Quest for Azrael
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!



Multiváltó
Felhasználónév:


Jelszó:


Latest topics

» [Magánjáték] Wie in den guten alten Zeiten
by Oswald von Bertold Today at 1:34 am

» Portya: Rowan ostroma
by Iudex Yesterday at 11:39 pm

» [Küldetés] Caput sub tiara (V.I.SZ. 822. tavasz)
by Jozef Strandgut Yesterday at 5:13 pm

» Küldetés - Mi teszi a druidát? (V.I.SZ. 822. Tavasz)
by Lothar von Nebelturm Vas. Júl. 05, 2020 12:23 pm

» Küldetés: Vadász, vagy préda? (V.I.SZ. 821. Tél)
by Lothar von Nebelturm Szomb. Júl. 04, 2020 11:44 am

» Küldetés: Szüreti mulatság (V.I.SZ. 821. Ősz)
by Robin Holzer Pént. Júl. 03, 2020 2:12 pm

» Képességvásárlás
by Iudex Szer. Júl. 01, 2020 9:50 pm

» Júniusi aktivitás
by Hilde von Nebelturm Szer. Júl. 01, 2020 9:03 pm

» A QFA Memek hivatalos topikja
by Iudex Kedd Jún. 30, 2020 10:54 pm


You are not connected. Please login or register

Veronia történelme

Go down  Üzenet [1 / 1 oldal]

1Veronia történelme Empty Veronia történelme on Pént. Jún. 07, 2013 10:55 pm

Azrael

Azrael
az Égi Kovács
az Égi Kovács
" Az emberek ritka unalmas történelmének felszíne alatti érdekfeszítő szálakat sosem az emberek húzgálják. "
Darion Kardenal, a Veroniai Királyság főírnoka


Kr. u. 1000-ig nem sokan vetették meg a lábukat az Atlanti-óceánt kettészelő, hatalmas kiterjedésű kontinensen, amit későbbi lakói Veroniának neveztek el. Ugyanígy a figyelem perifériájára került Alfheim és Tartaros is, amelyeknek a neve ugyan ismerősen cseng, de hiába keresnénk őket a térképen. Ez a három igenis valóságos földrész már csak északi regékben, keresztény és pogány legendákban él, mert olyan kegyetlenség forrásai voltak, amely sokak tragédiájához vezetett.

Kr.u. 997-ben érkeztek meg az első viking hajósok egy Grönlandtól nem messze lévő kontinensre, amelynek akkor még sem neve sem tulajdonosa nem volt. A föld azonban kellemes fekvésű és változatos bioszférákban gazdag volt így mind a nord kalózok, mind a velük érkezett ír keresztény hittérítők úgy vélték helyesnek, ha kihasználják és elfoglalják az új földet.

A puszta véletlennek hála az emberekkel egyidőben érkeztek meg a messzi, ismeretlen Éire szigetének és Alfheim birodalmának felderítő hajói fedélzetükön a tündérvérűekkel, a későbbi tündék és sötét tündék őseivel. Nem kellett sok, s rövidesen konfliktusba keveredtek az ember telepesekkel. A csaták gyorsak és kegyetlenek voltak, egyik fél sem volt hajlandó lemondani az újonnan megtalált javakról.

A helyzetet tovább rontotta a magukat Tartarosz hercegeinek nevező rejtélyes, nem homogén megjelenésű emberszerű faj érkezése (akiket később a történelem az első démon hercegek titulus alatt jegyzett meg). Egyrészt haszonból, másrészt bizonyos tagjaik kielégíthetetlen harcvágyától fűtve háromoldalú csatározások alakultak ki, amely hónapok leforgása alatt a történelem valaha ismert legvéresebb háborújává vált.

A keresztények és zsidók által tisztelt Isten itt avatkozott be tényszerűen először a történelemben, a közhagyomány szerint a háborúk borzalmainak következményeképpen és megbüntette a három felet. Az Ítélet néven feljegyzett csapásnak két része volt: a kontinenst és a rajta tartózkodó feleket egy mérhető szint fölötti mágikus jelenség (vagy röviden csoda) folyamán nyomtalanul áthelyezték egy idegen bolygóra, elszakítva mind az embereket, mind a tündéket, mind a démonokat eredeti otthonaiktól. Ezt nevezték később a Szakadásnak. Az Ítélet másik eleme a Fajok Átka nevet kapta és egy ötven évig tomboló, minden Veroniaira kiterjedő átkot jelentett, amely az emberek és tündék számára halálossá tette a nap fényét és gyengévé a szervezetüket, a démonok eredeti állapotát pedig megváltoztatta úgy, hogy ellehetetlenítse a megváltást.



