Quest for Azrael
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!



Multiváltó
Felhasználónév:


Jelszó:


Legutóbbi témák

» [Magánküldetés: Kyrien von Nachtraben] - Családi titkok
by Kyrien Von Nachtraben Kedd Nov. 05, 2024 6:37 pm

» Erlendr - emlékiratok
by Erlendr von Nordenburg Pént. Nov. 01, 2024 7:40 pm

» Küldetés: Az arany fényében tündökölvén (V.I.Sz. 822. Tél)
by Jozef Strandgut Hétf. Okt. 28, 2024 3:45 pm

» [Magánküldetés] Rote Fenster hinter den Wänden (V.I.Sz. 822. Nyár)
by Nessaris Maera Szomb. Okt. 26, 2024 6:21 pm

» [Útvesztő] A magoi hét próbája
by Ostara Kedd Okt. 22, 2024 12:49 am

» Élménynek túl rövid...
by Erlendr von Nordenburg Szer. Szept. 25, 2024 7:39 pm

» Képességvásárlás
by Jozef Strandgut Vas. Szept. 22, 2024 7:21 pm

» Mesterségekhez kötődő vásárlások, receptek, alapanyagok
by Hóhajú Yrsil Csüt. Szept. 19, 2024 12:19 pm

» Enoch ben Metathron
by Noel Vas. Szept. 08, 2024 12:18 pm


Ön nincs belépve. Kérjük, jelentkezzen be vagy regisztráljon

Azonnali: Married... with Azrael

+2
Astonien Michelberger
Ciel von Eisenschnittel
6 posters

Go down  Üzenet [1 / 1 oldal]

1Azonnali: Married... with Azrael Empty Azonnali: Married... with Azrael Pént. Jún. 10, 2016 5:18 pm

Ciel von Eisenschnittel

Ciel von Eisenschnittel
Felderítő Kapitány
Felderítő Kapitány

Mindenki ismerő jól őket: Mikor még szokásban volt állandóan a tévét bámulni, az ember estéjének a nagyját az vitte el, hogy a Rémrendes családot nézett, vagy esetleg a másik húszból egyet. Szeretném hát a játékosokat egy lehetőségre invitálni, ahol kiélhetitek az efféle olcsó szórakozás iránti szeretetet, egy fergeteges alánevetéses, olcsó poénos, unott férjes és ezen férjek tárcájából neveletlenül költekező feleséges humorkavalkádban. A setting rátok van hagyva, akár a humor típusa is, de mindenképpen valami olyasmit szeretnék látni, ami felidézi ezeknek a jellegzetes humoros cuccoknak az érzetét. Szőrös szívű leszek, ha nincs meg a feeling, nem jár a jutalom, de hát nem úgy ismerlek én titeket, mint akik ne tudnának megoldani egy jó kacagós reagot Very Happy 

Jutalom: 1500 váltó
Határidő: Kedd Este

FONTOS DOLOG: HA VAN RÁ EGY MÓD, NEVEZZÉTEK EL A JÁTÉKOKAT, MINTHA SOROZATOK LENNÉNEK. 

2Azonnali: Married... with Azrael Empty Re: Azonnali: Married... with Azrael Kedd Jún. 14, 2016 12:24 am

Astonien Michelberger

Astonien Michelberger
Klerikus
Klerikus

Azonnali: Married... with Azrael Mmal3l


(Helyszín: nappali.
Időpont: délután négy óra.
Szereplők: Astie és Alicia, a középkorú házaspár, valamint Horny, a ghoul.
Szituáció: ne is kérdezd.)

(Astie egy fotelban ül, Alicia épp most ér haza, és lép be az ajtón.)

Alicia: (kisúg az ajtón) Még maradj kinn! Megbeszélem vele. (kis szünet) Nem, nem lesz semmi gond. (újabb kis szünet) Biztos. (becsukja az ajtót, és kedves mosollyal Astie felé fordul) Astonien, drágám!

Astie: Lia, kicsim! (gyanakvó hangon) Kihez beszélsz?

Alicia: Tudoood... (tekergeti a haját) Pont erről akartam beszélni. (ő is leül a fotelbe, és beletúr Astie hajába)

Astie: (sóhajt) Már megint miről van szó? Ugye nem parkoltál bele a szomszéd virágoskertjébe, mint a múltkor?

(halk alánevetés)

Alicia: Hát mégis hova gondolsz?! (kissé elhúzódik) Múltkor se én voltam. Azt... Azt a nyavalyás macskád túrta fel.

Astie: Az a nyavalyás macska éppen a hálószobában aludt. De mindegy. Miről is van szó?

Alicia: (köhécsel) Nos, arról lenne szó, hogy a csaláááád... (lopva Astiera néz) ... bőőővülne mééég egy taaaggal...

Astie: (látványos sóhaj) Már megint egy ghoul, ugye?

Alicia: Nem! Vagyis... Nem... Vagyis... (bizonytalanná válik) Igen... De, de tudod ez ilyen... Ez nagyon ritka! Nem lesz vele gond egyáltalán! És nem fogod elhinni, hogy ki ő!

Astie: (szemforgat) Ugye tudod, hogy tele van velük az egész ház? Bár... te ne tudnád...

Alicia: Ez nem is igaz! (karbateszi a kezét) Ghoulokból sose elég... És különben is, mi gondod van rájuk? Csak nekem kell figyelni rájuk. A te nézőpontodból ők olyanok, mint a macskád, csak még jobbak: még etetni sem kell őket, mert megvannak ők egymaguk is. Kinn sütkéreznek, segítenek a házimunkában, vagy éppen játszanak a kertben...

Astie: ...vagy éppen felforgatják a lakást...

(alánevetés)

Alicia: Ugyan mikor tettek volna ilyet?

Astie: (ferdén néz) Például három nappal ezelőtt? Mondjuk fel is takarították, az igaz...

Alicia: És ezt emeld is ki: feltakarították! A macskád tud takarítani? Nem hinném. Csak szétkarmol és szétrámol, és mindent tönkretesz annyival, hogy odacsinál. Meg vannak ezek a nyavalyás szőrgolyói...

Astie: De ő legalább egyedül van, és nem hozok mellé minden nap másikat.

Alicia: Az lehet, de a macskáddal annyi baj van, mint amennyi húsz ghoullal se lenne. (rázza a fejét)

Astie: (életunt sóhaj) Ha valaki egész nap alszik, akkor kevés baj van vele. Ellentétben a ghouljaiddal.

Alicia: (duzzogva, szúrós szemekkel nézi Astiet)

Astie: (most ő rázza a fejét) Szóval, hoztál egy újabb ghoult? És ez is 'csak úgy rád akaszkodott', mint eddig nagyjából az összes?

Alicia: Kikérik maguknak! Egyikük sem akaszkodott rám, szimplán csak szeretnék újra felfedezni az érzéseiket, és ki se segíthetne nekik jobban, mint a drága feleséged! Kérlek, értékeld, hogy ilyen közkedvelt és tehetséges vagyok!

(alánevetés)

Alicia: De amúgy igen. Velem jött még egy, de ő nem akárki!

