[Magánjáték] Suzanne és a nefilimek

Kicsit megnyugodva visszamosolyog a férfira, mielőtt tovább megy.
Ő nem lepődik meg, és nem is néz a nő után. Mióta itt van találkozott már vele, és hallotta is kiabálni egymással a ház urát és úrnőjét.
Mikor Naela beszélni kezd észbe kap, és röviden bemutatja a vele érkezőknek.
- Naela és Ko-rach. Ők is ván-dorok, mint én, és szí-vesen segía-tenek bár-miben - erősíti meg a nefilim lány szavait.
- Lassan fogadót is nyithatnék - jegyzi meg morgással sóhajtva a gazda. - Ha tényleg hasznosak, nem bánom, de a főzésben is segíteniük kell akkor. Te pedig kicsit húzd össze magad - fordul Suzi felé, aki magától értetődően bólint, hogy nem kérdés, megteszi. - Akkor mutasd meg nekik, hogy tudtok aludni. Nem fogadós vagyok, nem tudok külön szobát biztosítani a hölgyeknek, ha ilyen igényeik vannak, menjenek máshova.-
Suzi kicsit megszeppenve bólint újra, és inti maga után újdonsült társait. A szállasadó eddig nem volt ilyen mogorva, és még nem állt össze neki, hogy most miért reagált ilyen nyersen. Egyszer majud megérti, hogy a feleségével való veszekedés viselte meg kissé.

A farm ura elélg indulatosan szól vissza Suzinak, amire Korachnak ökölbe szorul a keze, de persze Naela számított is erre, elvégre ismeri már a rokonát. Elég áll és eltakarja a ketét, sőt hátra is nyúl, hogy megfogja, mikor szóba kerül, hogy nincs külön helyiség, egy helyen fognak mindannnyian aludni.
- Köszönjük szépen jóuram, lepakolunk és jövök is segíteni a főzésben! A gazda csak bólint, neki aztán mindegy, legalább nem kényes vándorokat fogott ki, akik csak szállást kérnek és két szalmaszálat nem tennének keresztbe.
- Van lekaszálni való fű, amihez jól jön az erős kéz, mutasd meg neki hol találja a kaszát leány. Fordul Suzihoz a gazda, lesz ám mit csinálniuk és persze egymástól távol, hogy véletlen se fecserésszenek itt, a munkát nem élvezni kell, csak elvégezni.
- Elég feszült szegény gazda súgja maga mellé a lánynak Naela, aki mintha kicsit megszeppent volna. - Ne vedd magadra, hogy úgy beszélt veleld. Egészíti ki még a dolgot, majd alig várja, hogy megérkezzenek a szobájukba, bár Korach valamivel jobban várhatja, mert ismét esélye lesz majd este beszélgetni, már ha nem fárasztja le a munka.*

Megkönnyebbül, hogy mindent sikerül tisztázni.
Lendületesen bólogat, mindent megmutat, de inkább már menne, hátha idővel a gazda lenyugszik és nem kell attól tartania, hogy valami ügyetlensége miatt elküldi a farmtól idegességében.
Na azért közben Korachra is pillant, hogy neki sincs-e ellenvetése a kaszáláshoz (amihez Suzinak nem volt elég ereje, így túl hamar belefáradt)
Végül az épület mellett haladva elindul, hogy megmutassa a két félangyalnak, hol tehetik le a holmijukat.
- Nagyon fe-szült - ért egyet a lánnyal - Pedig min-dent jól csinál-tam - panaszolja, értetlenül. Hiába pröbálja megfejteni a gazda feszültségének okát.
Arra pedig, hogy ne vegye magára, csak kérdőn pislog Naelára. De hát ha ilyen morcos volt vele a szállásadójuk, akkor biztosan hibázott valamiben... Csak éppen nem tudja miben hibázhatott, mikor precízen és lelkiismeretesen megcsinált mindent, amit kértek tőle... Lehet olyat is kellett volna találnia, amit nem kértek?
Az, hogy a ház ura igazat nondott, amikor arról beszélt, a farmja nem fogadó, már azzal is bebizonyosodott, hogy a kijelölt szállásukra tartva a csapat kellett haladjon a jószágok mellett. Nem mondható kevésnek, de falusi embernek kofejezetten tisztes vagyont képviselt a két tehénből, néhány kecskéből és egy disznóból álló állomány. Az elmúlt idők viszontagságai ellenben rajtuk is neglátszottak. A tehenek lesoványodtak, a kecskék is megviseltnek néznek ki, és a disznó sem úgy kerekedik, ahogy illene ebben az időszakban...
Ezért is áll meg mellettük Suzi, és ad a leggyorsabbnak egy darabka kenyeret a zsákjából. A többire pedig bocsánatkérőn néz, mikor odaérnek
- Legkö-zelebb ti is kap-tok - ígéri, mielőtt tovább vezeti Naelát és Korachot.

