Kezdőlap
Regisztráció
Belépés
Név: Kastiana
Faj: Ember
Frakció: Hellenburgi Királyi Szövetség
Kaszt: Ügynök
Nem: Nő
Kor: 23
Kinézet:
Filigrán alkatú, kecses termet. Nagyjából olyan 170 cm lehet. Tépett vágású haja sötét acélkék színű. Szemei élénk barnák, szemöldökei finoman íveltek. Jellegtelen arcvonásainak egyhangúságát az állán lévő, aprócska tetoválásnak ható, furcsa anyajegy töri meg.
Nyakában, fagyöngyökből felfűzött, réz kulcsos medallionnal díszített, saját készítésű nyaklánca függ.
Testhezálló, passzentos sötét, magas nyakú ruházatot visel, mely kényelmes és szabad mozgást biztosít számára. Combjain, csípőjén, a hónalja alatt, két oldalt, egy-egy kisebb táskát hord magára szíjazva. Nehéz, vastag talpú, több sor csatos, magas szárú csizmát visel. Kezein praktikus, ujjatlan kesztyűk.
Hosszú, fekete, kétsoros gombos, zubbony kabátban jár.
Jellem:
Igen összetett személy. Életében jelentős tényező a változatosság, az újszerűség és a haladás keresése. Kalandvágyó, elmés és temperamentumos, semmiféle kockázattól nem retten vissza. Egy meghatározott feladat mellett nehezen tud sokáig megmaradni, állandóan keresi az újdonságot. Kommunikatív, barátságos és energikus, de tudja mikor okosabb, ha meg se szólal. Általában könnyűnek találja a munkát és a tanulást, főleg ha ezekben is talál némi változatosságot. Nagyszerűen képes lelkesíteni másokat, de saját magát már kevésbé. Jól alkalmazkodik a változásokhoz, a helyzetek többségében is ügyesen feltalálja magát.
Ha negatív jellemvonásai előbújnak belőle, akkor durva, kegyetlen erőszakosságban, vehemens önérzetességben, hirtelen haragúságban, és önpusztító életvitelben nyilvánulhatnak meg nála. Egyszerre tud szarkasztikus és kérlelhetetlen lenni. Figyelnie kell arra, hogy nehogy diktátor váljon belőle.
Sok minden érdekli, ezért hajlama van arra, hogy szétforgácsolja az energiáit és kiégjen, de megtanulta, hogyan koncentrálhatja a figyelmét éppen arra, amit csinál.
Szíve mélyén romantikus alkat, és mint mindenki, keresi a boldogságot. Nagyvonalúság jellemzi, utálja a kicsinyes helyzeteket és az alantas embereket. Inkább csak kis társasággal veszi körül magát, de az legyen megbízható.
Nem idegen tőle a pesszimizmus sem, de hisz abban, hogy minden rosszban van valami jó.
Mindig diplomatikuságra, igazságosságra törekszik, de vannak olyan helyzetek, amikor környezete számára egyáltalán nem tiszta, hogy mit és miért csinál. Ez azért lehet, mert megszokta, hogy leginkább csak magára számíthat. Nem alkalmas vezető posztra, de mivel másokat kitűnően tud támogatni, segíteni, ezért benne van a potenciál, hogy magas beosztásban dolgozók jobb-kezévé váljon. Megbízható és olyan személy, akire lehet számítani.
Ellenségként, az alattomos és szeszélyes személyiségjegyek jelennek meg nála.
Szerelmi téren is rendkívül sajátos személyiség, ami miatt soha nem fog találni magához való ideális partnert.
Előtörténet:
Kastiana, északon, a mai Veroniai Királyság területén született, az Úr 809. évében egy ötfős család legidősebb gyermekeként, egy isten háta mögötti, jobbágyi porfészekben, egy Britol nevű kis faluban.
A királyság kettészakadásával, Észak és Dél háborúskodásai alatt lett oda otthona és családja. Apjuk, Talus kovácsként és ékszerészként kereste meg a mindennapi kenyérre valót. Anyjuk, Khora bábaként és gyógyfűvészként tevékenykedett a közösségben. Szülei a viskójukban lelték borzalmas halálukat, mely porig égett, amikor martalócok vonultak végig a környékbéli falvakon, közöttük Britolon is.
Khora a vállainál fogva maga felé fordította legidősebb lányát. Füst terjengett körülöttük.
- Tia! Mennetek kell a testvéreiddel, vigyázz rájuk!
