[Magánjáték] Der Ritter, das Mädchen und die Magie

Az épületek közelségének biztonságában kicsit felszabadultabb lett, és lendületesebben fordult a férfi felé a kérdésére. Meddig? Nem sokáig...
- Hol-nap, vagy hol-nap után indu-lok tovább - válaszolt, kicsit megszeppenve a fiú utolsó mondatától. Nem békés? Ha ezt mondja, akkor ez a hely még annyira sem az, mint máshol Veronián? Akkor viszont nem túl jó ötlet itt maradnia... De mostmár nem vághat neki, mert éjszaka a legnagyobb butaság utazni...
- Te is ma-radsz né-hány na-pig? - kérdezte, kicsit megnyugvást remélve attól, ha nem is kifejezetten vele, de a faluban marad a varázsló férfi is.

Ahogy megérkezted, kissé lemondó pillantással távologott a lánytól el. Mostmár rendben lesz, ha eddig eljutott egymaga...amit még mindig nem értett, hogy hogyan volt rá képes. De volt valami ebben a lányban, ami eloszlatta Gerardban a kétségeket.
- És szolgálatban vagyok. Vissza kell mennem, vár engem a századom. - mondta tömören. Még az is lehetett, hogy egy kém démon, akit a déliek küldtek ide. Senki sem gyanakodna egy démon kémre. Miért gyanakodnának, az egyház megérzi, ha démon jár köztük. Olyan ostoba terv, hogy senki sem gyanakodna rá. Tiszta zsenialitás. Olyannyira, hogy Gerard el is nevette magát. Ha tényleg ez a helyet, hát a gyerek nyert magának egy sikeres napot.
- Na, Isten áldjon! - intett egyet, hogy illendően köszönjön el a kis fruskától.

Kissé elkeseredett... Szívesen hallgatta volna még a mágust... De megértette ő, hogy dolgoznia kell... Neki is előfordult már hasonló. Igazán kár érte, hiszen valószínűleg ha több ideje lenne, sokmindent megtanulhatna tőle. Például... hogy mit kell csinálni, hogy sokkal öregebben se legyen nyúzottabb, mint amilyen most...
- Köszö-nöm, hogy segí-tettél! - szól még a férfi után, ahogy viszonozza az intést, de még nem mozdul semerre... Nézi, ahogy eltűnik a látóhatáron, és csak utána indul egy sóhajtás kíséretében a falucska felfedezésére, esetleg szállást találni.
Nem volt könnyű dolga, nem túl jó arcú alakok is mászkáltak a környéken, akiket ösztönösen került ki messziről.
Végül egy kicsi, viszonylagosan meleg helyet kapott, hogy nyugovóra térhessen. Elalvás előtt még kérdezgette Armarost a mágiáról, de nem lett sokkal okosabb.
A következő estét pedig már mérföldekkel arrább, biztonságosabb környéken töltötte, megnyugodva, hogy a katonák nem akadtak a nyomára.

Nos, ez igencsak korszakot átölelő játék, ahogy nézem nem ma kezdődött már, a zárás is váratott magára egy kissé. Jó volt egyébként, érdekes volt látni a találgatós játékot, ami látszólag nagyon lefoglalta Gert, miközben Sunak nem sok fogalma volt róla, hogy kóstolgatják. Hossz természetesen rendben volt. 

Jutalom: 100 TP 
Su: Gyöngyvirág
Ger: Zafír