Korachnak diadalittas a mosolya, amióta tudja, hogy a kér lánnyal lesz közös helyiségben este. Persze nem fog odabújni egyikükhöz sem, főleg nem Naelához, de azért ki tudja mi sülhet ki a dologból még. A fűkaszálás nem nagyon érdekli, elvégre jó erőnlétnek örvend, nem fog megártani neki ez a munka és persze ahhoz nem is kell túlöltözni sem és a napon lehet. Szereti a nap sugarainak a melegét a bőrén, amivel nincs máshogyan nefilim társa sem, bár Naela bőre barnább.
- Nem veled volt baja, hanem a feleségével való veszekedés dúlta fel és rajtad vezette le, ami nem szép dolog, de inkább nem tettem szóvá, de engem nagyon zavart. Vallja be a lány félangyal az érzését, meg persze az unokatestvérére is figyelnie kellett, néha tényleg védőangyalnak érzi magát, aki segít kikerülni a nagyobb konfliktusokat.
- Mi történt az állatokkal? Mitől ennyire soványak? Érdeklődik Naela és megsimogatja az egyik kecske fejét, ami még mekeg is neki valamit. Korach, csak a holmiját cipeli és amint megvan a hely, ledobja valahová és leveszi a felsőjét is, hogy rádobja. Nem fog ennyi göncben füvet vágni az is biztos. A nadrág bőven elég lesz.
- Merre találom a kaszát Suzi drága? Lép közelebb, de azért még tisztes távolságban megáll. Naela is lepakol és a köpenyét is leteszi, a főzés izgalmas lesz, régen csinált ilyesmit már. A fűszerekkel jól bánik azonban, tudja mihez mi megy jól. Anyukája után, még barátnője tanította ilyesmikre, úgy fest, most hasznát is veheti.
- Én megyek a gazdához, hogy segítsek neki, remélem már nyugodtabb lesz. Indul el visszafelé Naela, nagy baj csak nem történik Suzi és Korach között, elvégre mindenki vigyáz mindenkire.
A gazda már várja is a nefilim lányt, hogy utasítgassa a zöldség megpucolásához és felaprításokhoz, igazából nem is ő főz, csak a keze alá dolgozik valakinek. Nehéz visszafognia, hogy ne szóljon bele az étel ízesítésébe, de nem szeretne fölösleges feszültséget. Inkább beszélgetést kezdeményez és jó, meg boldog felé próbálja terelni a témát. A feleség és a vita, az most direkt kimarad, nem szeretne ajtóstul berontani. Jó lenne, ha ki tudná békíteni a két félt, de nem ez az elsődleges feladata.

Elgondolkodva hallgatja Naela magyarázatát... Érthetőnek tűnik, de valahogy még sem egészen látja az összefüggést. Ha ez igaz, akkor szimpla gonoszság a gazdától, hogy vele morog, amikor nem is rá mérges, és el sem rontott semmit...
Viszont nem rágja magát sokáig a dolgon, mert kapott feladatot, amit boldogan teljesít.
Ő is sajnálja az álltatokat, de igazán magyarázattal nem tud szolgálni a lánynak
- Nem tu-dom biz-tosan. Itt is sok ször-nyűség tör-tént a hosszú es-te óta. - mondja vissza a kézenfekvő magyarázatot, amit ő is hallott ezzel kapcsolatban.
Innen már csak néhány lépés az a nem luxus körülményeket biztosító, de a maga nemében takarosnak és komfortosnak tekinthető egykori szénapadlás, ahol az időjárástól védve lehetnek, és van széna is, ami viszonylag puha fekhelyet jelent.
Megvárja, hogy letegyék a holmiikat. Korach nekivetkőzését nem igazán reagálja le. Nem érez késztetést bámulni, még úgy sem, hogy a maga fogalmaiban szépnek találja a férfit.
- Megmu-tatom - biccent válaszként a férfi kérdésére, és le is mászik a létrán.
Bólint Naelának, hogy tudomásul vette. Neki most nem oda kell majd mennie, de mikor enni leülnek, biztosan találkozni fognak.
Korachot nem kell messzire vezetnie. Az épület oldalán nyílik az ajtó, ami a szerszámraktárt rejti, ott lesz a kasza is.
- Tu-dod, hol kell kaszál-ni? - kérdezi meg a biztonság kedvéért, mert magából kiindulva nem biztos benne, hogy ez egyértelmű.

