Quest for Azrael
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!



Multiváltó
Felhasználónév:


Jelszó:


Latest topics

» [Magánküldetés] - A Fekete Valkűr Ébredése
by Wilhelmina von Nachtraben Vas. Okt. 02, 2022 8:16 pm

» Kaland: Nebel der Stadt II. - New Fog
by Wilhelmina von Nachtraben Szomb. Okt. 01, 2022 5:02 pm

» Képességvásárlás
by Alicia Zharis Csüt. Szept. 29, 2022 10:39 pm

» Magánjáték és PvP Zárás
by Nessaris Maera Vas. Szept. 18, 2022 10:22 am

» [Magánjáték - Damien & Nessa] Im Wein ist die Wahrheit
by Nessaris Maera Szomb. Szept. 17, 2022 6:39 pm

» [Azonnali] - Hexenjagd
by Voice of Beltany Hétf. Szept. 12, 2022 9:13 pm

» Városleírás
by Voice of Beltany Csüt. Szept. 08, 2022 7:51 pm

» [Útvesztő] A magoi hét próbája
by Voice of Beltany Szomb. Szept. 03, 2022 10:59 pm

» [Magánjáték] Hó és Sár
by Hóhajú Yrsil Csüt. Aug. 25, 2022 10:34 pm

Top posting users this month
Wilhelmina von Nachtraben
[Magánjáték] Érték az élet 1szava10[Magánjáték] Érték az élet Voting_bar2[Magánjáték] Érték az élet 1szava11 


You are not connected. Please login or register

[Magánjáték] Érték az élet

2 posters

Go down  Üzenet [1 / 1 oldal]

1[Magánjáték] Érték az élet Empty [Magánjáték] Érték az élet Szomb. Jún. 25, 2022 3:42 pm

Alicia Zharis

Alicia Zharis
Nekromanta
Nekromanta

//A játék közvetlenül a babalátogatós azonnalit követi.//

Lassan csukja be az ajtót, magára hagyva Minát és gyermekét a gyertyafénnyel megvilágított helyiségben, a kilincset viszont mereven szorongatja még a csendes kattanás után is. Hosszú másodpercekig csak mered maga elé, teljesen lecövekelve ezen a helyen, pedig Damien elég egyértelműen indult el a folyosón ahhoz a szobához, amit ittlétére ideiglenesen odaadnak neki, ő mégsem képes megmozdulni. Bármikor máskor könnyű teendő lenne megemelni a lábait egymás után, áthelyezni a súlyát egyikről a másikra, hiszen ez a legtermészetesebb mozgás, most ez mégis egy lehetetlen küldetésnek tűnik, olyan bénító módon uralkodnak elméjén az érthetetlen érzések.
Nem tudja ezt mire vélni, elvégre azt nem mondhatja el, hogy egy különleges csodával vagy mágikus tárggyal lenne dolga. Nem történt semmi viilágmegváltó esemény sem, de talán pontosan ez váltja ki belőle ezt a furcsa, már-már irritáló elérzékenyülést, mert itt pontosan azt tapasztalhatja, amit legalább egy évtizede nem: hétköznapiságot, és az ezzel járó otthonos nyugalmat és békességet. Nagyban segíti ezt az érzetet, hogy Damien és Mina teljes természetességgel kezelik az ittenieket és még őt is - mintha ez lenne a megszokott és bevett, és mintha nem a nekromantát látnák benne, hanem a személyt, aki ezen tiltott tanok mögött húzódik, akiről tudják, nem egy beteg elhivatottság vagy érdeklődés vezette őt ide, hanem a fájdalom. Elképesztően sokat jelent ez neki, hiszen holtpapi mivolta mindig gondot és bizalmatlanságot okozott, ellenszenvet és sok esetben gyűlöletet, ellenben itt baráti bizalommal fogadják őt. Ez még értékesebbé teszi az itt lakó párost a számára, ám a túlcsorduló pozitivitás mellett mégis befészkeli elméjébe magát a félelem, enyhén szorítva össze gyomrát is.
Ismeri magát, ismeri a fajtáját és ismeri azokat a helyzeteket, amikbe belekerülhet, és most nagyon észnél kell lennie, mert bár már távol áll tőle a nekromanták egykori élete, mégis bármelyik lépésével közelebb kerülhet bizalmuk elárulásához, ha nem is közvetlenül, de közvetetten. Fél, hogy lesz egy nap, amikor nem lesz más választása, minthogy hátat fordítson nekik, hogy olyan tettet kövessen el, amivel árthat nekik; mégsem felejtheti el, mi ő, és pontosan ezért kéne távol maradnia, viszont ez a közeg olyan erővel vonzza őt, mint egy tiltott gyümölcs a gyarló embert. Mintha ez lenne az ő vétke, a nyugalomra való vágy, nem a tiltott tanok tudásának birtoklása, ami egy pillanatra keserédes mosolyt csal az arcára, olyannyira ironikusnak találja a helyzetet és azt, hogy még van benne ragaszkodásra való készség. Meggyőződése volt ugyanis, hogy ez már teljes kiirtásra került belőle.
Lassan végre sikerül elengednie a kilincset egy mély sóhajtás kíséretében, maga mellé engedve a kezét pedig oldalra néz Damienre, feltéve, ha nem három folyosóval arrébb ment.
- Ne haragudj, mondtál valamit? - érdeklődik bocsánatkérőn, némileg felé fordulva, hogy végre ténylegesen követhesse őt.