Astie: Ha így folytatod a nagylelkűséget, lassan több ghoul lesz a házban, mint négyzetméter.

(alánevetés)

Astie: Miért, kicsoda?

Alicia: (széles vigyor, lelkesen csillanó szemek) Abból már biztosan kitalálod, hogy a menedzsere a Sötét Apostol... (a mosoly enyhül, és sejtelmessé válik)

Astie: Hmm... nem az, akiről az a párnád van?

Alicia: ASTONIEN! (befogja Astie száját) Ne beszélj ilyeneket! Meghallja! (idegesen néz körbe) És különben is! Milyen párnáról beszélsz? Nekem nincs is olyanom!

Astie: Mmmm! (elveszi Alicia kezét a szájától) De hát ott van az ágy melletti szekrény hátsó részében, nem? Még méretre is olyan, mint az az éne... (eddig jut, Alicia újra megnémítja)

Alicia: Ne mondd ezt ilyen hangosan! És nem, összekevered valakivel! Sőt, nem is tudod kivel összekeverni, mert NINCS ilyen párnám!

Astie: (elhajol) De ha nem tudom összekeverni, akkor miért mondtad azt, hogy összekevertem?

Alicia: Mert... Mert...

(kopogás, Horny belép)

Horny: Nem akartam megszegni az úrnőm parancsát, de szükségét éreztem, hogy bejöjjek. (hidegnek szánt mosoly)

Alicia: (olvadozva Hornyra néz, majd gyerekesen Astie-ra, tipikus könyörgő pillantással) Mert... Mert... Ő is segítségre szorul. Az Apostol nem sokat törődik vele, neki csak a biznisz számít.

Astie: Milyen jó, hogy te pont rátaláltál, és meg tudtad menteni a sanyarú életétől... (mintha komolyan mondaná, nem érződik rajta gúny)

Alicia: Tehát maradhat? (kérlelőn, csillogó szemekkel néz)

Astie: Mennyi ghoult fogsz még hozni? (fájdalmasan pillant Aliciára)

Alicia: (széles vigyor) Amennyi van. Mindegyiket meggyógyítom!

Astie: Milyen jó, hogy ilyen segítőkész feleségem van... (tenyereibe temeti arcát) Jó, maradhat, de most már fogd vissza azt a jó szíved, és ne legyen több ilyen!

Alicia: Köszönöm, köszönöm, köszönöm! (hálásan agyonpuszilja Astiet, majd odalibben Hornyhoz) Akkor most körbevezetlek a házban. Vagy Astie, szeretnéd ezt te csinálni?

Horny: (némán mosolyog)

Astie: Volt más választásom? (néz ugyanolyan fájdalmasan) Nyugodtan csináld csak... de tényleg ne legyen több ilyen! (többé-kevésbé szigorúan néz Aliciára)

Alicia: Jó, akkor csinálom én. (szélesen vigyorog) És rendben, megígérem, bár nem mintha sokat érne, úgyse tudom tartani. (kirángatja Hornyt a konyhába, egy másik, épp mosogató ghoulhoz)

Astie: Mit vétettem, ó, Uram... (sóhajt, majd reményvesztetten lehajtja a fejét)

(Alicia távozik Hornyval, míg Astie ott marad, mint a vereség megtestesülése)

*****


(Helyszín: egy középszerű kocsma.
Idő: ki tudja? Kit érdekel?
Szereplők: Astie, két haverja, meg sok-sok sör.
Szituáció: lásd 'szereplők' utolsó pontja.)


Astie: ...és akkor beállított még eggyel! Értitek, ugyanazt játszotta el, mint eddig mindegyiknél!

Haver 1: Ez most komoly? Amúgy is tömve van a lakásotok, nem?

Astie: Ne is mondd... ráadásul ez egy énekes, Horny Black...

Haver 2:: És csak úgy hazavitt a házba egy sztárt?

Astie: Látod, ezt a kérdést én is feltettem magamnak!

Haver 2:: Fér még oda egyáltalán ghoul?

Astie: Sajnos igen...

(mindhárman nevetnek, plusz alánevetés)

Astie: De legalább a pénzem nem szívják el, csak az életem. Tök jó, nem?

Haver 1: Ne aggódj, Ast... (ráteszi a kezét Astie vállára) ...a pénzed majd elszívjuk mi.

(alánevetés)

Astie: (meghatódott tekintet) Tudom, hogy számíthatok rátok!

Haver 1: Ránk mindig! (odakiált a pultosnak) Hé, Jim! Kérünk még egy kört!

Astie: Minek az embernek ellenség... (motyog, de vigyorogva)

Haver 2:: Ugyan, ugyan, hisz mi csak jót akarunk neked!

Astie: (bólogat) Ez mindig is egyértelmű volt.

Haver 1: Na látod! Mindjárt itt a sör, addig még tarts ki! (rácsap Astie vállára, mire ő majdnem lefejeli az asztalt)


(...és a többi egyértelmű: a több sörből még több lesz. Hisz ha eleget iszik az ember, akkor elfelejti, hogy ünneplésből vagy búfelejtőnek teszi-e. És mi más lenne az igazi haszna, ha nem ez?)


THE END

3Azonnali: Married... with Azrael Empty Re: Azonnali: Married... with Azrael Kedd Jún. 14, 2016 1:54 am

Gobz

Gobz
Arató
Arató

Ki más mint Gobz?

(Intro - Aláfestő Zene)

Gobz zabpelyhet eszik az asztalnál. A kamera rázoomol. A tálban a zabpehely helyett szemgolyók vannak. Gobz a kamerára néz és olyan "oh well" ¯\_(ツ)_/¯ gesztus közben elneveti magát. A kép megáll és középen megjelenik: a főszerepben - Gobz.

A kamera balra fordul és csípőre tett kezekkel, ujját mérgesen rázva jelenik meg Gobz neje. A kamera rázoomol és a feleség elmosolyodik. Középen a szöveg: Gobzné - valami random híres emberi színésznő.

Gobz élettársa mögött betörik az ajtó és a kacagó gyerekek beesnek az ajtón. A kamera oda zoomol majd megáll ismét. Bal oldalt a serdülő fiú teljesen emberi külsejével: Gobzo - valami random gyerekszínész. Tőle jobbra, olcsó papírmasé szikla kosztümben egy serdülő lány: Gobzi - valami random gyerekszínész.

A kamera hátrazoomol a kanapéig, közben megy az ének a zene alatt. Egy énekesnő kezdi: "Ki ette meg a szomszédom?" majd gyerekkórus: "Ki más mint Gobz?", vissza az énekesnőre: "Mi történt a kocsimmal?", kórus: "Mi más mint Gobz?", énekesnő: "Óóóó ki a legéhesebb apuka?", kórus: "Ki más mint Gobz?".

A kamera a fotelre zoomol, rajta egy konkrét élettelen kaviccsal: Gobz junior - egy kő. Ezután Gobz Gobz junior jobbjára ugrik a fotelban, Gobz neje Gobz junior baljára, mindketten adnak egy csókot Gobz juniornak majd Gobz lánya beül Gobz mellé a fotel egyik szélére és Gobz fia pedig az anyja mellé a másik szélére. Gobz felveszi a távirányítót majd nyomogatni kezdi majd úgy tesz mintha nem működne és ketté harapja.