- Szegény állatok, lehet fertőzött volt a víz és amiatt betegek vagy azok voltak. Sajnos a gyógyításhoz nem ért még, főleg nem az állatokéhoz, így kicsit tehetetlennek érzi magát. A konyhában amit tud összeszed mosléknak valót és majd elhozza a malacnak, legalább az legyen jó húsban. Felmásznak a szénapadlásra, ahol végre lepakolhatnak. Nem túl nagy, de kényelmesen elférnek egymás mellett még így is. Naela nem is marad tovább, elsiet vissza a gazdához, hogy vele beszélgethessen.
Korach meg nekivetkőzve a feladatnak indul el Suzi után, azonban nem használja a lépcsőt, inkább leugrik és a szárnyával tompít az esésen. Ez olyan jó kis landolás, amit régen házak tetejéről való leugrás közben is gyakoroltak, elvégre egy jó harcos minden körülmények között közlekedjen gyorsan és ügyesen. A férfi megtanulta, hogy szárnyait hogy tartsa, elvégre nem szimmetrikus és a hatás sem ugyanúgy éri. Nem mennek messzire, ahol a kezébe is veszi a kaszát a nefilim. Olyan, mint egy halálosztó angyal így, de persze ezen csak magában viccelődik inkább, mert Suzi nem tűnt úgy, mint aki szereti az ilyesmit hallani.
- Gondolom, ahol már túl nagy a gaz, de megmutathatod, nem szeretném rosszul végezni a dolgom. A vállára dönti a kaszát és kisétál a birtokra, hogy megnézze merre is kellene mennie. Ha megtudja akkor visszafordul még Suzihoz.
- Köszönöm drága, találkozunk vacsoránál! Kacsint és megy is dolgára.

Mindeközben Naela a gazdával beszélget és elég jó kedve lett az embernek, észre sem veszik, hogy eltelt az idő és a félangyal egyedül marad a konyhában, hogy vigyázzon az ételre. Kicsit saját magával viaskodik, hogy ízesítse-e e levest, mert szerinte lehetne ez jobb is, de nem ezért van itt és nem akarja elrontani a gazda kedvét egy ilyennel. Persze ott van az a lehetőség is, mi van ha ízlik neki is? Inkább nem csinál semmit, jobb a békesség, utólag is lehet ízesíteni még a saját adagját.
A farm ura elmegy ellenőrizni a munkákat, mindenki jó munkát végez vagy végzett, így jobb kedvvel szólítja őket, hogy mindjárt kész az ebéd, készüljenek hozzá és mosakodjanak le a kútnál van egy hordó víz erre. Igazából Korachra fér rá leginkább, mert ő izzadt a napon, oda is lép, hogy megmossa magát ahol kell, majd egy kis vödörrel le is önti magát a feje tetejéről. Igazán frissítő érzés és hát mire beér meg is szárad szinte, annyira süt a nap még mindig.
Az asztalon finom húsleves és csirkepörkölt lett tálalva nokedlivel. Van hozzá finom kovászos uborka és gyöngyhagyma is.
- Jó étvágyat! Hangzik Naela és a gazda szájából is. A feleség nem ért haza, így nélküle esznek.
- Köszönjük, viszont. Férfias adagot szed magának Korach és hozzá is lát, miközben Suzira mosolyog.