_________________
"I am the designer of my own catastrophy."
https://questforazrael.hungarianforum.net/t700-alicia-zharis

2[Magánjáték] Érték az élet Empty Re: [Magánjáték] Érték az élet Csüt. Júl. 28, 2022 12:16 am

Wilhelmina von Nachtraben

Wilhelmina von Nachtraben
Vámpírmágus
Vámpírmágus

Damien

Lendületes, kimért, ám azért lassabb léptekkel indul el - ha kísér valakit, nem illik sietni. hamar feltűnik azonban, hogy csak saját léptei koppanását hallja. Megtorpan hát, s visszapillant a válla fölött, ahol a még mindig a kilincset markoló Aliciát látja. Talán Mina utánaszólt valamit? Nem, azt hallotta volna. Fizikai gondja van? Az feltűnt volna... bár... talán nem, Alicia elég jól tudná titkolni az ilyesmit, úgy érzi.
Nem akar feltételezésekbe bocsátkozni, így egyelőre nem kérdez semmit, csak visszasétál mellé.
A bizonytalan mozdulatra enyhén megvonja a szemöldökét.
- Nem, semmit. - rázza meg kicsit a fejét.
Talán megszédült. Evett vajon eleget? Vagy ivott? A süteményekből szedegetett, az igaz, de azért ez nem olyan vendéglátás, ami helyettesít egy teljes étkezést. És nincs módja tudni, hogy Alicia étkezett-e rendesen.
- Minden rendben van? Hozathatok dolgokat a szobába, ha kérsz, innivalót, ennivalót. - ajánlja fel, s egyelőre nem indul tovább.


_________________
"Legendákat mesélnek rólad. A tékozló gyermek, aki a semmiből bukkant fel és hős lett a márványfalú városban a sárkány tombolása után. Igazán büszke lehetsz magadra." - Lucretia von Nachtraben

3[Magánjáték] Érték az élet Empty Re: [Magánjáték] Érték az élet Hétf. Aug. 22, 2022 11:53 pm

