Magánküldetés: Szellemfények

Az északi hegyvidék, egy zord, hideg hely. Egy hely, amit a Nap fényével csak néhány órára tiszteli meg naponta. Ahol pogányok, hitetlenek, és bálványimádók még mindig szép számmal léteznek, fittyet hányva az egyházra, és annak szavára. De azok, kik mindezt tudatosan, szánt szándékkal teszik, azokat megtalálja az Úr földi keze, és lesújt rájuk. Így történt ez egy meglehetősen népes kultusszal is. Híruk kerekedett, ez az egyház fülébe jutott, rajtaütést szerveztek egy szertartásuk alkamával, és a csőcselék nagy részét sikerült is kézre keríteni. Azokat pedig, akik elmenekültek a rajtaütés során minden bizonnyal rémálmok gyötörnek, és soha többé még csak gondolni sem akarnak arra, hogy ellenszegüljenek az Úrnak.
A kultusz feloszlott, azonban az egyház nincs megelégedve az eredményekkel. A szekta vezetője ugyanis mind a mai napig nincs meg, és ki a legbűnösebb, ha nem ő? Valamint a szertartás helyszínét átvizsgálva sem találták meg a szekta központját. Hosszasan keresgéltek, nyomoztak az egyház emberei, de mind hiába.
A szekta valami förtelmes bálványt imádott, akinek úgy mutattak áldozatot, hogy emberi koponyákból készített korsókba ártatlan áldozatok vérét töltötték, és azt itták, remélve, hogy ezzel örök életet, és isteni hatalmat kapnak.

Nimera
Te, mint ambiciózus inkvizitor magadra vállaltad a feladatot, hogy egyedül, inkognítóban ellátogass egy közeli nagyvárosba, Altenburg-ba, hogy tovább folytasd a nyomozást a szekta maradék része után.

Alicia
Te, mint nekromanta, füledbe jut a hír a szektáról, és úgy véled, hogy versenyt futsz az egyházzal, hogy megtaláld a szekta rejtekét még előttük, hiszen a tudás, amit ott tárolnak a hasznodra lehet.

A városba délután öt órakor érkeztek meg, a Nap már lenyugvóban, az emberek már zárkóznak be, a piacon az árukat már rakják kocsira, de az üzletvezetők még nyitva vannak, várva még az esetleges kuncsaftokat. A kocsmák azonban épp töltődnek felfelé, hogy a vének eligyák a rossz emlékeket, hogy a fiatalok megünnepeljék a munkával végzett napot, és szórakozzanak a lyányokkal.
De ti nem szórakozni, vagy vásárolni jöttetek, hanem dolgozni, úgyhogy hozzá is láttok. Mivel azonban semmit nem tudtok a helyről, így ötletetek sincs, hogy hol kezdjetek neki a keresésnek. Nos, információt kell gyűjtenetek a helyiektől, azonban akik nem sokat tudnak a szektáról nem tudnak majd nektek sokat segíteni. Azok pedig, akik igen nem lesznek olyan nagylelkűek, hogy csak úgy a két szép szemetekért kiteregessenek mindent.
Így hát, hogy információt szerezzetek, használhatjátok képességeiteket, bár ezzel ellövitek az inkognítótokat is. Esetleg megfenyegethettek embereket, ha van róluk információtok megzsarolhatjátok őket, és mivel mindketten lányok vagytok, akár el is csábíthatjátok a férfiakat, de akár le is fizethetitek őket, ezt az összeget azonban a végjutalomból levonom.
Első körötök, hogy ne legyen hosszú, legyen csak ennyi: kapjatok hírt az eseményekről, határozzátok el, hogy hozzáláttok a nyomozáshoz, és jussatok el a városba.