Csak tanácstalanul pislog a nefilim lány magyarázatára. Aztán megvonja a vállát. Nem tudja fertőzés okozza-e, vagy egyszerűen az, hogy az embereknek sem jut éppen bőségesen élelem.
Az ő holmija már a padláson van, viszont most, hogy más is beköltözik, magához veszi inkább azt a zsákot, amiben azokat a dolgait tartja, amiket nem lehet pótolni. Csupa-csupa kincs, amit ajándékba kapott… Legalábbis ő így hiszi. Nagyon kell rá vigyáznia!
Kicsit sajnálkozva bólint Naelának és néz utána, mikor az elsiet a konyha felé. Már az illat alapján is meg lehet találni, úgyhogy nem aggódik érte, hogy eltéveszti.
Ellenben Korachhal, akinek a mutatványán elámul. Fájdalmasnak néz ki a szárnya sérülése, de még így is nagyin-nagyon hasznos… Vajon neki miért nincs szárnya? Akkor könnyebben jutna el oda, ahova akar, és könnyebb lenne eltűnni is azok elől, akik ártani akarnak neki, vagy megijesztik.
Miután ő is leért a létrát használva, felteszi a kérdést, ami a férfi esetében aggasztotta.
A kérésre, hogy mutassa meg, bólint, és el is vezeti a nefilimet néhány méterrel odébb egy nem óriási, de szép darab legelőhöz, ahol már igencsak megnőtt a gaz, így az állatok nehezen jutottak volna hozzá az ételhez, és a széna is kifogyóban volt, tehát éppen elérkezett az ideje a kaszálásnak.
Automatikusan menne is tovább a saját dolgát végezni. Mosolyogva fordul vissza Korachhoz, és biccent a köszönetnyilvánítására - Nem olyan gyakran hallja bárkitől, hogy megköszönné amit tett…
Végül elszalad azon gondolkodva, hogy bár azt hitte, hogy nagy butaságot csinált, amikor megígérte a nefilimeknek, hogy vigyáznak egymásra, mégsem volt olyan rossz döntés… Talán tényleg nem lesz baj belőle…
A délelőtt hátralévő részében a mosásban segített, üzeneteket hozott-vitt a házban, és egyszer-kétszer azon kívül is.
Mikor meghallotta az ebédre hívó szót, már kissé ki is merült, úgyhogy boldogan indult el a konyha felé, miután befejezte a munkát, ami éppen a kezében volt.
Az asztalhoz ülve kikerekedett szemekkel nézi, micsoda lakomát varázsoltak az asztalra Naeláék, kicsit hitetlenkedve is nézve, hogy ebből neki is is jut.
Korach megszólalására ocsúdva sietve ő is köszönetet mond, és jóétvággyal kezd enni.
- Min-dig ilyen fino-makat esz-tek? - kérdezi nem bírva kíváncsiságával a  félangyalokat még mindig az ámulattal a tekintetében.

Korach eléghedetten húzza mosolyra a száját, amikor látja Suzi ámulását. Na igen, még ilyen félig csonka szárnnyal is életképes, szóval nem kell félteni vagy szánni őt. Ez emlékezteti egy csatára, amit soha nem fog elfeledni és persze tanult is belőle. Azóta megváltozott benne valami, ami már nem fért bele a nefilim kódexbe, szóval így is vált mondhatni szakadárrá, amit nem reklámoz. Naela is tudja, hogy az, mégsem említette még eddig, úgy tűnik ez amolyan tabu lesz köztük és mások előtt is. amíg nem kérdezik, még hazudnia sem kell erről, sokaknak elég annyi, hogy félangyal, nem foglalkoznak mással. Pedig a törzsek szerint is elég sokfélék lehetnek, no de ez most mindegy is.
- Ó remek, legalább nem olyan hatalmas rész ez, hogy megszakadjak! A hajába túr baljával, majd a kaszával a kezében elindul, hogy munkához lásson, mert a kasza magától nem teszi a dolgát. A felével végez csak a gazos részen, mikor ebédet hall és meg is örül neki. Férfi létére egy ilyen munka után még szép, hogy jól esik neki az evés. Miközben dolgozott persze volt egy két parasztlány, aki a kerítés közelében megállt és őt nézték, amitől még jobban ment a munka és persze a feszítés is. Úgy érzi jó lesz neki itt, este majd eltűnik egy kicsit, keres magának egy belevaló kis pipit, akivel elszórakozhat, majd csatlakozik a többiekhez a padláson.
- Otthon sokkal fűszeresebben főzünk, de igen, ott finomakat ettünk, most az utazások során csak igyekszünk jókat enni. Ebben a fűszerek, amik Naelánál vannak sokat segítenek, de azért közel sem olyan, mint odahaza egy teljes kétfogásos étkezés mindenféle finomsággal.
- Én elszoktam az ilyesféle jó ételektől, de Naela visszahozza az ízeket, amióta mellé szegődtem. Válaszol Korach, már csak azért is, hogy ne legyenek téveszmék, hogy ők ketten egy párt alkotnak vagy régóta vannak így párban.
- Ebéd után majd etessétek meg az állatokat és fejjétek le a teheneket, remélem tudjátok hogyan kell, de ha nem, megmutatom. Szólal meg a gazda, elvégre ne most ismerkedjenek itt neki, inkább a munkán járjon az eszük, elvégre az ebéd csak egy kis fizetség, amiért még meg kell dolgozniuk a továbbiakban is. Korachnak azért nem szól, mert már így is jó munkát végzett, de a fele még hátra van és azt kell befejeznie. Ha készen van, akkor meg segíthetnek neki a lányok is összegereblyézni és bálnázni a lekaszált fűt.