"Sötétben kézen fogva járnak a bölcsek."
Őfelsége Primus Carolus Rex

Ötven hosszú, nyomorúságos év kellett, hogy valami történjen. Öt évtizednyi kétségbeesés és céltalanság, míg az első vezéralak, egy Karl nevű ember megjelent és beszélni kezdett. Járta a megkínzott földet és lelkesítette népét, emlékeztette őket a lelkükben lakozó értékekre és reményt adott nekik. Egységbe, birodalommá szervezte a darabjaira hullott germán törzseket, megalapította a Veroniai Királyságot és megtette a lehetetlennek véltet: megbékítette a Teremtőt. Magához gyűjtötte az öreg hittérítőket és egyházat alapított, fogadalmi ajándékként pedig megépíttette a fenséges Hellenburgot, az első várost, amit ezen az új földön emeltek. I. Károlyt egy évvel később, a föld ritka ércéből, feketeacélból készített koronával koronázta meg I. Sixtus, valamint ekkortájt merészkedtek be a tündék Veronia sűrű erdeibe, hogy új életet kezdjenek. A j el sz ó harmadik része: a karakter neme (F/N)

A Fajok Átka Veroniai Idő Szerint, azaz a Szakadástól számítva 50-51 között visszahúzódott és egyedül kisebb kolóniákon maradt meg, amelyek képtelenek voltak megváltozni. Az Átkot még viselő embereket vámpíroknak, a tündék ilyen tagjait sötét tündéknek kezdték nevezni és lassan mint külön fajok tekintettek rájuk. Kettejük közül a sötét tündék Átka tovább enyhült az évek során, a napfény megszűnt halálosnak lenni számukra, csupán nem kívánatos és irritáló maradt. Az idő kereke zökkent egyet, és minden reménytelinek látszott.

"Az igazság vérbe rejtése a barbárok szokása."
Esroniel von Himmelreich

Nyolc évszázad telt. Noha a föld nem nyugodott, háborúk, sötét erők és új viták szökkentek szárba a valaha volt első, kegyetlen konfliktus emléke elhalványult. Az emberek elfelejtették jeges otthonaikat, a tündék zöld erdeiket, és egész Veronia kitörölte emlékezetéből az Ítéletet. Az Átok nem tűnt el, de csillapodott. A sötét tündék visszatértek népükhöz, az emberekből kiszakadt vámpírok pedig új, erős társadalmat építettek ki a fénytől elzárt helyeken. A démonok megbarátkoztak eredeti áldásuk kifordított változatával, és már senki nem tudta, milyen volt azelőtt. De a felejtés veszélyt hordozott magában: amikor senki nem emlékszik a büntetésre, senki nem fél a bűntől. Veroniai Idő Szerint 800-ban egy Esroniel von Himmelreich nevű kereszteslovag meglátott valamit az Egyház működésében, ami összeegyeztethetetlen volt világnézetével, és ez ellen protestálni kezdett. Habár az akkori egyházfő, Ince pápa hallani sem akart semmiféle változtatásról a 800 évig működő rendszerben, a reformátor hatása nagyobb volt, mint amivel számolni tudott. Rövid időn belül egész Hellenburg, annak főhercegével együtt besorakozott az új felekezet mögé. A pápa meghalt, sebtében megválasztott utódja és a konzervatív király, XI. Károly is menekülni kényszerült a fővárosból egy távoli, feltörekvőben lévő északi város védelmébe, ami akkor még nevet sem kapott. A hellenburgi főherceget Rudenz von Hellenburg néven kinevezték a Veroniai Királyság új királyának, ami rövidesen a birodalom szétszakadásához vezetett és egy azóta húzódó, végeláthatatlan háború kezdetét jelentette.