Az Egyház mindig is kicsit keményebben bánt a különböző szektákkal és kultuszokkal, mint bármi mással. A belém nevelt hitnek köszönhetően tudtam, hogy az Úr az egyetlen, és bárki bármi mást imád, vagy bálványoz, azt az Úr sem fogja figyelmen kívül hagyni, és előbb, vagy utóbb, valamilyen módon lesújt a hitszegőkre, és pogányokra. Az ő imádatuk annyira túlmutat az igaz hit határain, hogy már-már fantáziálásba vág át, és sötétségben élnek. Kell nekik valaki, aki kirángatja őket a fényre, hogy megmutassa nekik az Úr igazi fényét.
Így esett meg, hogy miután visszatértem a templomba, nem láttam mást, csak rohanó papokat, és apácákat, készülő kereszteseket láttam mindenfelé. Még az inkvizítorok többsége is inkább kardot ragadott. Beljebb siettem a templomba, és elkaptam az első utamba kerülő apácát:
- Bocsásson meg, nővérem, mi folyik itt? – tettem fel sietve a kérdést, mielőtt eltűnt volna.
- Óh, gyermekem! Úgy tűnik, hogy egy korábbi rajtaütésünk veszélyesen rosszul sikerült. Azt pletykálják, hogy az északi hegyvidék szektái közül egyet ugyan felszámoltunk, de a vezetőjük megszökött, és úgy vélik, hogy bosszút forral. Mihamarabb kézre kell keríteni. – a hangja kicsit kétségbe esett volt, de ahogy befejezte a mondatot, már tovább is állt, engem meg ott hagyott. Egy pillanattal később felkerestem az egyik püspököt, hogy önként jelentkezzem a feladatra, a szekta vezér utáni hajszában. Én ugyanannyira el akarom kapni, mint az Egyház bármely más tagja. A püspök persze rábólintott, így én is felszerelkeztem. Meleg ruhát és csuklyás köpenyt öltöttem magamra, tőrömet pedig a kezem ügyébe, a ruhám ujjába csúsztattam, hogyha a szükség úgy hozza, hamar elő tudjam rántani. Amint készen voltam, az első csapatok egyikével indultam el a templomból, és egyenesen Altenburg felé vettem az irányt. Ha a vezérük tényleg életben van, akkor a legfontosabb, hogy minél előbb kézre kerítsük, mert ha ismét felépíti a szektáját, akkor elképzelhető, hogy az Egyház ellen fogja vezetni a csőcseléket.
A városba érkezvén már jócskán esteledett. Az emberek eltűntek az utcáról, a piacon strázsáló kereskedők a portékájuk elpakolásával voltak elfoglalva, és látszott, hogy lassacskán mindenki ivászatra tér. A legjobb esélyem, ha megpróbálok valami információt szerezni a szektáról, ki volt, vagy ki lehetett a vezére, és az esetleges kapcsolatokról. Ehhez pedig nincs jobb hely egy ivónál, és bár az Egyház nem szívleli, vagy szívlelné a dolgot, nem fogom vissza magam, ha információt akarok majd szerezni.

A vándorévek sok szerencsét hozhatnak, de rengeteg dologról maradhat is le valaki, ha ilyen nomád életmódot folytat. Nem feltétlen értesülhet arról, amiről szeretne, vagy éppen olyan tények tudtára jut, amik egyáltalán nem jelentenek számára semmit. Alicia esetében, tekintve, hogy a fontosabb információmorzsák után keresgél, amelyek általában messzebbre is eljutnak... Talán az ő esetében mégsem olyan rossz, ha egyik helyről a másikra megy pár napnyi pihenéssel, mert akkor nem arról értesül, hogy a falu mostanra már legvénebb tagjának megásták a sírját, várva az öreg elmúlását, aki amúgy tökéletes egészségnek örvend, vagy hogy le kellett vágniuk a kecskét, mert különösen magas adósságuk maradt valamilyen okból.
Most is talán ennek az újabb utazásnak köszönheti, hogy az egyik ivóban ücsörögve értesülhet egy nagyobb eseményről. Csak felfigyelt egy szóra, méghozzá a szektára, és ez megragadta a figyelmét. A történet ideiglenes végkimenetele, miszerint az egyház elkapta a tagokat, meg sem lepi. Magában kissé gúnyosan elvigyorodik, enyhén megingatja fejét, mintha hitetlenkedne, majd, mint ahogy azt egy rendes vendégnek illik, újabbat kortyol az italából, és úgy hallgatja tovább a hangos beszélgetést. Már remélte, hogy valami érdekeset hall, ami számára is nyereséges lesz, de ha nincs...
- A szekta vezetőjét még nem kapták el! Nem hinném, hogy megnyugodhatunk... - rázza meg a fejét elégedetlenül, morcos arccal az egyik informátorként használt személy. Erre Alicia is felpillant. Eleinte azt hitte, hogy a szétvert társaságból semmi sem maradt, mert az egyház rendesen végezte a dolgát, de hát ezek szerint mégse. Vagy ez a bizonyos vezető volt elég furfangos, és úgy tudott megszökni az Úr bolond szolgái elől, vagy az istenfélők voltak meglepően ügyetlenek, hogy a legfontosabb személyt nem kapták el. Végül is teljesen mindegy, hogy melyik az igazság, egy ilyen szervezetnél bizonyára talál valamit, ami neki még jól jöhet, így lehet, érdemes lenne felkutatni azt a személyt, aki azt vezette.
A helyszín már a társalgás elején elhangzott, így szedi is a sátorfáját, és útnak indul az emlegetett város irányába. Nem egy kis távolságról van szó, de sikeresen eljut a célhelyig, melyet vörösre mázol a Nap lenyugvó, sötétnarancsos alakja. A piacteret, mint érdeklődés helyszínét ki is zárhatja, hiszen a többség már pakol össze, máshova meg nem kíván betérni, amely hasonló célokat szolgál. Még a végén a vezető félreértené, és azt hinné, egy lelkes vásárlója érkezett, erre csak egy kíváncsiskodó nőszemély áll előtte... Bizonyára azonnal kipenderítenék onnan, így maradtak az esténként közkedvelt helyek, az ivók és kocsmák, amelyet inkább díjaz egy fájdalmas sóhajtással, mint hatalmas örömmel. Hozzászokhatott már, hogy úgyis mindig ide kell betérnie előbb vagy utóbb, így nem sokat hezitál azzal, hogy belépjen valamelyik alkoholtól bűzlő épületbe.