- De…
Anyja elfordult és az egyik szekrény aljából, egy lapos ládából elővett több barna folyadékkal teli üvegcsét és Kastiana zsebeibe tette, egy telerajzolt és írt papírossal együtt.
- Ezek a megfelelő pecséttel a segítségetekre lesznek.
Apjuk lépett oda hozzájuk.
- Gyerünk, kimásztok a kamra ablakon! Siessetek!
Azzal már indultak is, Khora maga előtt terelte gyermekeit. A kis Kastiana ellenkezett, húgai csak riadtan hallgattak.
- Gyertek ti is!
Talus némán megcsóválta a fejét, sorban felemelte a lányait és segített kimászniuk az ablakon, amin éppen hogy kifértek. Anyjuk bentről kikiáltott rájuk.
- Szaladjatok innen!
Tiana két húgával, Lirával és Meklával elmenekülve, egy közeli kis erdősségben talált egy időre menedékre. Közülük, Mekla volt a legkisebb, három esztendővel Lira után jött a világra. Az elárvult testvérek Hellenburgba indultak, de útközben egy csapat vámpírba botlottak. Életüket egy szakadár csoport mentette meg, akik szintén a déli régió fővárosába tartottak.
822-ben a három nővér, mint megannyi a háborúk miatt földönfutóvá vált gyermek, a protestáns egyház árvaházba került. Ahol mind a három kislányt az alapok után, a képességeikhez mérten kezdték okítani és a reformer irányzatú vallási tanok szellemében nevelni. Az idő múlásával Kastiánának nagymérvű találékonysága bontakozott ki, bár semmiben nem emelkedett ki igazán, de sok mindenben jól megállta a helyét, ahogy két húgának is fejlődtek a képességei. A nálánál két évvel fiatalabb Lirának az íjászathoz volt kifejezettebb érzéke, míg kishúguk inkább a kardforgatásban jeleskedett.
Egy nap, amikor egy kisebb csapattal kiküldött felderítésben voltak egy északi területen, nevezetesen is Cinderweald erdeiben, démon horda és számos sötétséglakó lény kerítette be őket. Rajtuk ütöttek és a könnyű vértezetű, mozgékonyságra kialakított, kis létszámú különítményt hamar szétzúzták, megosztva, menekülésre kényszeríttették. Tianáék is elszakadtak a többiektől és a tünde erdőségből egy közeli tanyára menekültek a nyomukban lévő árnylények és démonok elől. Egy vályogházban elbarikádozták magukat, ezzel végül valahol saját magukat ejtették csapdába.
- Most mi lesz? Hogy jutunk ki innen?
Szólalt meg Mekla zihálva és felindultan miközben az egyik zsalugáteres ablakon betörő karmos, csápos végtagokat kaszabolta.
Tia az egyik oldaltáskájából előkapott egy bőrszütyőt és Lirának hajította, aki egy polcot lökött éppen a másik ablakhoz.
- Fogd és szórd ki! Gyorsan!
Lira az elkapott erszényre pillantott és bólintott.
- Jó, de a só sem fogja sokáig feltartani őket.
Mindeközben a ház ajtaja a zsanéroknál lassan kezdte magát megadni, a betört ablakokon pedig félig meddig benyomulni a különböző árnyteremtmények.
- Ne pofázzatok már! Bassza szájba, itt pusztulunk!
Ordított rájuk Mekla, minden szónál, felváltva egyet-egyet lecsapva kardjaival. Persze, a hangzavarban ez nem is tűnt ordításnak, mely a démonok sivításától, morajától és a házostrom zajaitól volt eltelve.
- Jól van, na! Mindjárt, ne sürgess!
Lira elkezdte egy csíkban végigszórni a sót az ablakok, a falak és az ajtó mentén.
Az elhangzottakat Kastiana csak egy hosszabb pislogással és egy sóhajjal nyugtázva, megfordult és a helyiség üresebb falához lépett. Az egyik combján lévő kis táskából elővéve, egy kréta darabbal egy kört rajzolt fel, amibe egymásután több koncentrikus kört is belerajzolt, aztán a körsávokat berovátkolva, ék- és rovásírással felvitt a falra egy Belső Szem nevű pecsétszimbólumot. Egy lépéssel elhátrált, majd egy barna folyadékkal teli fiolát vett elő, ujjai között megforgatta.
Lira látta, hogy nővérük mire készül és mellette teremve, kikapta a kezéből a bájitalt.
- Tia, ne! Ez honnan…?
Az üvegcsére meredt, majd a falon lévő szimbólumra, aztán ismét a kezében tartott barna fiolát nézte.