"Szerintem maga Azrael sem tudja, mire képes az a kard. Talán semmire. Talán mindenre"
Darion Kardenal, a Veroniai Királyság főírnoka


Észak és dél konfliktusa, a politikába kapaszkodó vallásháború elcsigázottá, de egyszerre csüggedté tette a küzdőfeleket. Ebben a meggyötört helyzetben suttogta el valaki a pletykát, amely napok alatt elfogadott ténnyé, az egyetlen reménysugárrá nőtte ki magát; Azrael kardja felbukkant.

Azrael volt az utolsó az angyalok felsőbbrendű, tökéletes fajából, aki a földön járt. Miután az Úr úgy döntött, hogy teremtményei közül őket választja segítőinek, mind elhagyta ezt a világot, egyedül Azrael késlekedett. A háború angyala úgy döntött még ad egy utolsó ajándékot a halandó fajoknak: itt hagyta a kardját. Habár a fegyver ez eddig nem került hozzáértő kezekbe, az angyal tett róla, hogy műve ne maradjon észrevétlen. Legendát szőtt a kard köré, és finoman továbbadta az embereknek, akik generációkon keresztül megőrizték. Most, ebben a kétségbeesett időben mindkét fél biztosra vette, hogy amelyik oldal hamarabb kezébe kaparintja az angyal nevét viselő csodafegyvert, pontot tehet vele a háború végére.

Ez a pestisként terjedő pletyka volt az, amely elindította az eseményt, amely Veronia Másodkorának nyitányává vált: A vadászatot az angyal Azrael kardja után.



A hozzászólást Jerobeam összesen 4 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Ápr. 14, 2019 4:49 pm-kor.

https://questforazrael.hungarianforum.net

2Veronia történelme Empty Re: Veronia történelme on Szomb. Feb. 03, 2018 1:21 pm

Azrael

Azrael
az Égi Kovács
az Égi Kovács
Fontosabb kalandok
Az itt található kalandok listája (és az eredeti topicra mutató linkek) azokat a meséléseket gyűjti össze, amelyekben valamilyen, az egész oldal plotját befolyásoló esemény történt meg vagy hasonló fontosságú titok derült ki. Elolvasásuk nem kötelező, a fórum plotjába bekapcsolódáshoz tökéletesen elég a fenti timeline, azonban ha valaki részletesebb információt szeretne bátran böngéssze végig őket.

A legendák hajnala
Első nagyküldetés - Egy Ősi Átok - link

A nefilimek érkezése
Felvezetés - Eretnekség? - link
                - Jelek és a prófétájuk - link
Második nagyküldetés - Amikor a poklok összecsapnak link

Nekromanta háborúk
Első krónika - Si vis pacem - link
Harmadik nagyküldetés - Szabadság - link

Azrael, a bukott angyal
Blighted Falls - link
Különös találkozások - link
Alvilág és Mennyek Kardja - link

Abaddón
Második krónika - Ascensio - link
Azonnali játék - Dies Irae - link


Veroniai Háború Második Hulláma
Felvezetés - Successio - link
                    - Die Jahreszeit der Stürme - link
                    - Reunio - link



A hozzászólást Darrakard összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Jún. 04, 2018 12:00 pm-kor.

https://questforazrael.hungarianforum.net

3Veronia történelme Empty Re: Veronia történelme on Pént. Feb. 16, 2018 8:08 pm

Azrael

Azrael
az Égi Kovács
az Égi Kovács
Esroniel von Himmelreich feljegyzései a reformáció idejéből
- avagy a fórum történetének nyitánya

...

800. Mindenszentek hava 27.

Ma egy kis falut tisztítottunk meg, Heimsroth mellett. Nyolc démon találtunk, Ephremus inkvizítor atya döntései szükségesek és igazságosak. Holnap áttérünk magára Heimsrothra. Remélem tudok az ottani édességből vásárolni keveset.
Ma is teljesen ijesztő volt Sigrún viselkedése. Mit akarhat vajon? Mondtam már neki, hogy nincs pénzem (ami természetesen nem igaz), valamint hogy a csontkötéses Bibliám sem adom. Ezek után mi kellhet még?
Nem mintha nagyon bánnám, mellesleg. Legalább ennyi kikapcsolódásom van a szent küldetés végzése közben. Valamint hallottam, hogy a leány árva, így ha le van foglalva velem (bármit is akarjon), nem kell a problémáival törődnie.

...

800. Mindenszentek hava 29.

Remegő kezekkel írom ezeket a sorokat.