(1. jelenet: Gobz és Gobz junior a tévét nézik, miközben Gobzo és Gobzi az asztalnál reggeliznek. Gobzné becsenget az ajtón.)

Megszólal a csöngő. Gobz felsóhajt majd odakiált.
- Nyitva!
Gobzné az ajtónál áll egy kutyussal a két kezében. A közönség meghatódik a kutya miatt. (Awww)
- Nincs nálam a kulcs!
Gobz ránéz Gobz juniorra, reménykedve, hogy ő kinyitja az ajtót. (Halk nevetés.) A kamera Gobzora zoomol aki most fejezte be a zabpelyhét és Gobzra néz.
- Legalább a lustaságát tőled örökölte!
(Hangos nevetés.)
Gobz hátra dől a fotelben és a fiára néz két szemöldökét szuggesztíven felvonogatva.
- Ha kinyitod megveszem az új GI Joet.
A kamera megfagy egy pillanatra. Gobz feje mellett megjelenik az új GI Joe mellette árral és közben egy narrátor végigdarál egy reklámszöveget. A sorozat folytatódik. Gobzo ezt meghallva székéből kiugrik és eltaknyol a földön.
(Hangos nevetés.)
Gobzi kiköpi a zabpelyhét és nevetve szólal meg.
- Te pedig az ügyességedet örökölted apától!
(Nevetés.)
A kamera Gobz fejére közelít, ahogyan szégyenében a földet nézi.
(Halk nevetés.)

(2. jelenet: A kamera egy óriási jumpcuttal az ajtóra néz, ahogyan az egész család előtte áll és Gobzo kinyitja azt. Gobzné felmutatja a kutyust és megszólal.)

- Tádám!
A kutyus ugat egy kicsit, látszik rajta, hogy nem a család felé néz, hanem vélhetőleg valami játékkal veszik rá az ugatásra a kamerák mögött.
(Aww)
Gobzi átveszi és elkezdi ölelgetni, nyomogatni, az égbe emelni:
- Jajj, de édes!
Gobzo gyorsan átveszi:
- Még összenyomod azokkal a sziklákkal, mint apa múltkor a konzervdobozt!
Egy flashback jelenik meg, ahol Gobz megpróbál szétnyitni egy konzervdobozt, majd az egész felrobban és szerteszét repül a belseje.
(Hangos nevetés.)
A jelenet visszavált. Gobz junior a kutya fején van, miközben a gyerekek szorongatják. Gobzné megszólal:
- Nézd mennyire szeretik a gyerekek!
Gobz nem tudja mit tegyen, :I arcot vág. A gyerekek könyörögni kezdenek:
- Kérlek apa!
Gobz a kutyára néz, majd vissza Gobznéra.
- Jó, ha Gobz junior is ennyire szeretné.
(Taps. Mindenki örül a kutyának.)

(3. jelenet: Mindenki a fotelben ül. Gobzné ölében a kutya amit simogat.)

Gobzné:
- Mi legyen a neve?
Gobzo:
- Legyen Radikutyus! Az nagyon radikális lenne!
Gobzi:
- Legyen Hercegnő Kettő! Olyan gyönyörű, de mindenki tudja, hogy én vagyok az első számú hercegnő!
Gobzi öntelt mosollyal a kamerába néz.
(Halk nevetés.)
A kamera Gobz juniorra néz körülbelül három egész, csendes másodpercig. Gobz összeüti a két tenyerét:
- Legyen Gvaubz.
A család összes tagja összenéz majd mintha teljesen nem lett volna begyakorolva kórusban, szarkasztikus hangnemben megszólalnak:
- Gooobz!  Mindig olyan kreatív vagy!
(Hangos nevetés.)

(4. jelenet: Montázs ahogyan az egész Gobz család játszik a kutyával. Sok nevetés és boldog jelenet - Aláfestő zene)

(5. jelenet: Másnap reggel. Gobz felkel az ágyból ásítozva, miközben az egész házban hangzavar van.)

Gobz kicsoszog lassan a hangzavarba, majd körbenéz. Gobzné éppen a konyhaasztal alatt keresgél, Gobzi a fotel párnákat emelgeti, Gobzo az új GI Joe-jával együtt szaladgálva kutatja a sarkokat. Gobz junior a csap mellett van. A kamera visszazoomol Gobz -.- arcára.
(Hangos nevetés.)
Gobzné pánikos hangnemben szólal meg:
- Gvaubz eltűnt!
Gobzi sírva teszi hozzá, miközben emelgeti a párnákat.
- Nem találjuk sehol!
Gobzo hozzáteszi futkározás közben.
- Még az új GI Joe sem tudja megtalálni!
Gobz csendet parancsol. Mindenki megnyugszik majd Gobz köré gyűlik. Gobzné töri meg a csendet:
- Tudod mi történt Gvaubzzal?
(Csendben figyel a közönség.)
Két másodperc eltelik a hangulat fokozása érdekében és Gobz hezitál. A kamera végigmegy a családon, ahogyan mindegyikük néz Gobzra. Gobz a tarkójára teszi a kezét és vakarni kezdi.
- Lehet...
A kamera még egyszer végigmegy a családtagokon a hangulat további fokozása érdekében.
- Lehet valaki megette...
(Hangos meglepődés.)
Gobzné arcára zoomol a kamera, hiszen ő az egyetlen sikeres színésznő a gárdában.
- Ki tehetett vajon ilyet?
A kamera a csap mellett álló Gobz juniorra zoomol.
(Még hangosabb meglepődés.)
A család Gobz juniorra néz, mögöttük Gobz még mindig tarkóját vakarja. Gobz juniort megszólaltató irtó mély hangú narrátor közli és egyben ellövi a sorozat catchphrase-ét:
- Ki más mint Gobz?
(Fergeteges kacaj.)

(Credits és outro - Aláfestő zene)

RENDEZTE - GOBZ
VÁGTA - GOBZ
SZPONZORÁLTA - GI JOE
KÜLÖN KÖSZÖNET GOBZNAK

THE END



A hozzászólást Gobz összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Jún. 14, 2016 2:28 pm-kor.

4Azonnali: Married... with Azrael Empty Re: Azonnali: Married... with Azrael Kedd Jún. 14, 2016 1:54 pm

Alicia Zharis

Alicia Zharis
Nekromanta
Nekromanta

Azonnali: Married... with Azrael 9u6cti

(Helyszín: nappali.
Időpont: délután négy óra.
Szereplők: Astie és Alicia, a középkorú házaspár, valamint Horny, a ghoul.
Szituáció: ne is kérdezd.)

(Astie egy fotelban ül, Alicia épp most ér haza, és lép be az ajtón.)

Alicia: (kisúg az ajtón) Még maradj kinn! Megbeszélem vele. (kis szünet) Nem, nem lesz semmi gond. (újabb kis szünet) Biztos. (becsukja az ajtót, és kedves mosollyal Astie felé fordul) Astonien, drágám!