Megérkeztetek a városba, célotok világos, ám a hozzá vezető út még nem. Első feladatotok igy egyszerű: a város különböző pontjain különböző személyektől kell kérdezősködnötök. Azt, hogy hol kezditek rátok van bizva. Az, hogy hogyan kérdezősködtök, rátok van bizva. Lévén még korán van, sok lehetőség nincs, mehettek fogadóba, piacra, templomba, vagy ami épp eszetekbe jut.

A helyiekkel a beszélgetést a segitségemmel fogjátok lefolytatni, igy vegyétek fel velem a kapcsolatot (skype-m adatlapomon fel van tüntetve... elvileg). Minden egyes kör egy órát fog igénybe venni, kitölteni nem kell majd teljesen, és ha egyszerre vagytok egy helyen, akkor akár egymással is beszélgethettek.

Elsősorban a kocsmában kérdezősködne, azonban ahhoz még sétálgatnia kellene, valamint várnia, hogy olyan személyek tévedjenek be, akik úgy csicseregnek, mint a madarak. Egyelőre még nem tudja, pontosan merre is kéne folytatnia az utat, hogy eltaláljon a célépületig, de ez nem is zavarja: ha máshova téved, megismer pár olyan részletet, amik lehet, később még kelleni fognak. Persze aztán lehet, időpocsékolás az egész, de a nyomok találása semmiképpen sem kizárt. Általában ott lapul egy-két értékes információ, ahol a legkevésbé hinné és várná a sötételf.
Mivel most a piacon nézelődik, figyelve a pakolászó embereket, kihasználja a lehetőséget, ami elé tárul. Nincsenek sehol embersorok, melynek mindegyike arra vár, hogy megvegyen valamit, a tér kezd kiüresedni és elnéptelenedni, és ez tökéletes egy nyugodt beszélgetéshez, ahol kevés vagy egy kíváncsiskodó személy sem fog fülelni. Na nem mintha annyi titkolni valója lenne, hiszen az egész város tudhat a szektával kapcsolatos eseményekről... Legalábbis elképzelése szerint. Egy ilyen hír miért ne érné el a település összes tagját?
Méregeti a még jelenlévő személyeket, lehetőleg feltűnéstől mentesen nézegeti azok arcát, öltözetüket vizsgálja meg, majd megállapodik egy férfinél, aki mind közül a legokosabbnak, vagy inkább leginformáltabbnak tűnik - látszatra. Nem túl magas, kissé zömök, arca megfelelő mennyiségű értelmet sugároz, vagyis inkább jóval többet, mint a többieké. Haja fekete, feje búbján kopaszodik, borostás arcát vakarássza, majd megpödri rövid bajszát kissé elégedetlenül, miközben egyik el nem kelt portékáját rakja el.
- Elnézést, tudna nekem segíteni? - próbál Alicia a tőle telhető legudvariasabban beszélni. Egyszerűen utálja ezt a finomkodást, túl szép ahhoz, hogy valódi legyen.
Hangjára, melyet igyekszik némi melegséggel átitatni, a boltos ember felnéz.
- Má' zárok - felel a maga parasztos beszédstílusában, ami cseppet sem győzi meg a sötét tündét arról, hogy helyes döntést hozott. Lehet, inkább odébb kéne állnia, és valaki mást keresnie, aki kevésbé tűnik értelmesnek, de annál több rejlik benne. Csak jön a kérdés: mégis ki lehet olyan? Nem egyszerű olyan személyt találni, akin nem érzékelhető a tudás, mégis hatalmas tárat rejt a feje.
- Nem vásárolni jöttem, csak érdeklődnék a helyről - tisztázza a nekromanta.
- A piacról? - teszi fel a kérdést, mire a nő kis híján megforgatja a szemeit. Miért pont egy egyszerű piac érdekelné? Nem igazán érti, és egy újabb csapást ér az elméjében lévő bástya, amely cselekedete helyességét védelmezi.
- Nem kifejezetten - Tart egy leheletnyi szünetet, és rövid kertelés után közli, mit akar. - Hallottam egyet s mást a városról, és az a szekta érdekelne, amely a környéken volt. Erről esetleg tudna mesélni?
Nincs túl sok kedve finoman utalgatni, mit is szeretne tudni. Vagy megered a nyelve, vagy nem, de hogy miféle következményei lesznek ennek, egyelőre még homály. Azért reméli, hogy tud valami használhatóval szolgálni.