Tegnap betelt a pohár. Mi üthetett Ephremus atyába? Mintha teljesen megváltozott volna a személyisége. És mindezt csak azért, mert nem néztek ránk jó szemmel a kapuban. Meg is jegyezte, hogy az "ilyen falu kiírtást igényelne, nem tisztogatást"... Miért, ő talán jó szemmel nézné, ha eretnekséget kereső Ordo Maellus lovagok kutatnának az udvarán?
Mindegy, már nem néz semmit, ugyanis megöltem. Nehezemre esik kimondani, de megöltem.
És az Úr lássa lelkem: Nem tudom bűnösnek érezni magam miatta.
Annyi embert, démont és minden más egyebet megöltem a kétely legkisebb szikrája nélkül, és most ugyanilyen érzéssel tölt ez el. Jót cselekedtem.
Valami kis család lehetett, egy helyi jótékony férfi, aki örökbe fogad gyerekeket, és felneveli őket addig, amíg dolgozni nem tudnak. Igazi, Istentől való férfiú volt, a felesége meghalt korábban. Most is négy gyereket nevelt.
Ephremus atya pedig bezúzta a koponyáját, mert azt merte állítani, hogy nem démon a gyereke.
Én meg kettévágtam az övét, és öt társamból senki sem állított meg.
Este megvitattuk a dolgot, és eldöntöttük, hogy a pápa elé visszük. Alapos ítélet nélkül nem lenne szabad megölni. Mi is ítéletet fogunk szenvedni az eddig elkövetett gyilkosságok miatt, de megkímélhetjük ettől az utódainkat. Ince pápa biztosan megérti. Az Úr segítsen minket sikerünk elérésében. Még ma este meg kell gyónnom.

...

800. Mindenszentek hava 30.

Kutyák! Egytől egyig!

Meghallgattak minket. Nem, ezt nem mondanám azért. Egészen addig hallgattak, amíg a "Mi történt Ephremus atyával?" kérdésre nem válaszoltam. Ott aztán kitört a zavar, két lovag jött azonnal, hogy őrizetbe vegyenek.
Én meg nem hagytam. Alaposan orrba vertem az egyiket, a másik meg úgy gondolta, jobb lesz nem belém kötni.
Aztán a pápára zúdítottam mindent. Megérdemelte, még hogy Ince*! Tömeggyilkos. Mi meg nem különbek, az ő parancsára. Nem csak övé a felelősség, sokkal hamarabb is ellenállhattam volna. Minden esetre ezután kivonultunk a templomból.
Nem fogadtak minket szebben az erődben sem. A vacsoránál egy kisebb verekedés is kitört.  Három székkel odébb ültek tőlünk a többiek, de nem foglalkoztunk vele. A gyalázást is tűrtem, bár a testvéreim nem voltak ilyen állhatatosak, és alaposan lekevertek párat a szitkozódóknak. Végül én és még egy rendfőnök tettünk békét köztük, bár az estét, ahol most ezt is írom, egy külön cellában töltsük.
A bajtársaim zaklatottak. Tudják, hogy igazam van, de nem tehetnek semmit. Immelmann teljesen kikészülhetett, őt a holnapi újra-meghallgatásra nem hozom el.
Szerencsére vannak szimpatizánsaink is. Még korábban, vacsora után felkerestek minket, hogy támogatni fognak bennünket. Hálás vagyok az Úrnak az ilyenekért. Új erővel tölt el, hogy folytathassam az igaz ügyért folyó harcot.
És talán életemben először, de hálás vagyok Sigrúnnak is. Egy percre sem hagyta el az oldalam, és egy ilyen félelmetes harcos közelsége megnyugtató. Mintha tényleg egy angyal sétálna mellettem, nem csak valaki, aki az erejükkel ruházza fel magát. De a többi testvér is ki fog tartani, tudom.
Nyugodtan alszom, hogy Isten is a mi ügyünket támogatja majd. In nomine Dei!

*Latin: Innocentus=ártatlan

...

800. Mindenszentek hava 31.

Vagy mindennek vége, vagy valami új kezdődik.

