ötlet, hallgatjuk. De ha meg akarna ölni, minek segített ki minket a gödörből? - súgja Edem... furcsa, nemrég még őrá gyanakodtak. Valószínűleg az is alaptalan volt, akárcsak ez a gyanú. - Mindenesetre én szívesebben követem őt, mint futok az előbbi rémtől.
- Nem, nem jó ötlet követni. - rázza meg a fejét Ida. - De válaszokat ígért, és láthatóan beszédesebb, mint a kampós alak.
Megint a bizalmatlanság. Remek. Ezúttal viszont tényleg nem akarja sutba dobni érdeklődését ilyesmi okokért. Meg aztán, hm, lássuk, racionális érvek... nos, jobb választásuk úgy sincs.
Közben a tűzlény választ is ad Tessa kérdésére. - A faluba. Scarlet találkozni akar veletek.
Falu. Scarlet. "Hallgatnotok kellett volna Scarletre..." - Tehát még nem találkoztunk vele? Így hogyan hallgathattunk volna rá? - érdeklődik udvarias hangon, amennyire tőle telik jelen helyzetben.
- Skarlát. Találó név - pislog körbe Damien. Egy égő erdőben vannak, vajon ez véletlen lenne? Vagy csak túl sok ragadt rá Mina összeesküvéselméletei közül.
Lance szemforgatva, de beleegyezik, hogy kövessék Oonaghot. - Egy tűzoszlop volt, aki el akart minket küldeni. Lehet, hogy rá gondol.
Edemnek is felkeltette érdeklődését a dolog. - Már megbocsáss, hogy ilyen közvetlenül kérdezek. Te és ez a Scarlet, korábban is itt éltetek, vagy a tűzzel együtt jöttetek az erdőbe?
- Ő volt.- válaszol Lancenek Oonagh. - Legalábbis... ez bonyolult. A hang az övé volt, de a teste nem volt ott. majd megértitek, ha találkoztatok vele. És nem, Edem Ara Shine, mi itt éltünk. A tűz csak csapdába ejtett minket.
Szóval közös entitás... ez a tűz tényleg több, mint aminek hitték.
A kérdések feltételezhetően csak úgy záporozni fognak, így mindenféle kényszercselekvésbe kell kezdenie, nehogy elkezdje túlságosan is nagy árhullámmá tenni őket. Kezeit dörzsölgeti, ujjait hajtogatja, hol elöl, hol hátul fogja össze őket.
- Tünde voltál? - kérdi hirtelen Tessa. Ő is majdhogynem a fajtársa. Vajon ők mit éreznek? Teljesen mást, mint ő, amikor ránéz ezekre az egyébként gyönyörű lényekre?
- Az. Lord Amberglade hű szolgálója, a háztáji munkákban mint cseléd segítettem.
Sejthető volt, hogy a ház tagjaiból és az eleve itt élőkből lettek ilyenek. Ez már csak azt a kérdést veti fel, hogy... - Akkor a ház ura hogy élhette túl?
- Jó kérdés, meg az is, hogy hogyhogy nem tudott a már ide tett látogatásokról... és arról, mi lett a háza népével.
- Ki mondta, hogy túlélte? - kérdez vissza Lance, és ekkor jön rá Damien, hogy összekeverte Nicholast a ház urával. Hát, mindegy, úgy látszik, az a sok meleg, vízhiány... vagyis nem hiány, víz az volt, de egy lángoló erdőbe minden mennyiség kevés...s zóval a körülmények talán lefaragtak kicsikét a gondolkozásából. Újra be kell indulni. Most itt a lehetőség, hisz válaszokat ígértek nekik.
Edem előkapj egy üveget, ám gyorsan el is teszi. Talán kifogyott...
- A túlélte az elég erős kifejezés. - válaszol a tűzlány, szomorú mosollyal az arcán. - Csak annyira, mint én, de még annyira sem. De hiszen láttátok, nem kell győzködjelek titeket. Lord Sean nincs a legkifinomultabb állapotában. Pedig higgyétek el, igazi úriember volt azelőtt.