Alicia Zharis

Alicia Zharis
Nekromanta
Nekromanta

Kellemetlen - nem szokása annyira elgondolkodni, hogy megfeledkezzen a környezetéről és nem is szeret úgy szólni, hogy annak aligha legyen értelme. Mindig lebegett előtte valami cél, szavai mögött mindig bújkált egy háttérindok, a rosszakarat, az elszántság, mostanában mégis egyre többször kapja magát azon, hogy az érzései elsodorták őt olyannyira, hogy egyáltalán nem emlékszik pár pillanatra. Szinte már kényelmetlenül érzi magát emiatt most is, mikor kérdése nyomán Damien felvonja a szemöldökét talán inkább aggódásában, semmint értetlenségében. Bár nem vett volna mérget arra, hogy fajtársa mondott volna bármit is, talán jobban tette volna, ha nemes egyszerűséggel csak felé fordul és figyelmen kívül hagyva elkalandozását, indulásra kéri. Mégis, mintha a helyszín kellemes udvariassága őrá is hatással lenne, meglehet, csupán az itt lakók őszinte kedvessége és látható gondtalansága miatt, melyet meglehetősen szürreális élmény tapasztalnia annyi megpróbáltatás és hányódás után.
Ösztönösen válaszolna a kérdésre egy igennel, és már szólásra nyílik a szája, mikor visszahúzódik, megfontolva, helyes lenne-e egy nyilvánvaló hazugsággal áltatnia magukat. Yrsil átlát rajta minden bizonnyal puszta ember- és elfismeret alapján, tapasztalattal, Kys a logika mentén kezdte el elemeire bontani a lényét, Shina pedig a tetteiből és szavaiból kiindulva vonja le a következtetéseket, és mindannyian sikeresen tapintanak rá olyan nyomasztó pontokra, amikről képtelen beszélni. Damien miben lenne másabb? Igaz, hogy nem démon, de aki napról napra próbálja megfejteni mások esetleges hátsó szándékait, olvasni a tetteikben, annak aligha jelenthet megpróbáltatást az ő megmozdulásai mögé látni az indokokat.
Jobbjának csontos ujjait végül baljának felkarjához emeli, bizonytalanul rászorítva, fejét is elfordítva kissé a vár urától.
- Nem - válaszol. - Mármint - kapja fel pillantását azonnal, hogy bővebb magyarázattal szolgálhasson, tudva, mennyire félreérthető ez, de megakad; fogalma sincs, hogy kéne szavakba öntenie, ami benne mozgolódik. - Csak... - tesz még egy kísérletet a megfogalmazásra, kissé bosszúsan véve levegőt, mikor realizálja próbálkozása pillanatnyi sikertelenségét. - Csak kevés helyen fogadnak így - int az ajtó irányába, talán több szomorúságot mutatva, mint szeretné. - Szokatlan, hogy nem vagyok elítélve, hogy nem egy ellenségként kezelnek egy ilyen helyen... Hogy a jóindulatotok mögött nincs önzőség, cél a kihasználásra... Én csak... Nem ehhez vagyok szokva és még nem igazán tudom eldönteni, miként kéne kezeljem. Nem... Nem tudom kezelni - vallja be, lassacskán megtalálva a megfelelő kifejezéseket. Szemkontaktust ez alatt nem vált, és mikor nem jelzésértékkel néz végig az impozáns falakon vagy díszes ajtókon, akkor maga mellett bámulja a szőnyeget, csak kicsivel később, de annál nagyobb önfegyelmezéssel nézve fel Damienre.


_________________
"I am the designer of my own catastrophy."
https://questforazrael.hungarianforum.net/t700-alicia-zharis

4[Magánjáték] Érték az élet Empty Re: [Magánjáték] Érték az élet Kedd Aug. 23, 2022 12:24 am

Wilhelmina von Nachtraben

Wilhelmina von Nachtraben
Vámpírmágus
Vámpírmágus

Menj. Hagyd békén. Kellemetlenül érzi magát, neki nem az kell, hogy sündörögjenek körülötte.
Már épp elszánná magát, hogy valamiféle udvarias búcsúval lezárja a beszélgetést, de a nő mégis folytatja. Megkönnyebbül.
Alicia félrenéz, Damien pedig nem mozdul, nem mozdít a fején, nem sürgeti semmivel.
Kevés helyen fogadják így?
Végigpörgeti az elmúlt órák eseményeit, megpróbálva rájönni, mi is lehetett pontosan az az "így". Szemöldöke felkúszik kissé.
Ahogy a szavak özönlenek Aliciából - nála ez rengeteg szó -, az ajkai is lassan elnyílnak picit. Erre nem számított. Talán egy-két hálás szóra, elnézéskérésre, majd hirtelen távozásra igen. Erre nem.
Míg a nő visszanéz rá, épp van annyi ideje, hogy rendezze az arckifejezését.
Udvarias mosoly. Gondosan ügyelve rá, hogy ne legyen lekezelő vagy atyáskodó. Csak egy halvány változás az arcán.
- Nem szükséges... kezelned. - Halkan felnevet. Talán mégsem sikerült a megfelelő szavakat választani. - Azt is mondják, a jót könnyű megszokni. Nem tettél semmi olyat, amivel kiérdemelnéd a másféle bánásmódot. Mina mindig is mindenkinek adott második esélyt. Sokadikat is. Ezt, gondolom, sejtetted. Vannak, akik naivitásnak nevezik, de ezidáig működött.
Miért az uradalomról beszélsz? Nem erre gondolt, hanem saját magára.


_________________
"Legendákat mesélnek rólad. A tékozló gyermek, aki a semmiből bukkant fel és hős lett a márványfalú városban a sárkány tombolása után. Igazán büszke lehetsz magadra." - Lucretia von Nachtraben

Ajánlott tartalom



Vissza az elejére  Üzenet [1 / 1 oldal]

Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.