Amikor leült a por, amit kavart a kígyó testének lezuhanása, kissé lejjebb csökkent a harci kedvem is. Hirtelen mintha minden erőm elment volna, leültem a földre, a hátamat pedig a kígyó teteméhez vetettem. Reménykedve felemeltem a kezemet, hogy újból a régi, egészséges színében láthassam, de csalódnom kellett: még mindig szürkés volt. Ahogy egyre jobban tisztult a fejem, úgy jöttek vissza a bajaim: ugyanúgy sajogtak a csontjaim, egyre erősebben, a torkom száraz volt, és mikor köhögtem, éreztem, hogy egyre nehezebben jutok újra levegőhöz. Lassan, lomhán kinyújtottam a kezemet a víztömeg felé. Tompán hallottam, ahogy a többiek felől hangok jönnek, de nem tudtam értelmezni, teljesen elkábultam. Szomjas voltam, nem kaptam levegőt, és tulajdonképpen már csak azt akartam, hogy vége legyen ennek az egésznek. Fásultan a térdeimre szenvedtem magam, és előretettem a kezemet a tenger felé. ~ Mit csinálok? ~ Futott át az agyamon, ahogy a lábaimat is megmozdítottam.
Quest for Azrael