- Aki üldözött minket? - csodálkozik el Tessa.- Nehéz elhinni, de gondolom, akkor nem sarlóval fogadta korábban a vendégeket.
Tehát van humorérzéke az ilyen helyzetekre, ez jó, ez segíti feldolgozni a fájdalmakat... Remélhetőleg Oonagh sem sértődik meg. Bár úgy tűnt, neki is van, nem is kevés.
Nem akárkivel találkoztak ezek szerint. De legalább ez lecsökkenti a lehetséges tűzlények számát valamennyire. - Micsoda ez a tűz? Hogyan jelent meg? Kell legyen valami oka, hogy csak itt van, és máshol nincs..
- Nem mintha Finsterwald sokkal gyönyörűbb helynek ígérkezne.
- Nos, igen.. Finsterwald egy másik kalandra hagyja majd, hogy megoldják a rejtélyét.
- Azt elmondta Sir Nicholas, Abaddón pusztítása miatt jelent itt meg. - magyaráz Lance, ám ezt a választ valahogy még nem érzi kellőképp kielégítőnek. Abbadón miért épp ezt a helyet választotta?
- Ne feledd, azt se mondta nekünk hányan vesztek oda. Én nem bíznék abba amit korábban hallottunk. - mutat rá Edem, ami elég jogosan hangzik. Pedig bíztak Nicholasban... noha már akkor is gyanús volt, miért hárítja el minden kérdésüket. Ha felbérelt egy csapatot és gyakorlatilag a bizonytalan halálba hajlandó őket küldeni, információk lettek volna a minimum. Vagy hogy velük jöjjön. Bár akkor talán belőle is ez a lény lett volna... ilyen, mint ő. - Azt mondta, mi leszünk az elsők, akik betesszük a lábunkat ide... de mindegy már. - felel sóhajtva Edemnek. Nyilván nem így volt.
- Nicholas úrfi még él? Különös... ő sosem próbálkozott. - mosolyodik el Oonagh. Mi a fene, egyikük sem tudott eszerint a másikról? - Azt hittük, meghalt. De igazad van, Lance Kalver, a sárkány tüze hozta a pusztulást. Az, hogy mégis megvagyunk már Scarletnek köszönhető.
- Mi is csodálkoztunk, hogy nem jön... Igazából ő küldött minket.
Ez... elég érdekes. Kezd gyanúsnak feltűnni a tünde alakja. - Miatta vagyunk itt. Igen. Azt mondta, hogy... hozzunk igazságot családja földjére, hogy apja nyughelye ne legyen megszentségtelenítve. Valami ilyesmit.
- Vagy nem tudott róla… - gondolkozik el Lance, majd előveszi a kardját és ránézve megkérdi: - Fragarach! A férfi, aki ideküldött minket, tudatosan hazudott nekünk?
Komolyan a kardtól vár választ...?
Ahogy a reakciójából kiveszi, meg is kapta.
- Végül is tényleg mindegy. Így is, úgy is jöttünk volna. - zárja le a történteket magában Edem. Ez bizonyítja az elszántságát legalább.
- A Válaszadó. Ez a kard... sok tünde kutatott utána. - Oonagh közelebb lépett már Lancehez, és hol őt nézi, hol pedig a pengét, olyan áhítattal és csodálattal, hogy Mina arcocskái még pirosabb színt vesznek fel és valamiféle enyhén kellemetlen érzés kezd égni a mellkasában. Irigységhez, féltékenységhez hasonló undorító érzelem, amit nagyon nehezen tud elűzni onnan. - Gyönyörű. -
- Köszönöm. - feleli hallható büszkeséggel a hangjában Lance, és mintha ő is elvörösödne kissé. Oonaghon ilyesmit nyilvánvaló okokból nehezebb felfedezni.
Majd a tűzlény hátrébb is lép, haladniuk kell. - Gyertek, már nincs messze.
- Wow, ez bármilyen kérdésedre válaszol? - Tessának is elnyerte tetszését.