- Szekta? - vonja fel a szemöldökét. - Csak akkor foglalkozunk mink itt Istennel meg hasonlókkal, ha olyan emberek járnak erre. A piacon a pénz az úr - közli nemes egyszerűséggel. - De ismertem közülük párat - teszi hozzá, ezzel valamelyest felkeltve Alicia érdeklődését, azonban ez nem túlságosan látszódik rajta: csak mintha valamivel nagyobbra nyílnának a szemei.
- Semmi különös, átlagos népek voltak nappal. Gyakran költöttek itt pénzt, hétköznapi dolgokra, mint ruhaanyag, gyertya, tűzifa, korsók... - vonja meg a vállát, mintha tényleg nem lett volna semmi különleges bennük.
A nekromanta egy pillanatra elgondolkodik. Szinte már remélte, hogy olyat fog hallani, amivel előrébb kerülhet egy kicsit, azonban ez a tény semmivel sem viszi közelebb a célhoz. Nyilván nem hitte azt, hogy az első ember, akit megszólít, kész könyvet ír arról, hogy amit épp keres, mégis merre van. Azonban az is elmondható, hogy mások tudatlansága roppant zavaró tud lenni, de már hozzászokhatott: a keresés sokszor zsákutcába fut. Más nem merül fel benne, hiszen nincs oka rá: miért titkolna bárki is erről bármit? Logikátlannak tűnik, így egy pillanatra sem gondol arra a lehetőségre, hogy esetleg a boltos nem feltétlen az igazságról beszél.
- Nem lehet, hogy félreérti? Olyan csoportosulás érdekel, akik egy bálványt imádtak Isten helyett. Tudtommal az egyház intézkedett, így a szekta tagjai, akiket nem kaptak el, bizonyára szétszéledtek. A hely érdekelne, ahol voltak eddig.
Próbálja a lehető legtisztábban felvázolni, mit szeretne, viszont ennél mélyebbre már ő se tudna menni. Annyi mindent nem hallott az esetről, csak a felszínét, aminek elégnek kell, vagy inkább kéne lennie, hogy tovább tudjon lépni a jelenlegi helyzeten.
- Nem, nem értem félre - rázza a fejét a férfi nemlegesen. - Mint mondtam, itt a pénz mozgatja a dolgokat. Felőlem akár a tér szélén is bálványozhatnak valamit, a kereskedők fittyet se hánynának rá. A kérdésére válaszolva: fogalmam nincs, hogy hol csináltak és mit.
Némileg hezitál a válasszal. Úgy tűnik, rossz helyen keresgélt, pedig a piac is meglepően sok újdonságot hozhat, ha a hallgatásra kerül a hangsúly. Sokan csacsognak, sokféle téma felvetődik, amelyek közt rengeteg olyan lehet, ami érdekelheti a kutakodót. Lényegében a piaci népség beszédességét használja ki mindennapjaiban, és talán még a kocsmában sem olyan csacsik az iszogatók, mint a vásárlás helyszínén.
- Értem. És esetleg ismer valakit, aki tudna erről mondani valamit? - érdeklődik azért még reménykedve.
- Ahogy hallottam, a maradéka szétszéledt. Néhány törzsvásárlóm eltűnt, de hogy kit fogtak el és ki bújkál, nem tudom. - Újabb fejrázás következik, fokozva kijelentésének értelmét. - Ha nagyon tudni akarja, legjobb, ha papoktól, barátoktól, apácáktól érdeklődik. Aztán mesélje el, hogy hogyan vette rá őket, hogy beszéljenek. - Kicsit mintha nevetne ezen az elképzelésen. Hangja egy olyan színt vesz fel, amely enyhén érezteti Aliciával, hogy nem kifejezetten hiszi, bármit is elérhet a nekromanta az apácáknál. - Több szerencsével jár, ha valamelyik kocsmában kérdezősködik, de csak óvatosan: a végén még azt hiszik, hogy valami templomi beépített ember - magyarázza aztán, ami tényleg jó tanácsnak bizonyul, és mintha enyhén reménytelibb arckifejezése lenne Aliciának is ezek hallatán.
- Köszönöm, ezzel sokat segített - enged meg egy halvány mosolyt. - További szép estét - biccent egyet búcsúzóul, majd sarkon fordul, és ismét a város utcáit rója, igyekezve egy fogadót találni, ahol ismét kérdezősködhet. Templomba egyértelműen nem lép, még a végén ott kiderülne, miféle szerzet is ő valójában, és mindenképpen elkerülné az efféle fölösleges bajokat.

A küldetést lezárom, sajnos TP-t vagy váltót nem tudok érte adni.