- Ezt nem használhatjuk, nem tudhatjuk hova jutunk!
Kastiana egy pillantással sem méltatva húgát, így szólt:
- Már csak ez az egy van. Különben is vagy ez, vagy a biztos vég. Inkább ebben tűnjünk el, minthogy itt vesszünk. Elegánsabb.
Amint ezt kimondta és elmosolyodva nézett Lirára, az ajtó bedőlt, kiszakadt a falból és materializálódott démonok, alaktalan füstszerű jelenések özönlőttek be a helyiségbe és vetették rá magukat Meklára.
- Neee! Meklaaa!
Üvöltötte egyszerre a két testvér, ahogy kishúgukat elnyelte a sötétség raja.
- Lira! Most!
Dörrent rá Tiana testvérére, aki erre visszadobta neki a fiolát, és íját felajzva kezdte nyilazni az árnylényeket, démonokat. Ő pedig a falhoz vágta az üvegcsét, ami szétrobbant és fehéren gomolygó matéria kerekedett, majd összpontosult a Belső Szem körében egy hullámzó, vízszerű, fénylő asztrális felületetet létrehozva.
- Gyere!
Kiáltotta oda húgának és nyújtotta felé a kezét, amikor Lira éppen egy közeledő sötétteremtményt készült lelőni, de a lény egy ködszerű pajzsot idézett maga elé, amibe beleszállva a vessző, a következő pillanatban visszafordulva, Lira felé szállt. A nyíl az egyik szemén keresztül fejen találta és összeesett.
- Liraaa! NEM!
Ekkor a különböző démonok, gomolygó árnyak felé özönlőttek, mire belevetette magát az asztrális eseményhorizontba. Tiana zuhant át a términdenségen, a teleportból egy kietlen vidéken bukkant elő. Egy bukfenccel elterült a kemény talajon. Az asztrális átjáró azonnal bezárult mögötte, így egy démon és árnylény sem érkezett utána. A zord sziklás táj, ahova jutott, csakis a kősivatag lehet.
Faj: Ember
Frakció: Hellenburgi Királyi Szövetség
Kaszt: Ügynök
Nem: Nő
Kor: 23
Kinézet:
Filigrán alkatú, kecses termet. Nagyjából olyan 170 cm lehet. Tépett vágású haja sötét acélkék színű. Szemei élénk barnák, szemöldökei finoman íveltek. Jellegtelen arcvonásainak egyhangúságát az állán lévő, aprócska tetoválásnak ható, furcsa anyajegy töri meg.
Nyakában, fagyöngyökből felfűzött, réz kulcsos medallionnal díszített, saját készítésű nyaklánca függ.
Testhezálló, passzentos sötét, magas nyakú ruházatot visel, mely kényelmes és szabad mozgást biztosít számára. Combjain, csípőjén, a hónalja alatt, két oldalt, egy-egy kisebb táskát hord magára szíjazva. Nehéz, vastag talpú, több sor csatos, magas szárú csizmát visel. Kezein praktikus, ujjatlan kesztyűk.
Hosszú, fekete, kétsoros gombos, zubbony kabátban jár.
Jellem:
Igen összetett személy. Életében jelentős tényező a változatosság, az újszerűség és a haladás keresése. Kalandvágyó, elmés és temperamentumos, semmiféle kockázattól nem retten vissza. Egy meghatározott feladat mellett nehezen tud sokáig megmaradni, állandóan keresi az újdonságot. Kommunikatív, barátságos és energikus, de tudja mikor okosabb, ha meg se szólal. Általában könnyűnek találja a munkát és a tanulást, főleg ha ezekben is talál némi változatosságot. Nagyszerűen képes lelkesíteni másokat, de saját magát már kevésbé. Jól alkalmazkodik a változásokhoz, a helyzetek többségében is ügyesen feltalálja magát.
Ha negatív jellemvonásai előbújnak belőle, akkor durva, kegyetlen erőszakosságban, vehemens önérzetességben, hirtelen haragúságban, és önpusztító életvitelben nyilvánulhatnak meg nála. Egyszerre tud szarkasztikus és kérlelhetetlen lenni. Figyelnie kell arra, hogy nehogy diktátor váljon belőle.
Sok minden érdekli, ezért hajlama van arra, hogy szétforgácsolja az energiáit és kiégjen, de megtanulta, hogyan koncentrálhatja a figyelmét éppen arra, amit csinál.