Astie: Lia, kicsim! (gyanakvó hangon) Kihez beszélsz?

Alicia: Tudoood... (tekergeti a haját) Pont erről akartam beszélni. (ő is leül a fotelbe, és beletúr Astie hajába)

Astie: (sóhajt) Már megint miről van szó? Ugye nem parkoltál bele a szomszéd virágoskertjébe, mint a múltkor?

(halk alánevetés)

Alicia: Hát mégis hova gondolsz?! (kissé elhúzódik) Múltkor se én voltam. Azt... Azt a nyavalyás macskád túrta fel.

Astie: Az a nyavalyás macska éppen a hálószobában aludt. De mindegy. Miről is van szó?

Alicia: (köhécsel) Nos, arról lenne szó, hogy a csaláááád... (lopva Astiera néz) ... bőőővülne mééég egy taaaggal...

Astie: (látványos sóhaj) Már megint egy ghoul, ugye?

Alicia: Nem! Vagyis... Nem... Vagyis... (bizonytalanná válik) Igen... De, de tudod ez ilyen... Ez nagyon ritka! Nem lesz vele gond egyáltalán! És nem fogod elhinni, hogy ki ő!

Astie: (szemforgat) Ugye tudod, hogy tele van velük az egész ház? Bár... te ne tudnád...

Alicia: Ez nem is igaz! (karbateszi a kezét) Ghoulokból sose elég... És különben is, mi gondod van rájuk? Csak nekem kell figyelni rájuk. A te nézőpontodból ők olyanok, mint a macskád, csak még jobbak: még etetni sem kell őket, mert megvannak ők egymaguk is. Kinn sütkéreznek, segítenek a házimunkában, vagy éppen játszanak a kertben...

Astie: ...vagy éppen felforgatják a lakást...

(alánevetés)

Alicia: Ugyan mikor tettek volna ilyet?

Astie: (ferdén néz) Például három nappal ezelőtt? Mondjuk fel is takarították, az igaz...

Alicia: És ezt emeld is ki: feltakarították! A macskád tud takarítani? Nem hinném. Csak szétkarmol és szétrámol, és mindent tönkretesz annyival, hogy odacsinál. Meg vannak ezek a nyavalyás szőrgolyói...

Astie: De ő legalább egyedül van, és nem hozok mellé minden nap másikat.

Alicia: Az lehet, de a macskáddal annyi baj van, mint amennyi húsz ghoullal se lenne. (rázza a fejét)

Astie: (életunt sóhaj) Ha valaki egész nap alszik, akkor kevés baj van vele. Ellentétben a ghouljaiddal.

Alicia: (duzzogva, szúrós szemekkel nézi Astiet)

Astie: (most ő rázza a fejét) Szóval, hoztál egy újabb ghoult? És ez is 'csak úgy rád akaszkodott', mint eddig nagyjából az összes?

Alicia: Kikérik maguknak! Egyikük sem akaszkodott rám, szimplán csak szeretnék újra felfedezni az érzéseiket, és ki se segíthetne nekik jobban, mint a drága feleséged! Kérlek, értékeld, hogy ilyen közkedvelt és tehetséges vagyok!

(alánevetés)

Alicia: De amúgy igen. Velem jött még egy, de ő nem akárki!

Astie: Ha így folytatod a nagylelkűséget, lassan több ghoul lesz a házban, mint négyzetméter.

(alánevetés)

Astie: Miért, kicsoda?

Alicia: (széles vigyor, lelkesen csillanó szemek) Abból már biztosan kitalálod, hogy a menedzsere a Sötét Apostol... (a mosoly enyhül, és sejtelmessé válik)

Astie: Hmm... nem az, akiről az a párnád van?

Alicia: ASTONIEN! (befogja Astie száját) Ne beszélj ilyeneket! Meghallja! (idegesen néz körbe) És különben is! Milyen párnáról beszélsz? Nekem nincs is olyanom!

Astie: Mmmm! (elveszi Alicia kezét a szájától) De hát ott van az ágy melletti szekrény hátsó részében, nem? Még méretre is olyan, mint az az éne... (eddig jut, Alicia újra megnémítja)

Alicia: Ne mondd ezt ilyen hangosan! És nem, összekevered valakivel! Sőt, nem is tudod kivel összekeverni, mert NINCS ilyen párnám!

Astie: (elhajol) De ha nem tudom összekeverni, akkor miért mondtad azt, hogy összekevertem?

Alicia: Mert... Mert...

(kopogás, Horny belép)

Horny: Nem akartam megszegni az úrnőm parancsát, de szükségét éreztem, hogy bejöjjek. (hidegnek szánt mosoly)

Alicia: (olvadozva Hornyra néz, majd gyerekesen Astie-ra, tipikus könyörgő pillantással) Mert... Mert... Ő is segítségre szorul. Az Apostol nem sokat törődik vele, neki csak a biznisz számít.

Astie: Milyen jó, hogy te pont rátaláltál, és meg tudtad menteni a sanyarú életétől... (mintha komolyan mondaná, nem érződik rajta gúny)

Alicia: Tehát maradhat? (kérlelőn, csillogó szemekkel néz)

Astie: Mennyi ghoult fogsz még hozni? (fájdalmasan pillant Aliciára)

Alicia: (széles vigyor) Amennyi van. Mindegyiket meggyógyítom!

Astie: Milyen jó, hogy ilyen segítőkész feleségem van... (tenyereibe temeti arcát) Jó, maradhat, de most már fogd vissza azt a jó szíved, és ne legyen több ilyen!

Alicia: Köszönöm, köszönöm, köszönöm! (hálásan agyonpuszilja Astiet, majd odalibben Hornyhoz) Akkor most körbevezetlek a házban. Vagy Astie, szeretnéd ezt te csinálni?

Horny: (némán mosolyog)

Astie: Volt más választásom? (néz ugyanolyan fájdalmasan) Nyugodtan csináld csak... de tényleg ne legyen több ilyen! (többé-kevésbé szigorúan néz Aliciára)

Alicia: Jó, akkor csinálom én. (szélesen vigyorog) És rendben, megígérem, bár nem mintha sokat érne, úgyse tudom tartani. (kirángatja Hornyt a konyhába, egy másik, épp mosogató ghoulhoz)

Astie: Mit vétettem, ó, Uram... (sóhajt, majd reményvesztetten lehajtja a fejét)

(Alicia távozik Hornyval, míg Astie ott marad, mint a vereség megtestesülése)

***

(Helyszín: manikűrösnél.
Időpont: másnap kora délután.
Szereplők: Alicia és barátnői.
Szituáció: körömfestés és egyebek, közben kellemes beszélgetés csajos dolgokról, amikért nem vállalok felelősséget.)

(háttérben halkan szól a zene)

Alicia: Hmm, nem lehetne inkább rózsaszín? Ez a fekete olyan komor.

Manikűrös: (lemondó sóhajtás, azzal huszadszor keres másik színt)

Alicia: Egyébként mi újság veletek, lányok?

