Kezdőlap
Keresés
Regisztráció
Belépés
Név: Robin (Adel) Holzer
Faj: Ember
Frakció: Veroniai királyság
Kaszt: Klerikus
Nem: Nő
Kor: 21
Szint: 3 (1950/2500)
Kinézet:
Mióta a szemináriumon rájöttek, hogy nő vagyok, megnövesztettem szőke hajam, ami így a lapockám aljáig ér. Kék szemem és mélyreható tekintetem bizonyos esetekben elegendőnek bizonyulnak, hogy elérjem a célomat. Nem vagyok magasnak mondható, de nem is az apró törékeny virágszál az első jelző, ami eszébe jut rólam az embernek, ha meglát. Főleg, hogy szépnek sem gyakran mondanak. Leginkább olyankor, ha valaki veszi a fáradtságot tüzetesebben megnézni. Hogy szokták mondani? Csiszolatlan gyémánt? Nos.. akkor az vagyok. Nem a külső a legfontosabb az életben…
Világosbarna reverendában járok, mióta a szemináriumba kerültem, amit a bátyámtól örököltem. Ettől viszont nem okoz gondot eltérni, ha úgy kívánja a helyzet, hogy érdemes elrejtenem a hivatásomat.
Jellem:
Adel az a lány, aki ha azt látja, hogy a tagbaszakadt, nála kétszer nagyobb kőbunkó beleköt egy védtelen gyengébb emberbe, nem gondolkozik, hanem odamegy, és a maga viszonylag mély, de kellemes hangján leordítja az illető fejét, felsorolva minden lehetséges jelzőt, hogy micsoda utolsó, undorító, gyáva és mocskos dolog olyanba belekötni, aki nála gyengébb. És hát… ki ütne meg egy lányt? (Jó, azért néhányan igen, de komoly sérülést nem szenvedett)
Ennyire erős az igazságérzete, ugyanakkor a környezetét is érintő borzalmak sorában sose mulasztotta el, hogy segítsen ahogy csak tudott. Látva ezeket, és az egyház reakcióját, elhatározta, hogy változtatnia kell a rendszeren, és minden makacsságával belevetette magát ebbe a tervbe.
A legfontosabb ember az életében az ikerbátyja, Robin, akiért szó szerint is tűzbe menne – emiatt is került a szemináriumba is, mikor a bátyja a második év közben szerelmes lett, de nem viselte volna el a szégyent, amit nősülésével magára von Adel pedig szívesen segített neki feltűnés nélkül kilépni a rendszerből. Ők ketten olyam közel állnak, hogy szinte már egy emberként gondolnak magukra, ezért is vette át olyan könnyen Robin helyét Adel a szemináriumban, miután teljesen természetes módon mindent már korábban megtanult tőle, és gyakorolt is titokban.
Faj: Ember
Frakció: Veroniai királyság
Kaszt: Klerikus
Nem: Nő
Kor: 21
Szint: 3 (1950/2500)
Kinézet:
Mióta a szemináriumon rájöttek, hogy nő vagyok, megnövesztettem szőke hajam, ami így a lapockám aljáig ér. Kék szemem és mélyreható tekintetem bizonyos esetekben elegendőnek bizonyulnak, hogy elérjem a célomat. Nem vagyok magasnak mondható, de nem is az apró törékeny virágszál az első jelző, ami eszébe jut rólam az embernek, ha meglát. Főleg, hogy szépnek sem gyakran mondanak. Leginkább olyankor, ha valaki veszi a fáradtságot tüzetesebben megnézni. Hogy szokták mondani? Csiszolatlan gyémánt? Nos.. akkor az vagyok. Nem a külső a legfontosabb az életben…
Világosbarna reverendában járok, mióta a szemináriumba kerültem, amit a bátyámtól örököltem. Ettől viszont nem okoz gondot eltérni, ha úgy kívánja a helyzet, hogy érdemes elrejtenem a hivatásomat.
Jellem:
Adel az a lány, aki ha azt látja, hogy a tagbaszakadt, nála kétszer nagyobb kőbunkó beleköt egy védtelen gyengébb emberbe, nem gondolkozik, hanem odamegy, és a maga viszonylag mély, de kellemes hangján leordítja az illető fejét, felsorolva minden lehetséges jelzőt, hogy micsoda utolsó, undorító, gyáva és mocskos dolog olyanba belekötni, aki nála gyengébb. És hát… ki ütne meg egy lányt? (Jó, azért néhányan igen, de komoly sérülést nem szenvedett)
Ennyire erős az igazságérzete, ugyanakkor a környezetét is érintő borzalmak sorában sose mulasztotta el, hogy segítsen ahogy csak tudott. Látva ezeket, és az egyház reakcióját, elhatározta, hogy változtatnia kell a rendszeren, és minden makacsságával belevetette magát ebbe a tervbe.
A legfontosabb ember az életében az ikerbátyja, Robin, akiért szó szerint is tűzbe menne – emiatt is került a szemináriumba is, mikor a bátyja a második év közben szerelmes lett, de nem viselte volna el a szégyent, amit nősülésével magára von Adel pedig szívesen segített neki feltűnés nélkül kilépni a rendszerből. Ők ketten olyam közel állnak, hogy szinte már egy emberként gondolnak magukra, ezért is vette át olyan könnyen Robin helyét Adel a szemináriumban, miután teljesen természetes módon mindent már korábban megtanult tőle, és gyakorolt is titokban.
A hozzászólást Robin Holzer összesen 11 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Márc. 26, 2020 12:56 pm-kor.