Ha valaha visszaolvasom ezt, talán meg fog lepni, milyen indifferens voltam a dologgal kapcsolatban, de most jelenleg semmi megbánás nincs a szívemben. Csak az új gondolatok tüze.
Hellenburgban pedig a lázadás tüze ég, sok helyen gyakorlatilag is. Az ideiglenes ispotályt, amiben fekszem harminc lovag védi. A fél egyház a fejemet akarja.
A másik fél meg a fejemet, hogy az egyház fejével azonosítsam. Már nem az Úr Krisztussal, de a pápával. Aki nincs, ugyanis az előzőt megöltem.
Ebből talán láthatjuk, hogy annyira jól nem ment a tárgyalás. Vagy lehet, hogy pont jól ment? Minden esetre kiváló érzés, hogy az egyház, amit eddig csak a közel ezer éves kényszerű szigor tartott egyben, szétesik.
De hogyan is történt? Mielőtt elindultam volna a meghallgatásra, találkoztam Rudenz főherceggel. Félrehívott, és beszélgettünk. Tetszett neki, hogy ki mertem állni. Kérdezgetett az eszméimről, és én elmondtam neki a keresztény tanításokat. Na nem azokat, amiket a megsápadt püspökök vallanak, hanem azokat, amik a Bibliából jönnek, és amiket ezek alapján jónak találok. És tetszettek neki. Megígérte, hogy támogat.
A harminc lovag az ajtóm előtt is ennek a példája.
A tárgyalás nem a meghallgatásomról akart szólni, hanem a máglyán elégetésemről. Szóval lefogtak, és jött egy püspök, valami Athanasius, hogy elvegye a ragom és a jelvényeim, valamint hogy eretnekké bélyegezzen. A két lefogó alak egy-egy karral, ez meg egy fejjel fizetett. Öt testvérem hamar követett, és az őrség felét el is kaptuk. Mivel azonban mégis csak többen voltak, nem oldottuk volna meg két püspök, Gregorius és Carolus, most már eredeti nevükön Gotthard és Friedrich, akik velünk szimpatizáltak, és kiegyenlítették az erőviszonyokat.
Nem késlekedtem én se, előrerontottam a lehetőségnél, és gyorsan beledöftem a kardom Ince torkába, majd gyorsan eltávolítottam a papokat a közeléből, nehogy vissza találják rángatni az életbe. (Ami szerintem egy tisztességtelen kihasználása Isten erejének. Nehogy már egy ember rendelkezhessen élet és halál fölött...!)
Az egyik testőrével, valami Sixtus püspökkel alaposan meggyűlt a bajom. Nem igazán bírtam vele, és ez nem tetszett. Még később baj lehet a dologból.
A pápa halála után feje tetejére állt minden. Az eddig bátortalanabbak átálltak a mi oldalunkra, viszont így senki se tudta, ki-kivel van. Gyorsan letéptem a templom kék kárpitját, és a nyakamba terítettem, majd buzdítottam társaim is, hogy tegyenek így. Mostanra már mindenki kék palásttal sétál odakinn, aki a mi dolgunk pártfogolja.
Fél órája ment le a nap, a város fele a miénk. Én magam azonban nem úsztam meg sérülés nélkül, de elfogadom, mint áldozat.
Ahogy kizavartuk őket a templomból, gyorsan összeültünk benn, hogy mit is kellene a továbbiakban tenni. Mire megegyeztünk, hogy hogyan foglaljuk el legalább az egyik kerületet, elég időt nyertek, hogy felállítsanak egy rúnacsapdát a bejárat elé. Még szerencse, hogy én mentem elől, és nem más. Nekem két lábam bánta, térdtől lefelé, De mást, Metatron angyal védelme nélkül, jobban megrongált volna.
Itt az ispotályba kerültem, így csak a jelentésekből tudom, hogy lassan a torony is a miénk. Most is épp azon dolgoznak a rúnamágus és kovács testvéreim, hogy hogyan tudjak járni máris holnap. Jó lenne, ha hamar folytathatnám a harcot. Ismét hálát adok Istenemnek, hogy létezik gyógyító fénye, és szinte fájdalom nélkül tűrhetem a sebeim.
Bízom a holnapban. A kékpalástos testvérek között egyre gyakrabban hallom a "Deus vult" kiáltás helyett az "Isten velünk" felkiáltást. Németül. Ahogy hangoznia is kell. Ez is reménnyel tölt el.
Gott mit uns!

...

https://questforazrael.hungarianforum.net

Ajánlott tartalom


Vissza az elejére  Üzenet [1 / 1 oldal]

Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.