Teljesen ámulatban hallgatja, hogy van hely, ahol általában még ennél is gazdagabb ételeket esznek. Sokszor...
- Ti főne-mesek vagy-tok? - kérdez igencsak pislogva, hiszen más logikus magyarázatot nem tud elképzelni... Arra, hogy az uralkodó családhoz tartoznak-e, nem mer rákérdezni, de még azt sem tartja elképzelhetetlennek, hogy csak ott esznek így naponta.
Ezek után nem is meri említeni, hogy neki az is boldogság, ha ünnepekkor ilyesmit ehet, amikor a ház asszonya, akinél éppen szállást kap lakomával készül a méltó ünnepléshez... 
Megértően bólint Korach felé, kis sajnálkozással a tekintetében. Nem lehet könnyű, ha valaki ilyesmihez szokik, aztán nem jut ilyen fejedelmi lakomához... 
A gazda felszólítására komolyan bólint. Ő tudja, és ezeket az állatokat látta is már, és etette is. 
Nem kell sok idő az ebédre... Az hogy mennyire nincs az ilyen ételekhez szokva látszik abból is, hogy mennyit tud megenni belőle. Félig sem volt tele a tányérja, de így is kénytelen az állatoknak is vinni belőle, mert nem tudott mindent megenni, ami a tányérán volt.
Naelával közösen indul el, hogy gondoskodjon az állatokról. Szívesen csinálja, azért is, mert aranyosnak találja az állatokat, és azért is, mert addig sem emberek között kell futkáróznia. Felüdülés neki egy ilyen feladat.
Nem csoda, hogy mosolyogva teszi le a vödröt a lesoványodott állatok elé, és simogatja meg őket kedvesen.

- Nem, nem vagyunk főnemesek, csak sokan összedobjuk amint van és általában többen ebédelünk együtt, így még ha sokan csak keveset adnak bele, de mégis több lesz, így mindenki jól lakik. Meg amikor sokan főznek együtt, akkor sokkal több rakjunk bele ezt is meg azt is hangzik el, amitől tényleg nagyon ízletes ételek készülnek.
Korach elmosolyodik, amikor Suzi megértően bólint felé, tényleg nem jó dolog, de mindent meg lehet szokni. Most viszont, hogy Naelával van jönnek vissza az ízek és jókat szokott enni. A gazda azonban félbeszakítja ezt a kis csevejt, nem szeretné, hogy túlságosan is jól érezzék magukat. Sóhajt egyet és folytatja az evést némán, mint a többiek.
Mikor végeznek, akkor megköszönik az ételt és Naela Suzit követve indul az állatok felé.
- Én még soha nem fejtem tehenet meg kecskét súgja oda a lánynak, az etetés egy dolog, de a tejfejés az már más dolog és ott leragadt a nefilim.
Korach eközben elmegy, hogy lekaszálja a maradék füvet is, majd utána szól, hogy valaki segíthetne összegereblyézni, mert egyedül nincs kedve folytatni a munkát.

Csodálkozva pislogott Naelára. Létezik ilyen hely? Ahol összeadják, amilyük van, és egymásról is gondoskodnak? Nehezen akaródzott elhinnie, hogy ilyen létezik... 
Persze, rengeteg jó emberrel találkozott, de közülük is a legtöbben csak fizetségért cserébe voltak hajlandóak megosztani vele az élelmüket, és a házukat egy-egy napra. Egy-két kivétellel találkozott csak, akiknek örökre hálás lesz.
Ez a dillema le is foglalja a gondolatait, míg befejezik az ebédet. Utána pedig kicsit felfrissülve, és az ételből nyert újult erővel vezeti Naelát az állatokhoz. Nem nevezné magát gyakorlottnak, de boldogul az állatok  megfejésével.
Először meglepetten néz a nefilim lányra, amikor az bevallja, hogy még nem csinált ilyet, pár pillanat múlva viszont elmosolyodik és bátorítóan súg vissza
- Megmuta-tom! -
Elmagyarázni nem tudná, ő maga is úgy tanult bele, hogy megmutatták neki, és segítettek az első napokban. 
Hogy nekiláthassanak a "leckének", az egyik tehénhez megy, és simogatva odavezeti a fejőszékhez. Aztán óvatosan, lassú, finom mozdulatokkal kezd bele a műveletbe, közben figyelve, hogy Naela is jól lássa.
Mire Korach kiált, nagyjából készen vannak a fejéssel is, úgyhogy siet is, hogy segítsen a gereblyézésben.