Barátnő 1: Ne is kérdezd! (rázza meg a fejét)

Barátnő 2: Na, csak nem történt valami?

Barátnő 1: Csak az az áldott jó uram! (fájdalmas sóhaj, a kíváncsi tekinteteket érzékelve folytatja) Túl keményen bánt velem. (halkan) Még most is fáj mindenem.

(Alicia és a másik barátnő megértően bólogatnak)

Barátnő 2: Hát igen, néha úgy viselkednek, mint a veszett állatok, de meg lehet őket nevelni, higgy nekem. Csak egy kis idő és fenyegetés, és minden rendbe jön. Nálam bevált.

Alicia: Még jó, hogy nekem van a legjobb férjem. Mindent megenged!

Barátnő 2: Csak nem...?

Alicia: De-de! (elégedetten bólogat) Egy újabb családtag, és nem is akárki!

Barátnő 1: Nahát, olyan érdekes ghoult fogadtál be?

Alicia: Ez már csak természetes! Minden ghoul érdekes.

Barátnő 1: Na, és ki ő? Mesélj már!

Alicia: Hallgassátok csak a zenét. (önelégült vigyorral dől hátra)

(A barátnők erősen koncentrálnak, hogy hallják az aláfestő zenét.)

Barátnők: CSAK NEM HORNY BLACK VAN NÁLAD?!

Alicia: (még mindig elégedetten vigyorog) De bizony!

Barátnő 2: És ez mégis hogy lehet? A férjed nem szólt hozzá semmit? Látta egyáltalán?!

Alicia: Persze, hogy látta! Hát miért ne tette volna? (jobb szemöldökét felvonja)

Barátnő 2: Még szerencse. Már azt hittem, titokban csináltok dolgokat.

Alicia: Na de kérlek! Hűséges feleség vagyok!

(Barátnők ferdén néznek rá.)

Barátnő 1: És a párnával mi van?

Alicia: Már ti is ezzel jöttök?

Barátnő 2: Emlékszem ám, hogy örültél neki, mikor megkaptad. Valahogy nehéz elhinni, hogy...

Alicia: CSSSSST! Elég!

(Barátnők cinkosan egymásra néznek.)

Barátnő 2: Esetleg találkozhatnánk vele?

Alicia: Amikor Astonien nincs otthon... (megvonja a vállát)


_________________
"I have seen and endured the biggest idiots of Veronia. I can do this."

Adatlap
https://questforazrael.hungarianforum.net/t700-alicia-zharis

5Azonnali: Married... with Azrael Empty Re: Azonnali: Married... with Azrael Csüt. Jún. 16, 2016 11:09 pm

Adrastea

Adrastea
Kísértő
Kísértő

Így jártam az inkvizítor apátokkal




augusztus, Clare születésnapi partija
− Gyönyörű a gyűrűd!
− Ugye? Pedig nem is én választottam…
− Meg kell hagyni a férjednek páratlan az ízlése.
− Valóban. De ez azon is látszik, hogy engem vett feleségül.
− Még nem is mesélted, hogy találkoztatok.
− Á, ő volt az első szerelmem. Régen szomszédok voltunk, még gyerekkorunkban. Aztán elköltöztek, egy ideig leveleztünk még, de megszakadt a kapcsolat. Tavaly nyáron teljesen véletlenül összefutottunk egy melegbárban.
− Komolyan?
− Csak vicceltem… Egy galériában. Imádja a művészetet.
− Aha, akkor akár tényleg találkozhattatok volna egy melegbárban is…

szeptember, [gyerekünk neve itt] három éves
− Anyuuuuu… Elmeséled, hogyan lettél apu felesége?
− Persze. Egy közös barátunk mutatott be egymásnak. Persze én sose gondoltam volna, hogy bele tudnék szeretni egy olyan emberbe, mint az apád… Ő meg valószínűleg sose gondolta volna, hogy bele tudna szeretni egy olyan nőbe, mint én. Aztán valahogy udvarolni kezdett. Én meg kérettem magam sokáig, de tudod, milyen makacs tud lenni… *kuncog* Végül mégse tudtam ellenállni a kitartásának, és miután fél évig kerülgetett, randizni kezdtem vele. Aztán megkérte a kezem, aztán összeházasodtunk, aztán jöttél te.

június, ötödik házassági évforduló, random ékszerüzlet
− Ezt az órát becsomagolná, kérem?
− Természetesen, kisasszony.
− Igazából nem vagyok kisasszony. Pont a férjemnek lesz, holnap van az évfordulónk.
− Ó, arra pont remek választás!
− Valóban. Abba az étterembe terveztük a vacsorát, ahol megkérte a kezem. Vicces történet. Süteménybe rejtette a gyűrűt, én meg véletlenül megettem. *mindketten nevetnek* Az ember azt hinné, ilyesmi csak a filmekben történik…