- Igen, bármilyenre, de nem találja ki, mire gondolok, úgyhogy nagyon pontosan kell mindig fogalmaznom, és csak én tudom megfejteni a válaszát. Egyébként nem, nem hazudott nekünk Nicholas, legalábbis tudva és akarva nem, úgyhogy máshol van a kutya elásva.
Miféle ereklyék voltak szétszórva ebben a világban? Mind Damien, mind a vámpír csodálkozva nézik a különleges képességű fegyvert, ami láthatólag híresebb, mint hitték. Halvány mosoly fut át a self arcán. Elnézi a tűzlényt és Lance-t. Valaha egyek voltak... azazhogy valaha a tűzlény is pont ugyanilyen tünde volt. S talán lesz is?
Nincs messze, ez felettébb jó hír. Minának nem kell kétszer mondani, sebesen szedi a lábát, persze csak óvatosan és vezetői nyomdokaiban, nincs kedve olyan parázsba lépni, amit nem ismer.
Öt percig haladnak, közben Mina mindenfelé érdeklődve nézeget körbe-körbe, mintha egy mesevilágba került volna. Egy sövénykerítést találnak, mely ugyanazon feketés indákból áll, mint amin felhúzták őket a csávából. Azaz a gödörből. Ahogy átpréselik magukat a szálak között, úgy érzi magát, mint egy kislány, mint mikor új volt számára a világ, meg mint négy éve, mikor még szintén borzasztó gyerek volt, és... az a baj, hogy most se érez nagyon mást. Csak most tudatosabban az. Csillogó szemeit érdeklődve veti erre a kis gyöngyszemre itt a tomboló lángok közepén. Egy falu. Egy apró falu, ahol több Oonaghhoz hasonlatos valaha volt tünde jár-kel, érdeklődő tekintetükkel vizslatva őket, ahogy haladnak. Néhol szenesek a fák, de egyébként minden új és helyrehozott, de hogy miből csinálták meg... hacsak nem saját erejükből.
- Üdvözöllek titeket Emberhavenben.
- Ha ez itt van... akkor lehet még segíteni rajtatok. - mosolyog.
- Mi ez a rengeteg inda? Emiatt nincs itt tűz? Vagy itt egyébként se volt? - kérdezget Tessa, majd Lance is felteszi azt, ami az egyik kérdésével szinte teljesen azonos.
- Hogy kerültek ide az indák?
- Ezeket úgy hívják, hogy "éjrózsa" indák. Teliholdkor kinyílnak, olyankor igazán gyönyörűek. Egy... jóakaró adta nekünk. Megállítják a tűz terjedését, de csak bizonyos területet tudnak benőni. Gyertek, Scarlet már vár. -
Éjrózsa... Csodaszép. Akar ilyet a saját kertecskéjébe, ennél gyönyörűbb dolgot nehéz elképzelni... még ha fekete is, de valóban az éjjeli teliholdra emlékeztet. És ennek itt még nincsenek is virágai. Milyenek lehetnek, amikor kinyílnak? És az illatuk? A hatóanyagaik? Annyi meg annyi kérdése lesz Scarlethez...Szinte betolakodónak érzi magát itt, mintha joga sem lenne taposni ezt a földet. De itt van, és ha itt van, akkor már annyira akarja kiélvezni a csodáit, amennyire csak lehet.
Mina szemei úgy csillognak, mint egy kislányéi, aki felfedezi a világot. Persze ez nem nehéz, ha a világ olyan dolgokat tár elé, amik eddig nem voltak és amiket elképzelhetőnek sem hittek. Damien is csak kapkod a levegő után, ahogy nézi ezeket a képződményeket, amivé ez a furcsa mágia vagy katasztrófa vagy ki tudja, minek lehetne nevezni, tette a tündéket. Úgy érzik magukat, mint valami betolakodók, de egyben mégsem. A self legalábbis... valamennyire idetartozott. Még ha annak idején a fajtáját nem is nagyon fogadták el maguk közül valónak. Most talán majd megteszik, ha sikerül megszabadítani őket valahogyan.
Szívük hevesen dobog, ahogy kísérőjük bekopog egy házba.