Itt ebben a világban nem érezte még Naela, hogy létezne ilyesmi. Igaz néha összeadták amijük van és megvendégelték őket az hívő emberek, de ez változó. Van, ahol nem engedték, hogy dolgozzon, mert annyira magasztalták, ezért szereti többnyire elfedni a szárnyait, mert talán úgy nem annyira feltűnő a kiléte. Elég csendesen telik az ebéd, majd mindenki megy a dolgára.
- Rendben. Odalép Suzi mellé és nézi, ahogy a tehénhez nyúl. Eszébe jut valami, amitől elönti a pír az orcáját. Nem lángol a feje, de azért látszik, hogy zavarban van. Csak belegondolt a tehénnek az milyen része és hát biztos benne, hogy érzékeny is. Igaz ezek csak állatok, mit is foglalkozik vele. Gondolatait hamar elhessegeti és egy másik tehénhez sétál.
- Na akkor lássuk. Végigsimít a tehénen és leül a mellette lévő székre, majd nekikezd eleinte nem túl ügyesen, de nem sok időre rá már sikeresen a fejésnek. Nem valami gyors, de mégis jobban haladnak, mintha egyedül Suzi csinálná csak.
Korach kiáltása pont jókor jön és ő is megindul, hogy segítsen összegereblyézni a lekaszált füvet. Ez valahogy jobb munkának tűnik, mint állatokat fejni. Korach egy kúthoz sétál, hogy megmossa magát, miközben elkap egy beszélgetést is. Elég jól elvan ott még, amíg végighallgatja mi folyik, majd visszasétál a lányokhoz.
- Arról beszélnek a falusiak, hogy indul pár karaván egy faluba segíteni, ahol megnyitottak egy bányát, ami meg van átkozva. Pont nekünk való feladat! Naela elhúzza a száját, talán ideje lenne segíteni az embereken is, nem csak különböző fajokat megismernie, elvégre a hitet is életben kell tartani és ez nefilimeknek való feladat lehet.
- Szerintem is mennünk kellene. Szerinted? Néz Suzira.

Elégedetten, és kissé büszkén magára figyelte, hogy Naela lassanként boldogul a fejéssel.
- Jól csiná-lod - mosolyog boldogan, és észre sem veszi, hogy tulajdonképpen nem öt percbe telt befejezni a fejés. Fürgén elviszi a tejet az éléskamrába, és szalad is Naela után, hogy segítsenek Korachnak összegyűjteni a szénának valót.
Így a nap vége felé közeledve kifejezetten boldog, hogy ezt a sok mindent nem egyedül  kellett csinálnia.
Munka közben ugyan nem kezdeményez beszélgetést ő, de ha a nefilimek kérdezgetik, akkor mosolyogva, vidáman, és szinte alig észrevehető darabossággal válaszol annak ellenére, hogy neki nagyon fárasztó volt ennyi mindent csinélni egy nap alatt, és a fáradtság a beszédet is nehézkesebbé teszi számára.
Az átok említésére ijedtség költözik a tekintetébe… Az veszélyes… Inkább elkerülni kellene, de jó messzire.
A ijedtség kétségbeeséssé változik, amikor Naela is amellett foglal állást, hogy oda kell menni…
~ Ugyan már, Suzi. Ne legyél ilyen kis nyuszi. Jó móka lesz, menj! ~ szólal meg Armaros, mire a kétségbeesésből előbb lemondás, majd megadás lesz.
- Vigyá-zunk egymás-ra - motyogta szinte, ezzel adva szintén beleegyezését a tervhez, hogy utánajárjanak az átoknak.

//folytatása a Ne legyenek más isteneid küldetésen

Ui.: Egyszer csak megjegyzem, hogy Naela kap nyersit is. Felírhatsz magadnak egy ilyet (biztosan volt egy jó adag saras rész a gazdáék udvarán...):

Név: Dongóméreg
Eladási ár: 100 váltó
Leírás: A mocsárban található apró rovarok, a mocsári dongók méregzsákjából nyerhető ki. Atlátszó és szagtalan, viszont elég gyenge. Körülményes kinyerni, maguk a dongók viszont gyakoriak.
Fellelhetőség: Mocsarakban