az ominózus ismerkedés estéje
Reccs.
A hang-kavalkádban valószínűleg fel se tűnne az éppenséggel elhanyagolhatónak is jellemezhető zajocska, ha pont nem a vádlimon rezegne végig, libabőrt hagyva maga után a belsőcombomon, bekúszva a rövidke szoknya testemre feszülő anyaga alá. De persze az is fokozza a felismerés sebességét, ahogy íves lendülettel billenek előre: eltört a cipőm sarka. Felkiáltani sincs időm, olyan gyorsan dőlök előre, s mivel igencsak szeretem a bájos vonásaim, és nem preferálnám, ha egy a padlóval való találkozás rontana az arcom esztétikus mivoltán, az egyetlen dolgot teszem, amit tehetek: kinyújtom a jobb kezem oldalra, hogy megkapaszkodjak az első dologba, amibe tudok. Így először egy hasfalnak ütköznek az ujjaim, aztán ahogy a közeledek a padlóhoz én is, úgy csúszik a kezem is lentebb, aztán mikor végre sikerül a térdemen landolnom – de legalább nem az arcom volt −, és egy szusszanásra is jut egy röpke másodpercem, ráeszmélek, hogy ezzel egy időben éppen valaki ágyékán pihentetem a tenyerem. Ártatlan pillantást emelek a pultnak támaszkodó úriember arcára. – Elnézést! – rebegem elég hangosan ahhoz, hogy a zene mellett is hallja, istenemre mondom, még el is pirulok, de a kezem ugyanott felejtem.
− Nem történt semmi − feleli szinte azonnal, majd a karom után nyúl. − Jól van? − kérdezi. Én pedig engedem, hogy elemelje a kezem, hagyom, hogy fölsegítsen, majd hagyom, hogy kicsússzon a karom az ujjai közül. A pultnak támasztom a tenyerem, s egyszer az egyik, majd a másik cipőm veszem le. − Ezek a fránya sarkak – húzom el a szám, majd mintegy magyarázatképp az előbbi kis incidensre, felé mutatom a megcsonkult darabot. Ő biccent, én tovább beszélek, hogy feleljek végül a kérdésre is: – Persze. De jobban lennék, ha meghívhatnám egy italra – attól persze még jobban, ha ő hívna meg, de azok után, hogy előbb mértem fel az övén alul a terepet, mintsem bemutatkoztam volna, most már muszáj lesz nekem folytatni a kezdeményezést. Franc az emancipációba. Nagy szemekkel pislogok rá. Kissé persze előre is hajolok, és természetesen teljesen véletlenül ejtem előre a vállaim, hogy így hangsúlyozzam a dekoltázsom. Kegyesen félrepillantok, de tudom, hogy végignéz rajtam. Ennek vagy annak, de ezek után biztosan nem fog nemet mondani.
− Ha ez boldoggá teszi – felel végül. − De utána én jövök. − Mosolygok, bólintok, intek a pultosnak, hogy még két ugyanolyat kérünk, amit eddig ivott a kéretlen molesztálásom áldozata. Bármit is tölt, én fenékig iszom, és az eddigi hirtelen józanságom, amit az esés váratlanságának köszönhettem, úgy párolog el megint, mint a forró betonra cseppentett illatos olaj. Ugyanolyan hirtelen ragadom meg a férfi karját, mint ahogy feladta a cipőm sarka. – Csináljunk valami butaságot! – pislogok fel az arcába csillogó szemekkel. – Olyan rég csináltam butaságokat. Vegyünk egy üveggel a legdrágább pezsgőből… Nem is! A legerősebb italból inkább. Ússzunk valahol ruhában… vagy meztelenül. Csináltassunk tetoválását… És… házasodjunk össze! − én lelkesen, és részegségemhez mérten komolyan beszélek. Ő felnevet.
− Ünnepel vagy gyászol? Nem tudom eldönteni. Hol hagyta a barátnőit?
− Maga meg a kalandvágyát? – kérdezek vissza azonnal élesen, aztán egy édes mosollyal tompítom a metsző hanghordozást.
− Úgy nézek ki, mint akinek volt kalandvágya? −
− Éppenséggel igen – vágom rá némi hezitálás után, mintha át kellett volna gondolnom bármit is. Valójában csak túl sokat ittam ahhoz, hogy képes legyek megállapítani bármit is, vagy egyáltalán akarjam, így kapaszkodok az utolsó szalmaszálba: provokálom. Az egóját vagy akármit, amit lehet.
Hagyom aztán a mosolyt leolvadni. Rossz heget piszkált meg. – Ünneplem a gyászt – felelem egyszerűen, megvonom a vállam. Elhúzom a szám. – Most elszomorított. Remélem, szégyelli magát. És van valami csodás ötlete arra, hogy hogyan tehetné jóvá… − a durcás kislányok jellegzetesen makacs arckifejezésével pillantok rá.
− Nos, esetleg ihat még. Ezúttal olyasmit, amit kedvel. Láttam az arcát az előbb − ajánlja fel.
– Nemcsak az arcom nézte meg az előbb – mosolygok rá bájosan, de inkább csak magamnak jegyzem meg a dolgot.
− Nem − felnevet. Én továbbra is csak mosolygok. − Ha őszinte akarok lenni, az első, ami szemet szúrt, a keze volt. nem hagyott nekem választást. − ezúttal nevetek én is. Zavartan, elpirulva. Pedig amúgy nem szégyellem magam.
– Csaknem akar leitatni? – kérdezem aztán tettetett komorsággal, csak a tekintetemben bujkál némi pajkos fény. De azért rendelek. Ugyanazt, amit az előbb – pedig amúgy utálom, amit nagyon leleményesen ki is szúrt −, csak hogy lássa, milyen fából faragtak. Ezúttal azonban óvatosabban kortyolok bele.
− Leitatni? Ahhoz nekem józannak kellene lennem. − hunyorogva figyelem a száját.
− Pedig nem úgy fest, mint aki részeg – jegyzem meg, ahogy a bizalmasok mosolyával hajolok felé.
− Az vagyok − vágja rá azonnal, én meg mintha hirtelen megvilágosodnék, látni kezdem rajta az apró jeleket. Valamivel persze józanabb, mint én. Bár ezen a ponton már nem tudom megállapítani, hogy mennyire.
Meg aztán, ha elájul, kénytelen lennék taxit hívni. Mezítláb amúgy sem mehet sehová − folytatja a beszédet, én meg észre sem veszem, mintha nem is én irányítanám a mozdulatot, ahogy a tenyerem hihetetlenül finoman a mellkasának fekszik, az ujjbegyeimmel pedig apró köröket kezdek írni rá. – Fogadunk? – pillantok rá kihívóan. – A világ végére is elmegyek mezítláb, ha velem jön – a hősszerelmesek nem tudnak olyan igazakat hazudni, mint ahogy én esküszöm most neki. Feltételezhetőleg azonban az első saroknál kezdenék nyafogni, hogy vigyen ölben.
− Még mit nem. A cipőmet pedig nem adom. rám vigyorog. Viszonzom a mosolyt, de
még a valóságtól ennyire távol is tudom, hogy hatással vagyok rá, kihasználom hát. A másik tenyerem is a mellkasára siklik, majd fölfelé, a vállaira telepszik, aztán hátra a nyakán, s a tarkóján összefonom az ujjaim. Figyelek arra, hogy a felsőtestem a felsőtestéhez simuljon, a jobb combom pedig a combjai közé. – Én kifogytam a javaslatokból… − súgom lágyan. – Ez a bár pedig egyértelműen a világ legunalmasabb helye. Attól tartok, percek kérdése csupán, és belehalunk.
Tetszik, hogy nem húzódik el. Sőt, mintha azt se szeretné, hogy én húzódjak el: a tenyerét érzem a derekamra feküdni, s olyan szorosan tart magához közel, hogy attól tartok, belepréselődök.
− Rettenetesen részeg vagy – a nyakamhoz hajolva beszél. − Ha már elhunyni készülsz, az a legkevesebb, hogy hazaviszlek.
Egy egészen rövid pillanatig teljesen őszintén, mindenféle hátsószándék nélkül ölelem, úgy simulok hozzá, ahogy azok szoktak, akik biztonságot keresnek… és találnak. Ettől pedig annyira elérzékenyülök, hogy majdnem elsírom magam. – Te túl jó vagy… − dünnyögöm a mellkasának, ahogy a válla és a nyaka találkozásának ívébe rejtem az arcomat. – Haza – ismétlem utána motyogva, de még nem húzódok el. – De megígérem, nem halok meg. Vagy ha megtörténne, a hercegnőket is fel lehet ébreszteni egy csókkal… Bár a hercegnők csókja valószínűleg nem konyak-ízű – morfondírozok, aztán kuncogok. Igaza van, be kéne ismernem, hogy rettenetesen részeg vagyok.
Az ujjai időközben fölfelé indulnak a hátamon, a gerincem mentén simít végig, jóleső libabőr szalad végig rajtam az érintése nyomán. A gyomromat összeszorítja az ismerős vágy. Ha nem kapaszkodnék bele ennyire erősen, lehet, összeesnék.
− Sebaj – feleli a fülembe suttogva. − Ezt majd nem mondom el senkinek. Te meg hallgathatsz a szarkalábaimról. És hogy hagytalak elesni.
− Nálam még a halott emberek se tudnak jobban titkot tartani – biccentek, hogy nagyobb hitelt adjak a szavaimnak. Bár nem tudom, hogy egy részeg nő szavainak mi tudna bárminemű hitelt adni. Főleg azután, hogy hát… hol járt már a kezem. A megbízható hölgyek inkább pofára estek volna. Ahogy a sebtapaszt is jobb letépni: hirtelen húzódom el. Az italom után nyúlok, még megiszom, mielőtt megragadnám a csuklóját, hogy kifelé húzzam. A cipőmet meg nemes egyszerűséggel ott hagyom. Friss levegőnek tűnő szmogot lélegzek be az utcán, és természetellenes csendet, párás esőszagot. Ennél filmbeillőbb nem is lehetne ez a jelenet. Mosolyogva felé fordulok. – Biztos nem akarsz tetkót? – felvonom a szemöldököm. – Vagy feleségül venni?  
− Ha csak egyet lehet, inkább elvennélek – felel vigyorogva, miközben a számra fókuszál. Válaszképp végigfuttatom a nyelvem hegyét a felsőajkamon. − A tetoválást állítólag megbánja az ember később.
− Komolyan? – pillantok rá hunyorogva. Érzem, ahogy a ruhám lassan átázik, és a testemre tapad. Jó lenne kibújni belőle.
− Persze − úgy felel, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne tudni ezt. − A részeg tetoválást, meg a józan házasságot. Sose hallottad? − aprót rázok csupán a fejemen, majd rövid ideig elgondolkodva kémlelem a vonásait.
– De nem megy az ilyen könnyen – somolygok rá végül játékosan. Állítólag a nőknek velük született joga, hogy kéressék magukat. – Előbb kérj meg! – felvont szemöldökkel sandítok végig rajta. – Én már térdeltem ma előtted, most te jössz… − teátrálisan sóhajtok.
− Elhagytam valahol a gyémántgyűrűt, amit magamnál hordok ilyen esetekre. Kénytelen leszek rögtönözni. − bólintok. Olyan boldog vagyok, hogy madarat lehetne velem fogatni. Emberek néznek minket a bárból, megállnak mellettünk az utcán, nem tudom, mit gondolnak, nem is számít.  – A gyémántgyűrű lejárt lemez – közlöm vele egyszerűen. De majd utólag behajtom.
Enyhén oldalra döntött fejjel nézem végig az improvizációs gyakorlatot: a részegekre jellemző suta mozdulatokkal ereszkedik féltérdre előttem – én mégse láttam még soha senkit ennyire férfiasnak −, majd lecsatolja a karóráját. Már azelőtt gyújtom felé a karom, hogy megszólalna. Látom, hogy nagy lesz az óra, de nem érdekel.
− Akarsz-e... kezd belem majd megtorpan a nyelve, s végül más, kevésbé fontos kérdést tesz fel: − Várj. Mi a neved?
Kinyújtom felé a jobb karom, látom, hogy nagy lesz az óra, de nem érdekel. – Igen… − rebegem párás hangon, a lényeges kérdésre válaszolva. Mégis kit érdekel a másik vagy épp a saját, vagy esetleg a jövendőbeli vőlegénye neve, miközben éppen megkérik a kezét? Azért mosolyogva hozzáteszem: – Mármint nem ez a nevem…