Szíve mélyén romantikus alkat, és mint mindenki, keresi a boldogságot. Nagyvonalúság jellemzi, utálja a kicsinyes helyzeteket és az alantas embereket. Inkább csak kis társasággal veszi körül magát, de az legyen megbízható.
Nem idegen tőle a pesszimizmus sem, de hisz abban, hogy minden rosszban van valami jó.
Mindig diplomatikuságra, igazságosságra törekszik, de vannak olyan helyzetek, amikor környezete számára egyáltalán nem tiszta, hogy mit és miért csinál. Ez azért lehet, mert megszokta, hogy leginkább csak magára számíthat. Nem alkalmas vezető posztra, de mivel másokat kitűnően tud támogatni, segíteni, ezért benne van a potenciál, hogy magas beosztásban dolgozók jobb-kezévé váljon. Megbízható és olyan személy, akire lehet számítani.
Ellenségként, az alattomos és szeszélyes személyiségjegyek jelennek meg nála.
Szerelmi téren is rendkívül sajátos személyiség, ami miatt soha nem fog találni magához való ideális partnert.
Előtörténet:
Kastiana, északon, a mai Veroniai Királyság területén született, az Úr 809. évében egy ötfős család legidősebb gyermekeként, egy isten háta mögötti, jobbágyi porfészekben, egy Britol nevű kis faluban.
A királyság kettészakadásával, Észak és Dél háborúskodásai alatt lett oda otthona és családja. Apjuk, Talus kovácsként és ékszerészként kereste meg a mindennapi kenyérre valót. Anyjuk, Khora bábaként és gyógyfűvészként tevékenykedett a közösségben. Szülei a viskójukban lelték borzalmas halálukat, mely porig égett, amikor martalócok vonultak végig a környékbéli falvakon, közöttük Britolon is.
Khora a vállainál fogva maga felé fordította legidősebb lányát. Füst terjengett körülöttük.
- Tia! Mennetek kell a testvéreiddel, vigyázz rájuk!
- De…
Anyja elfordult és az egyik szekrény aljából, egy lapos ládából elővett több barna folyadékkal teli üvegcsét és Kastiana zsebeibe tette, egy telerajzolt és írt papírossal együtt.
- Ezek a megfelelő pecséttel a segítségetekre lesznek.
Apjuk lépett oda hozzájuk.
- Gyerünk, kimásztok a kamra ablakon! Siessetek!
Azzal már indultak is, Khora maga előtt terelte gyermekeit. A kis Kastiana ellenkezett, húgai csak riadtan hallgattak.
- Gyertek ti is!
Talus némán megcsóválta a fejét, sorban felemelte a lányait és segített kimászniuk az ablakon, amin éppen hogy kifértek. Anyjuk bentről kikiáltott rájuk.
- Szaladjatok innen!
Tiana két húgával, Lirával és Meklával elmenekülve, egy közeli kis erdősségben talált egy időre menedékre. Közülük, Mekla volt a legkisebb, három esztendővel Lira után jött a világra. Az elárvult testvérek Hellenburgba indultak, de útközben egy csapat vámpírba botlottak. Életüket egy szakadár csoport mentette meg, akik szintén a déli régió fővárosába tartottak.
822-ben a három nővér, mint megannyi a háborúk miatt földönfutóvá vált gyermek, a protestáns egyház árvaházba került. Ahol mind a három kislányt az alapok után, a képességeikhez mérten kezdték okítani és a reformer irányzatú vallási tanok szellemében nevelni. Az idő múlásával Kastiánának nagymérvű találékonysága bontakozott ki, bár semmiben nem emelkedett ki igazán, de sok mindenben jól megállta a helyét, ahogy két húgának is fejlődtek a képességei. A nálánál két évvel fiatalabb Lirának az íjászathoz volt kifejezettebb érzéke, míg kishúguk inkább a kardforgatásban jeleskedett.
Egy nap, amikor egy kisebb csapattal kiküldött felderítésben voltak egy északi területen, nevezetesen is Cinderweald erdeiben, démon horda és számos sötétséglakó lény kerítette be őket. Rajtuk ütöttek és a könnyű vértezetű, mozgékonyságra kialakított, kis létszámú különítményt hamar szétzúzták, megosztva, menekülésre kényszeríttették. Tianáék is elszakadtak a többiektől és a tünde erdőségből egy közeli tanyára menekültek a nyomukban lévő árnylények és démonok elől. Egy vályogházban elbarikádozták magukat, ezzel végül valahol saját magukat ejtették csapdába.
- Most mi lesz? Hogy jutunk ki innen?