- Scarlet, ők itt akiket kértél. Felderítők, ő itt Scarlet. - mutat a tűzlényre, aki ajtót nyitott.
Fenséges hölgyemény lehetett egykor, hisz most is az. Sárgásvöröslő teste mintha folytonosan égő parázs lenne, vonásait piros-.éjszín csíkok rajzolják ki, az egész vibráló jelenés megfoghatatlan evilági szemekkel, mint maga a tűz, de azért próbálkozik vele. Ijesztő lenne nagyon, ha nem épp ilyen barátságos körülmények között találkoznának.
Mi az, hogy ő várta őket... hát nem Nicholas volt? Vagy Nicholas is Scarlet lenne?
- Üdvözlöm. Damien Nightwind.
- Wilhelmina von Nachtraben. - feleli halkan és szendén, mint egyetlen... na jó, a kettő közül az egyik kilógó fajú.
- Üdvözletem, én Tessa Hendriks vagyok
- Lance Kalver, szolgálatára. - köszön udvariasan és formálisan a zsoldos. Edem viszont most a szokásosnál is jobban el van ájulva a látványtól...
- Gyönyörű... - sóhajtja elemi csodálkozással, majd rögtön észre is veszi magát. ... Bocsásson meg. Edem Vagyok Edem Ara Shine.
Mina erősen somolyogva pislog az irányába. Bájos... komolyan, harcedzett tapasztalt selfeket és elfeket zavarba tud hozni egy tűzlény... most hogy már itt tartanak, eddig csak női alakúakkal találkoztak, akik ilyen szépek lettek volna. Pedig ha nem így lenne, nem csak a férfiaknak lenne okuk pirulni.
Talán nem kéne ilyeneken gondolkoznia. De örül, hogy már nem csak ő van itt a nagy lelkesedésével a tűz iránt.
Scarletnek tetszésére válnak a bókok. A kimondottak, s a kimondatlanok is. - Ti vagytok hát a bátrak, akik nem riadnak meg a pokoltól. Üdv néktek, kalandorok. Gondolom rengeteg kérdésetek van. Oonagh, maradt még a tegnapi vízadagból és kenyérből?
- Egy kevés. - feleli Oonagh.
- Hozd ide, kérlek. Vendégeljük meg a vendégeinket, így illik Amberglade lovag birtokán.
Víz és kenyér.. ha ezzel szolgálhatnak, hát ezzel szolgálnak. Még így, sokszoros átkukban se veszett ki belőlük az udvariasság.
Némi büszkeség terjed szét a mellkasában. Azok vagyunk, talán. Bátrak. Akik nem félnek a pokoltól. Kérdéseik pedig kétséget kizáróan vannak. Tessa ügyesen összefoglalja a hátterüket - amennyiben Scarlet nem tudná, bár az a sejtése, hogy igenis tudja -, így kíváncsian várja ő is a beszámolót. Furcsa, hogy ilyen lelkesek. A tűzlény csak annyit mondott, menjenek innen és valószínűleg úgy gondolta, ne is legyen több dolguk Cinderwealdben.
- Köszönjük - hálálkodik Tessa. - Mielőtt bármit is kérdeznénk, szerintem mindannyian szívesen vennénk, ha előtte felvázolnád előttünk a helyzetet, hogy mi is történt pontosan, és mit kellene tudnunk a tűzről. Megoldásért jöttünk, vagyis nem, inkább azt reméljük, hogy mi hozzuk el azt - foglalja össze nagyon is helyesen a helyzetet. - Viszont alig tudunk valamit. Nicholas Amberglade bízott meg minket ezzel a feladattal, de nem sok információval látott el bennünket.
- Köszönjük. - biccent Lance is. - Nekem most csak egy kérdésem lenne így hirtelen. Az indákat milyen „jótevő” adta?
Scarlet felsóhajt, majd kimondja a bevezetőmondatot, amelyre igencsak várt már valószínűleg a társaság valamennyi tagja. Scarlet sóhajt
- Úgy néz ki, ez egy hosszú beszélgetés lesz. Gyertek be, elmagyarázom az elejétől a végéig.