[gyerek neve] 9 éves, születésnapi parti Tea anyjánál
− Drágám, igazából sose mondtad el, hogyan ismerkedtetek össze a férjeddel…
− Részegen találkoztunk egy bárban, még azelőtt megkérte a kezem, hogy a nevemet tudta volna, aztán mikor a nászéjszakára került volna a sor, a bugyimban a kezével elaludt. *nevetnek*
− Ezt azért nem hiszem.
− Mert nem is igaz. Együtt dolgoztunk.
− Nem is meséltél róla.
− Pedig a főnököm volt, és eléggé utáltam. De tudod, hogy sose beszélek a munkáról.
− Igen… Olyan vagy, mint az apád.
− Pontosan. Csak nekem kevésbé szúr a szakállam.
//hát, nem tudom, mennyire jött össze a hangulatteremtés, de köszöntem szépen, Norven, nekem egy élmény volt <3 //


_________________

6Azonnali: Married... with Azrael Empty Re: Azonnali: Married... with Azrael Pént. Jún. 17, 2016 12:02 am

Wilhelmina von Nachtraben

Wilhelmina von Nachtraben
Vámpírmágus
Vámpírmágus

Vérrendes család

(Helyszín: Mina szobája
Szereplők: Mina, Damien és Hedwig
Szituáció: pár törött pohár a földön, meg egy Mina, szintén a földön)

(Damien most ér haza, kinyitja az ajtót, lihegve beront)
Damien: Te jó ég, úgy siettem... elkéstem, igaz? Jól vagy? Megvagy még?

Mina: (nyöszörög a földön)

Damien: (felsóhajt és felnyalábolja Minát, elvonszolja az ágyig)

Mina: Mennyi...?

Damien: Két liter. Ne nézz így! Most csak ennyi. Így is megmondtam, hogy túlzásba esel.

Mina: Nem esem... túl...zás...

Damien: Ne beszélj. Ne vitatkozz. Csak várj egy percet. (Elhagyja a szobát, pár perc múlva visszatér egy borospohárral, mely vérrel van megtöltve

Mina: Mindig is... a látszatra adtál. Tudod, milyen kevés fér egy borospohárba?!

Damien: ne méltatlankodj... csak igyál. Könyörgöm, nem akarom, hogy bajod essen. (idegesen beletúr a hajába)

Mina: (remegő kézzel a pohár után nyúl, majd egyszerre kiissza az egészet) Én látom... látom a jövőt, érted?! Látom a jövőt!

Damien: Ne tedd ezt velem. Csak nyugodj le szépen. Minden rendben lesz. Kérsz még egy pohárral?... Úgy, rendben. Most már nyugodtabb vagy. Csak pihend ki magad, erősödj meg... istenem, hogy miért nem figyelek rád eléggé...

Mina: Ne beszélj butaságokat... szó sincs róla, hogy ne figyelnél rám. Te mindent megteszel értem... mindent megteszel értem, igaz, Damien...? (elkezdi simogatni a gyűrűsujját és jelentőségtelje4sen bámulni azt)

Damien (elvörösödve): Persze, mindent. Idővel, mindent megteszek érted. Khm... szóval... elég volt... ennyi?

Mina: Elég? (nevet) Hogy lett volna már elég? Sosem elég... tebelőled sosem elég... gyere csak ide... ide mellém... gyere ide...

Damien: Ne kezdd megint, már megint félrebeszélsz. Látod, csak nem volt elég az az egy pohár. Várj egy kicsit, hozom a más... engedj el! El fogod szakítani a ruhámat.

Mina: És mi van, ha... pontosan azt akarom? (nevet, már mintha kicsit részeg lenne)

Damien: Nem-nem-nem, nem akarod azt... nem akarsz semmi ilyesmit...