Szólalt meg Mekla zihálva és felindultan miközben az egyik zsalugáteres ablakon betörő karmos, csápos végtagokat kaszabolta.
Tia az egyik oldaltáskájából előkapott egy bőrszütyőt és Lirának hajította, aki egy polcot lökött éppen a másik ablakhoz.
- Fogd és szórd ki! Gyorsan!
Lira az elkapott erszényre pillantott és bólintott.
- Jó, de a só sem fogja sokáig feltartani őket.
Mindeközben a ház ajtaja a zsanéroknál lassan kezdte magát megadni, a betört ablakokon pedig félig meddig benyomulni a különböző árnyteremtmények.
- Ne pofázzatok már! Bassza szájba, itt pusztulunk!
Ordított rájuk Mekla, minden szónál, felváltva egyet-egyet lecsapva kardjaival. Persze, a hangzavarban ez nem is tűnt ordításnak, mely a démonok sivításától, morajától és a házostrom zajaitól volt eltelve.
- Jól van, na! Mindjárt, ne sürgess!
Lira elkezdte egy csíkban végigszórni a sót az ablakok, a falak és az ajtó mentén.
Az elhangzottakat Kastiana csak egy hosszabb pislogással és egy sóhajjal nyugtázva, megfordult és a helyiség üresebb falához lépett. Az egyik combján lévő kis táskából elővéve, egy kréta darabbal egy kört rajzolt fel, amibe egymásután több koncentrikus kört is belerajzolt, aztán a körsávokat berovátkolva, ék- és rovásírással felvitt a falra egy Belső Szem nevű pecsétszimbólumot. Egy lépéssel elhátrált, majd egy barna folyadékkal teli fiolát vett elő, ujjai között megforgatta.
Lira látta, hogy nővérük mire készül és mellette teremve, kikapta a kezéből a bájitalt.
- Tia, ne! Ez honnan…?
Az üvegcsére meredt, majd a falon lévő szimbólumra, aztán ismét a kezében tartott barna fiolát nézte.
- Ezt nem használhatjuk, nem tudhatjuk hova jutunk!
Kastiana egy pillantással sem méltatva húgát, így szólt:
- Már csak ez az egy van. Különben is vagy ez, vagy a biztos vég. Inkább ebben tűnjünk el, minthogy itt vesszünk. Elegánsabb.
Amint ezt kimondta és elmosolyodva nézett Lirára, az ajtó bedőlt, kiszakadt a falból és materializálódott démonok, alaktalan füstszerű jelenések özönlőttek be a helyiségbe és vetették rá magukat Meklára.
- Neee! Meklaaa!
Üvöltötte egyszerre a két testvér, ahogy kishúgukat elnyelte a sötétség raja.
- Lira! Most!
Dörrent rá Tiana testvérére, aki erre visszadobta neki a fiolát, és íját felajzva kezdte nyilazni az árnylényeket, démonokat. Ő pedig a falhoz vágta az üvegcsét, ami szétrobbant és fehéren gomolygó matéria kerekedett, majd összpontosult a Belső Szem körében egy hullámzó, vízszerű, fénylő asztrális felületetet létrehozva.
- Gyere!
Kiáltotta oda húgának és nyújtotta felé a kezét, amikor Lira éppen egy közeledő sötétteremtményt készült lelőni, de a lény egy ködszerű pajzsot idézett maga elé, amibe beleszállva a vessző, a következő pillanatban visszafordulva, Lira felé szállt. A nyíl az egyik szemén keresztül fejen találta és összeesett.
- Liraaa! NEM!
Ekkor a különböző démonok, gomolygó árnyak felé özönlőttek, mire belevetette magát az asztrális eseményhorizontba. Tiana zuhant át a términdenségen, a teleportból egy kietlen vidéken bukkant elő. Egy bukfenccel elterült a kemény talajon. Az asztrális átjáró azonnal bezárult mögötte, így egy démon és árnylény sem érkezett utána. A zord sziklás táj, ahova jutott, csakis a kősivatag lehet.
A hozzászólást Kastiana összesen 6 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Nov. 18, 2019 2:44 pm-kor.
). Nem sok mindent tudok már hozzáfűzni, hogy ne ismételjem el magam. Ez a titokzatos lötty egy érdekes kis családi örökség volt, és remélem hogy látok még majd belőle a későbbiekben. Egy dolgot ne feledj, ha majd szeretnéd a folyadék történetét folytatni, előtte keress meg és vázold fel nekem kérlek, hogy pontosan mit tervezel vele, hogyha netán valami gond lenne vele azt időben észrevegyem.