Mina: Azt hittem, mindent tudsz, amit akarok... (szipogást imitál) Nah, de ezek szerint meg kell, hogy mutassam. Gyere ide... léééégyszi... ne kelljen könyörögnöm, miért váratsz meg, miért akarod, hogy szenvedjek, hát ezt érdemlem én, ezt?

Damien: (sietve otthagyja a sopánkodó Minát és egy újabb pohárral ér vissza)

Mina: Háát, a te annyira szeretsz szaladgálni... nekem édesmindegy. Édes. Éédes... add csak ide azt az édes... (Damien odanyújtja neki a poharat) Neem, nem, nem ezt, az édes szádra gondoltam, az kell nekem, az sokkal édesebb, mint ez itt...

Damien: Mina, az isten szerelmére, nyugalom. Fáradt vagy te most ehhez. Aludnod kellene, érted? Próbálj meg valami szép megnyugtatóra gondolni...

Mina: Megnyugtató... megnyugodnék, ha végre nem ellenkeznél, hanem hajlandó volnál közelebb jönni (átfogja a karjaival)

Damien (megpróbálja finoman eltolni magától)

Mina (nem hagyja magát, hanem rámászik teljesen, a pohár vér pedig szétfolyik a lepedőn, mire Mina nevetni kezd) Nahát, ez.. ez... ez igen szép látvány, gyönyörű, mondhatom, csodálatos. Ha nem lennék háziasszony és kellene ezt kimosnom mind, akkor még szebbnek találnám. Pedig tényleg szép. Ahogy folynak szét a foltok. És olyan.. hmm... finom.

Damien: Ne... ne... onnan már nem tudod kiszedni, hagyjad, van még, hozok...

Mina: Neem, nem, nem pazarlunk, soha, egy csepp vért sem pazarlunk el...

Damien: Még van odakint egy csomó...

Mina: Igen... meg odabent is van... (kezdi éhes szemekkel nézni Damien nyakát, aki hirtelen kimászik alóla és megpróbálja visszarakni őt valahogyan a takaró alá)

Damien: Szívem, nyugodj meg, tudom, mennyire fájnak ezek az elvonási tünetek, de el fog múlni. Itt vagyok melletted, vigyázok rád. Mindig vigyázok rád, tudod.

Mina: (elhaló hangon) Hol... hol van Hedwig?

Damien: ... Fogalmam sincs. Mit érdekel most téged az a madár?

Mina: Hehe... nem tudod, mekkora fába vágtad a fejszédet, mikor elvettél egy ilyen VÉRmes nőszemélyt... heh... fiatalkoromban még legalább vicceket tudtam gyártani. Most már az se megy.

Damien: Csak negyvenegy éves vagy, drágám, mi ez a... úristen, ugye nem... ugye nem?!

Mina: Háát bizony, az idő eljár felettünk... éhes vagyok... Hol van Hedwig?

Damien: Hozom. (felveszi a poharat, elszalad, majd visszajön egy újabb telivel)

Mina: Ez Hedwig? Csak ennyi volt benne? Nem hiszem el, vérbőbb madár volt ő annál...

Damien: Jajj, dehogy, ez nem Hedwig! Ez még mindig a vérbankból van.

Mina: óh, igen... na és... nehéz volt kicselezni a biztonságiakat? Hogy jutottál be?

Damien: Miért érdekel téged minden? Igyál most, arra van szükséged!

Mina: (miután a szájához nyomják a poharat, nem tud ellenállni, ismét kiissza azt. Megrázza a fejét.) Eeeez... ez isteni. Valamelyik dolgozót is megcsapoltad, igaz-e? Fiatal volt? Nő vagy férfi? Váárj csak... (megnyalja a szája szélét) Hmm... nem tudom. Ki volt?

Damien: Fogalmam sincs, nem, nem dolgozóból van, nem öltem meg senkit. Hát olyannak ismersz te engem?... Jó, rossz kérdés... pontosabban rosszkor kérdés. Vedd úgy, hogy nem kérdeztem semmit.

Mina: Hol van Hedwig?...

Damien: Fogalmam sincs, tudod, a múlt héten elszökött.

Mina: A régi könyvespolcomon, ott nézd meg...

Damien: Észrevettem volna, ha a könyvespolcodon fészkel a madarad. Hidd el, feltűnt volna.

Mina: Nem az én madaram. Harryé. Ott van a könyv, tudom, hogy odaraktam... idehozod nekem, Hedwiget?

Damien: (motyogja az orra alá) Istenem, mit vétettem. (hangosan) Csak próbálj meg aludni, rendben? Majd hazajön Hedwig...

Mina: Lehet, hogy a vérbankba ment ő is!

Damien: Mégis mit keresne ott? Madarak vére nem kell nekik.

Mina: Nem? Pedig Madárka vére... Madárka vére bizony biztos finom lehetett...

Damien: Ah, egek, muszáj folyton felemlegetned a múltamat? Madárkát már régen elfelejtettük, különben is, iszonyúan szégyenlem már ezt a becenevet. Mért nem hívhatod egyszerűen csak Anette-nek?

Mina: Áhh... hogy én mennyire kiszívtam volna a vérét annak a nőnek... "Az én madárkámat nem kaphatja meg senki", igaz?

Damien: Olyan régen volt az már... Teljesen bolond voltam. Elismertem. Te is tudod. Különben is, már régen nem is beszélünk. Családja van, nemrég jegyezték el, és...

Mina: óóh... (ismét elkezdi gyűrűsujját simogatni)

Damien: Khm. Nahh... úgy látom, elég is volt ennyi, akkor a többit elteszem holna...

Mina: MÉG!.... Hozz nekem... még.. Madárka vért hozd el nekem... meg Hedwiget, mért kell ennek mindig elrepülni?! Ha itt lenne, megkérhetném, hogy hozzon még vért. Vagy kaparja ki annak a nőstényördögnek a szemét.

Damien: Nyugalom, csak köd van az agyadon, nem is haragszol te Anette-ra igazából...

Mina: (dúdolgatva) Madárka, madárka...

Damien: A neve Anette.

Mina: Nah tessék, szóval mégis fontos neked!!

Damien: Nem fontos, mégis miért lenne fontos? Ne idegesíts... csak azt mondom, hogy van neve is... elásom magam, komolyan mondom. Még egyszer ilyen alkalom nem lesz, vigyázni fogok rád...

Mina: (könnyezve) Mindig ezt mondod. Mindig ezt mondod, hogy vigyázol rám... soha nem kéne hagynod, hogy vért igyak... soha többé...

(valami hirtelen nekicsapódik az ablaknak)

Damien: Na, ez meg mi a fene volt? (felkászálódik az ágyról)

Mina: Hedwig! Hedwig hazajött!!

7Azonnali: Married... with Azrael Empty Re: Azonnali: Married... with Azrael Szomb. Jún. 18, 2016 5:48 pm

Ciel von Eisenschnittel

Ciel von Eisenschnittel
Felderítő Kapitány
Felderítő Kapitány

Köszönöm a nagyszerű olvasmányokat, természetesen mindenki beírhatja magának a pénzt, annak rendje és módja szerint.

1500 váltó

Ajánlott tartalom



Vissza az elejére  Üzenet [1 / 1 oldal]

Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.